Aki most arra számít, hogy valami újat fog olvasni azzal kapcsolatban, hogy milyen csalikkal, és felszereléssel érdemes a távolban küszöket tizedelő balincsordákra horgászni, az most zárja be a böngészőablakot a jobb felső sarokban található X-el. 😀

Néhány év megszakítás után valamikor 2003-2004 tájékán kezdtem el újra horgászni. Először még csak a street korizás mellett hébe – hóba, aztán a korizás elmaradt és újra a peca vált az első számú időtöltésemmé, melynek akkor még jelenős részét képezte a kifogott halak elfogyasztása is.

Fényképes bizonyítékaim abból az időből nem állnak rendelkezésre, az első ilyen emlék arra az évre datálódik, amikor megfogtam az első pergetett halaimat is. Egy nyári napon a feleségem és a fiam is elkísértek. A fiamról készült az alábbi kép élete első kifogott halával, ami mi lenne más, mint a balinok első számú csemegéje, a szélhajtó küsz, alias sneci. 😉

Balincsemege

Talán legtöbbünk első pergetett hala a Balatonon a balin volt. Gyerekkoromban próbálkoztunk ugyan különböző rapalákkal és balinólmos – műlegyes szerkóval, amihez a legyet otthon eszkábáltuk a testvéreimmel egy Mahoros cikk alapján, de soha nem fogtunk egyetlen halat sem. Nem volt senki, akitől bármit is el tudtunk volna lesni ezzel a módszerrel kapcsolatban és bár a 4 méteres partszakaszon, ahol a gyermek korunk jó részét töltöttük rabolt néha a balin, közünk nem volt hozzájuk. Egyetlen balint fogtam kishallal, angolnázás közben, de ez majd egy másik történet része lesz.

2006 októberében adódott egy vitorlásról történő süllőpecára lehetőség, süllő ugyan nem jött, de a hajnalban kezembe nyomott bojlis bottal és a kapocsba csatolt effzett kanállal 2 balint is sikerült fognom pergetve. 😀 Sajnos a harmadik – ami egy igazán komoly példány volt – a rutintalanságom végett, a szűk helyen megkerült egy kikötőoszlopot, amiről nem tudtuk levarázsolni, így megtépett a kanállal együtt.

Igen srácok. Én is effzett bácsiként kezdtem a karrierem! 😀 Bár a bácsitól akkor még elég messze álltam.

Hétfőn munka után az utam a horgászboltba vezetett, ahol vettem két darab effzett kanalat. Egyet az elvesztett csali helyett, egyet pedig magamnak és a következő éjszakai süllőzés utáni hajnalon immáron a saját kanalammal és egy 360-as féder bottal, nyeletőfékes orsóval sikerült újabb balinokat zsákmányolnom. 😀

Itt már készültek fényképek, de ezekre annyira nem vagyok büszke, így inkább megtartanám magamnak a családi kép archivumban. 😀

A kocka viszont el volt vetve, így Karácsonyra egy 3 méteres 15-40 grammos pergetőbotot kértem a családtól, ami aztán 3 éven át hű társam volt.

Először az a bizonyos nyeletőfékes orsó került rá, aztán ezt egy 4000 nexave váltotta. A dolog érdekessége volt, hogy két kolléga is belevágott velem együtt a pergetésbe, de ők rövid távon alkalmatlannak ítélték meg a botot és túladtak rajta.

Eleinte nálam is csak kísérő volt a féder és meccsbot mellett és csak akkor dobtam vele párat, ha balinrablást láttam. Aztán az idő megmutatta, hogy lehet azzal a bottal halat fogni, nem is keveset és nem csak ősszel. 😉 Akkor még azt hittem, hogy pergetni csak ősszel érdemes, hisz mindenki ezt szajkózta, a ragadozó halak ősszel esznek. 😀

Akkor még nem voltak jellemzően horgászvideók a youtube-on és a fórumok sem vonzottak még igazán, így a “tudást” horgászújságokból és a horgászboltból szívtuk magunkba és megvettünk minden csalit, amiről olvastunk, vagy hallottunk, hogy halat fogtak vele. 😀

A kikötői lehetőségem sajnos következő őszre megszűnt, így magam próbáltam pergetésre alkalmas pályákat keresni totál világtalanul és nagyon sokáig nulla eredménnyel. 😀 Ne felejtsük el, hogy akkor még nem volt ilyen szigorú a szabályozás és nagyon sok horgász volt, aki mindent vitt, mint a piros ász. Én úgy gondolom, hogy a hal is kevesebb volt!

Az első képes emlékeim, amikor már sűrűbben fogtam halakat 2009 őszére datálódnak és a Balatonalmádi-mólóhoz kötnek. 17 évig Almádiban dolgoztam és ebből az első 13-ban nem volt autóm, így a lehetőségeim elég korlátozottak voltak.

Az akkori kemény mag egy része a mólón 😀

Abban az évben elkezdtük beszerezni a helyi menők által használt távdodó csalikat az effzett kanál és a sok összevásárolt ramaty mellé. 😀

Akkor a legmenőbb csalik a goldstar S-pilker és a spro asp voltak. Iszonyat nagyot lehetett velük dobni, főleg ha besegített egy kis északi szél. A pilkerrel akár 70-80 métereket is dobtam a 3 méteres bottal, a baj csak az volt, hogy ebből a 70-80 méterből kb. 5-10 méter volt a kapászóna. Orsógyilkos pecák voltak ezek, de apósom legnagyobb örömére beérett a munka gyümölcse, hisz elkezdtem fogni a balinokat.

Abban az időben már megérintett a c&r szelleme ( 😀 ), így maximum 2 balint vittem haza minden esetben az öregnek, bár emlékeim szerint sokkal többet egy pecán nem is nagyon fogtam. 😀

S-pilker, vagy slim kanál volt a végzetük

Imádta az ecetes halat és amíg élt a halászlé alapját is balinok képezték, hisz itt már kezdett kikopni szinte teljesen a kiülős peca, a hirtelen jött sikerélmények miatt.

Egyszer emlékszem nagyon erős északi szél volt és az akkori mentorunk, Fekete Imi úgy megküldte a pilkert, hogy a fonott főzsinórja kompletten lepörgött a dobról. 😀 Mint kiderült előző nap csévélték fel neki a horgászboltban az orsóra, csak éppen a boltos elfelejtette összekötni a főzsinórt az alátét madzaggal. 😀

Egyébként szerencséjére 2 napra rá beleakadtam az eldobott szerelékbe és behúztam a  zsinórját csalival együtt.

Egyre gyakoribb vendégek lettünk a veszprémi Spicc horgászboltban Laci barátommal és többször is találkoztunk egy idősebb fazonnal, akinek mindene volt a küszíváson történő süllőpergetés, aminek inkább a mellékhala volt a balin. Itt kezdtünk megvilágosulni, hogy nem csak mólókról lehetne balint fogni, nem csak ősszel és nem csak távdobós pecával. Ja és nem csak balint! 😀

Először beköszöntött az országba akkor érkező  #csakathrill korszak! 😀

Majd elkezdtünk olyan csalikat is keresni, amik hasonlítottak a küszre ugyan, de nem azok a klasszikus kidobjuk a világból csalik voltak.

Egy tihanyi éjszakai süllős próbálkozás utáni hajnalon haragudtam meg először a spro asp csalijára és azon a pecán fogtam az első thrilles balinomat még 2010-ben. Történt ugyanis, hogy a balinok olyan brutális módon kaptak, hogy több asp csaliról is letépték a pörgőt, volt amiből még a csapágyas forgó is kiszakadt. 😀

Az első thrilles

Ráadásul itt kényszerből 3 balint el is kellett vinnem, pedig eskü nem akartam, mert úgy torokra szívták a csalit a vihar utáni hullámzó vízben, hogy belepusztultak.

Innentől sokáig a #csakathrill volt az Istenem, de kezdtem szépen  lassan öntudatomra ébredni, mint a skynet és ez a műanyag wobblertestbe zárt balinólom is lassan a feledés homályába merült és kikerült a táskámból a többi kacat mellett. 😀

Ő pedig az egyik utolsó

Egyre kevésbé vonzott ez a marha nagyot dobunk peca és egyre inkább élveztem az első rövid, 210-es botommal való horgászatot és azt hogy küszíváson, vagy strandokon egyre több balint sikerült olyan wobblerekkel becsapnom, amikkel nem kellett „kilométereket” dobni. Egyre több olyan pályát és helyet fedeztem fel magamnak, ahol a balinok közel mozogtak és amikor egy l-minowt, vagy flat rapot a kövezéstől pár méterrel szedett le egy balin az lett a mindenem. 🙂

Az s-pilker, balinólom (amivel egyébként soha nem fogtam halat sem léggyel, sem légy nélkül), asp, effzett kanál és barátai szépen lassan kikoptak a táskámból, aztán a savage gear és a manic prey érkeztével végleg eltűnt a #csakathrill is. 😀

Az utolsó asp-s csónakból

Egy nagy ugrással megérkeztünk 2020-ba, mert ennek az írásnak valamilyen szinten csak a távdobó csalikról kellene szólnia. 😀

Igen. Ebben az évben elég sokat horgásztam újra távdobó csalikkal back to the roots jelleggel, ugyanis a savage gear kijött négy ebbe a távdobó kategóriába tartozó ketyerével.

A visszatérő, ráncfelvarráson áteső fat vibes-al két méretben, egy blade csalival két méretben, egy tail spinerrel három méretben és egy kicsi süllyedő pencil csalival.

Ezekben a csalikban mind benne volt a hal lehetősége és persze amúgy sem mondhatom azt, hogy én ezekkel nem vagyok hajlandó horgászni. 😀

Most kellene jönnie  hosszú botnak, nagy áttételű, nagyobb dobátmérőjű orsónak és vékony zsinegnek, amik segítségével a későbbiekben bemutatott csalikkal „kilométereket” dobhatunk, de mégsem. 😀

Volt nálam egy ilyen szett. Kétszer vittem magammal, de képtelen voltam vele horgászni. Egyszerűen semmilyen szinten nem állt kézre. Nem éreztem vele a pecát, de a csalik ettől még működtek, bár jó sokáig csak lapultak a dobozok mélyén, mert ha a balinok elkezdik enni a felszíni csalikat és a jerkbaiteket, akkor nem nagyon vagyok hajlandó mással horgászni rájuk. 😉 😀

Ez gyakorlatilag idén nyáron is így volt, egy pálya kivételével. Ezen a pályán „ égig ért” a „ződdzsuva” így nagyon nehéz volt felszíni csalikon kívül mással meghorgászni a pálya nagy részét, de a nap nem minden szakában és nem minden időjárási körülmény közepette működtek a sétáló kutyák, popperek, propbaitek és lassan süllyedő jerkek.

Első körben a blade, gravity pencil csalikból jutottam hozzá néhány darabhoz. Ezek, amolyan tavaszi kampánycsaliknak indultak, korlátozott darabszámban, de végül bekerültek a 2021-es katalógusba. Azért is vannak most újdonságként hirdetve, hiszen tavasszal nagyon kevés horgászboltba jutottak csak el a limitált példányszám miatt.  A visszatérő fat vibes nyáron került a dobozomba, a fat tail spinner pedig késő ősszel.

Vib blade:

Az az igazság, hogy szinte soha nem próbálkoztam blade csalikkal. Egyszer ugyan nyertem egy játékon a megboldogult Eurohorgász magazinban Kanálka nénitől és abba a csomagba kértem 2 heddon sonart is néhány felszíni ketyere mellé, de soha egyetlen halat sem fogtam velük. Annyira nem is voltak szimpatikusak, mert tipikusan olyan csalinak tartottam őket, amivel bizonyos esetekben kárt lehet tenni a halakban. Gondolok itt a nagy halsűrűségű kis vizekre, vagy téli vermelő halak környékén történő „ horgászatra”.

Na ilyen helyzetekben én véletlenül sem fogom alkalmazni sem ezt, sem az írásban szereplő többi csalit sem! 😉

Az első három balint még májusban kaptam el a pengével egy nádtorzsás küszívásos szituációban. Amikor már nem akarták megenni egyik wobbleremet sem, gondoltam teszek vele egy próbát és működött. Igaz itt nem kellett a bladdel egyáltalán nagyot dobni, sőt még annyira gyorsan se kellett vezetni.

Az első blades balinom

Az „áttörés” egy júliusi hajnalon következett be, amikor Molnár Vilmossal felszíni balin csörtére készültünk. Megkeresett előtte pár nappal és gondoltam csak segítségére leszek, hogy az első balatoni balinjait megfogja.

Ez sikerült is, de sajnos nem a felszínen, mert a hullámzó víz nagyon nem akarta.

Az elején Vili még fogott kettőt wobblerrel, nekem jött egy gravity pecillel és minijerkkel, de az egyre erősödő hullámzásban valami mást kellett kitalálni. Ilyenkor nekem nagyon szokott működni a manic prey, de a “ződdzsuvától” képtelenség volt elhúzni. Még gyors tempóban is összeszedett mindent. Nem emlékszem, hogy melyikőnk tett fel először blade – vertikális csalit, de azt tudom, hogy a beesés pillanatában visszaváltott felkapókar utáni első pár nagyon gyors tekerésbe, az első öt dobásból négybe úgy ütöttek bele a balinok, mint a disznó!

Egy nem annyira apró és a csalin a “ződdzsuva”

Azt hiszem Vili élete első balatoni balinozása még ha felszínen nem is tudtunk halat fogni tökéleteshez közelire sikerült. ( Megjegyezném, hogy másnap sima víznél azért beadta neki a white walker.)

Ezen a pecán próbáltam először ezt a csalit, ezzel a módszerrel és csúnyán adta. A fat vibes-al is tettem néhány próbát, de azzal a súlya véget, még ezzel az izomból tekerem módszerrel is csak két halam akadt, mert ha nem ütötte le egy balin fél méteren belül, akkor 10 tonna „zöld moslékkal” a horgokon kaptam vissza a csalimat.

Innentől használtam a bladeket is. Nekem elsősorban a white, a bluepink és a firetiger színek működtek. A dolog érdekessége volt, hogy ha még sötétben érkeztem a pályára, akkor az izomból húzott csalira az első 1-2 jelentkező szinte minden esetben süllő volt!

Több olyan esetem is volt a nyáron, amikor egy haltalan kajakos peca után fényes délben keveredtem erre a pályára és 1-2 balint akár 40-50 centis hullámzásban is adott ez a csali. Igazából a pályán belül volt 4-5 olyan spot, ahol akármilyen időjárási körülmények között voltak balinok, még ha nem is mutatták magukat. Például a születésnapomon is itt kötöttem ki és a hordalékos vízben is fogtam bladdel 2 balint, igaz ehhez 5 kapás kellett. 😀

A fenti képeken persze csak a szokásos három darab egyenbalin szerepel, amiknek a csalikat a szájába akasztottam és különböző hátterekkel lefényképeztem ő(n)ket. 😀

Bizony a koszos vízben nem mindig találták el a gyorsan húzott pengéket, viszont másra rá sem hederítettek.

Ez a csali október végén is szépen adta a kikötői balinokat, amikor már a felszíni csalikra nem volt kapásom sem.

A kikötői balinfogásban az volt az érdekes, hogy minden balint pár méterre a parttól ütöttem meg. Volt hogy láttam ahogy jön a penge után és amikor megállítottam a monoton tekerést, akkor szedte le a csalit. Ki tudja ezek a halak milyen messze fordultak a fém darabka után és milyen hosszan követték azt szinte a lábamig?

Fat vibes:

Erről a csaliról korábban már megjelent egy írás tőlem. Kicsit más lett a forma, a színvilág és kevesebb a zajt keltő golyó – csörgő a testben. Lehet, hogy pont emiatt, de nekem sokkal jobban működött balinra, mint a régi típus. Az egyik legnagyobb balinomat is ezzel a csalival fogtam idén egy olyan szakaszon, ahol kevesebb volt a vízben a hínár és a zöld alga – moszat, így nem csak az első fél méteren működött. Igazi orsógyilkos csali ez izomból húzva, a kapás viszont brutális! A firetiger és a blue chrome színek adták a leginkább.

Ez a kép még sötétben készült, de nagyon sok esetben nappal is támadták ezt a figyelem felkeltő színkombinációt.

Dobástávon verte le a bluo chrome színt a nap legnagyobb hala, amikor már magasan volt a nap és a balinok egyáltalán nem mutatták magukat. Ezek a csalik keresőcsalinak is kiválóak!

Böszme balatoni bandanagy

Gravity pencil:

Elsőre azt mondtam erre a csalira, hogy egy csicsás balinólom, de aztán lassan rájöttem, hogy annál azért egy kicsit több. A folyamatos húzás nekem egyáltalán nem adta be a halat, így elkezdtem vele variálni.

Leginkább az jött be, hogy a felső vízrétegben nagyon sűrűn, de nagyon aprókat rántok rajta, ezáltal egy vergődő, ide – oda billegő mozgással és nagyon gyors tempóban közelített felém.

A másik lehetőség, ha mélyebb, vagy kevésbé növényes területen horgásztam, hogy néha megállítottam 1-2 másodpercre, ilyenkor a kis csalihoz mérten nagy súlya miatt gyorsan a hátsó részével lefelé bedőlve süllyedt.

Amikor ráéreztem a tempóra elkezdte szépen adni a halakat, de azt meg kell mondjam ezzel a típusú vezetéssel elég sok volt a rontott kapás.

Persze az évi három balinomból a legnagyobbat ezzel a csalival több háttérrel is lefényképeztem. 😀

Sokáig azt gondoltam, hogy ősszel a gravity pencil nagyon menő lesz, de aztán több időt szántam a nagy csukákra, mint a kikötői balinokra, így az igazi tesztelése elmaradt, ahogy környék pályáin a megszokott őszi kikötői balininvázió is. Fogtak ugyan a srácok őnöket, de nagyon sok utána járással és nem annyit, mint ahogy azt az előző években megszoktuk.

Fat tail spinner:

Ez a típus sem nagy újdonság, hiszen ahogy korábban írtam 10 éve sokat pergettem a másik gyártó pörgős farkú ólomhalával. Annyiban más ez a csali, hogy a test nem ólomból van. Műanyag bevonatos üreges fémnek tűnik nekem, csörgővel a belsejében. Mivel elég későn jutottam hozzá, így sokat nem próbálkoztam vele, de volt egy peca, ahol 10 kipróbált és bevált csali után a kapocsba került és leszedte azt a pár balint a stég elől.

A vib blade csaliból a nagyobbik változat jól működött tavasszal kikötői csukákra is és bár ez az év nekem nagyon nem a süllőkről szólt, azért sikerült a penge harcossal néhányat csípnem. Késő ősszel és télen azokon a pályákon ahol nagyobb gumikkal dobós pecával szoktam sügéreket fogni idén nagyon nem működött semmi, de a vib blade és a fat tail spin csalik néhány sügeret –  ha nem is nagyokat – szinte mindig adtak, az üresnek vélt helyekről.

Összességében egy régi – új élménnyel lettem gazdagabb ebben az évben ezen csalik által és a módszerhez sokkal inkább passzoló felszereléssel még nagyobb távokat is elérhettem volna ezekkel a csalikkal. Volt bizony néhány alkalom, amikkor kellett volna az az 5 – 10 méter, de úgy sem kell minden halat, így minden balint sem megfogni. 😛  Úgy gondolom ezeknek a csaliknak helye lesz a táskámban, de ez a peca továbbra sem került be nálam a top 10 horgászmódszerbe még akkor sem, ha eredményes. 😛

Nagyrészt a Balatonon balinozok, annak is az észak , észak –  keleti medencéjét vallatom 98%-ban. A Balaton minden régiója más és más és felénk nagyon ritkán futok bele olyan esetekbe, hogy ezekre a csalikra a nagy távolság elérése miatt lenne szükségem, inkább hullámzásban, kora hajnalban és őszi pecákon fogom használni ezt a négy típust.

Idén egy olyan esetem volt, hogy a kajak elől menekültek a balinok, viszont ha újra beértem őket, akkor sem ettek meg semmit. Akkor meg nem mindegy mit dobok nekik? 😀

Partól az esetek döntő többségében pedig viszonylag közel fogom a balinokat. Sőt kifejezetten szeretek a parti 10 méteres sávban ólálkodó, darabosabb hínárlakó balinokra vadászni.

Van is egy olyan mondásom, hogy, amelyik balint nem érem el a white walkerrel, az ott  …. meg, ahol van. 😀 Persze az ilyen mondásokat nem kell 100%-ban komolyan venni. 😉

Persze jó, amikor egy gyors csaliba izomból beleüt az áhított őn (mármint nekünk, neki semmiképpen!) De ez a monoton gyors tekerés számomra nem csak felszerelés, hanem lélek romboló is tud lenni és semmivel nem ér fel, amikor napkeltében kiszaltózik az őn a popperrel, tolóhullámmal gázolja el a wtd-t, vagy kiüti a vízből, hogy a visszaeső csalit bebombázza, még akkor is, ha ezeket a fajta kapásokat sem lehet minden esetben halra váltani.