Buzerapeca újratöltve

Régen írtam. Buzerapecáról pedig még annál is régebben.

Az SG 2020-ben a megszűnő botcsaládok helyett két teljesen újjal rukkol majd elő. Az egyik az SG2, a másik az SG4 fedőnevet kapta. Október végén voltam olyan szerencsés, hogy mindkét botcsaládból kaptam 2-2 típust tesztelésre. Mivel a botokat nem én választottam ki ezért mondhatni véletlenül hozzájutottam egy SG2 microgame bothoz.

Ebből a microgame szériából az “erősebb” darab, egy 183 centiméter hosszú, két részes 1-3,5 gramm névleges dobósúlyú került hozzám.

Az LRF-hez hasonló egyszerű dizájn

Amikor összeraktam, megsuhogtattam, meghajtogattam már tudtam, hogy mi az amire ki fogom próbálni, már csak sügérek kellettek hozzá. Aztán az élet úgy hozta, hogy akadt rá más is. 😉

Micro Game

A katalógus szerint a bot apró csalikhoz optimális. “soft lures, spoons and wobblers”. Az utóbbi másfél hónapban kanalakkal ugyan nem próbáltam, de a másik két csalitípussal elég alaposan sikerült letesztelnem a könnyű és kezes kis pálcát.

A hossza optimális, a karaktere pedig mintha pont ehhez a kis csalikkal kis fejekkel történő talajmasszírozáshoz lett volna kitalálva. 😀

Az első teszt alkalmával mindjárt sikerült gyönyörű sügérekkel avatnom a kis pálcát. Ekkor még a szokásos 3dfry gumihalak és a különböző színű pvc mayfly nymph csalik voltak terítéken. A botra egy 1000-es méretű okuma inspira tökéletesen passzolt. 0,09-es fonottal és 0,26os fluoro előkével vetettem be a kemény terep miatt. A meleg ősz miatt a stég körül még sűrű volt a hínár és a nád, sokszor azt sem láttam hová engedem le a csalit. Sajnos még ennél a zsinórvastagságnál is elég gyakran kellett beszakítanom a motyót, amikor bele akadtam egy – egy horogmarasztaló tereptárgyba, nádszálba. 😦

Gyönyörű sügérek jöttek. A második és a harmadik képen látható öreg punkot már nem mertem röptetni a kis pálcával, de a többi hallal simán elbírt. Igazán jó pörgős peca volt nagyrészt 20 centi feletti halakkal, de az ilyen típusú kis csalis pecánál néha beesik pár kisebb példány is.

Szinte minden horgászat alkalmával sikerült egy – egy hazai viszonylatban jobb darabot megcsípnem. A lenti példány a több másodpercig az aljzaton pihentetett nimfát szívta fel, úgy hogy a zsinór oldalazásából vettem észre, hogy valami cipeli a csalimat. Ennek a pecának pont ez a lényege, hogy 1-2 grammos fejeken felkínált apró csalikkal horgászva kevésbé gyanús a felkínált műcsali a sügérnek és sokszor nem is igazi kapásra vág be az ember. A legnehezebb azt a típusú kapást megütni, ami kvázi csak cincálja a csalit, mert ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy apró sügér csócsálja a nimfa csápjait, vagy a gumihal farkát, pedig sokszor, a nagyok is képesek ilyen bután kapni.

Igazi türelemjáték ez, amihez nem is igazán van mindig kedvem és idegzetem.  😀 Talán ezért is hanyagoltam el ezt a módszert az utóbbi években. Ez a bot újra meghozta hozzá a kedvemet. 😉

Egyik vasárnap dél körül adódott egy jó 45 percem horgászni. A fiamnak Badacsonyban volt meccse. Feltettem a csapatbuszra Veszprémben és irány a stég. A táskából lusta voltam kipakolni a többi dobozt, de csak egy botot vittem be magammal a stégre. Se merítő, semmi hóbelebanc, hisz ezeket a halakat vagy bottal, vagy nagyrészt zsinórral emelem ki, ahogy ezt már korábban megírtam.

Kicsit más volt a víz és a szélirány aznap és nem nagyon találtam délben a jobb halakat, aztán mintha rabolt volna valami a stég előtt. Kimentem hát megnézni és az egymilliárd ivadékon ott voltak a balinok. Nem sokan, de ott voltak és szépen dolgoztak. A táskában ott volt a rengeteg balincsali, csak éppen bot nem volt nálam a nagy részéhez. A másik bot kint volt az autóban, de az minimum 6-8 perc időveszteséget jelentett volna, az amúgy is szűkös időmből, így egy apró, az ivadékok méretére hajazó kézi készítésű csali került a kapocsba, amit az egyre erősödő szélben még el tudtam dobni a kis pálcával a megfelelő távolságra és persze passzolt is a bothoz. 😀

Első dobásra egy böszme 3 kiló feletti balin a stég lábáig követte a a csalit a kristálytiszta vízben, de nem szedte le, aztán a szűkre szabott idő három kapást engedélyezett. A harmadik nem akadt rendesen, de a féksivításból kikövetkeztetve nem is csodálom, hogy nem tudtam a kis csutorával rendesen beleverni a horgot. Nem éppen apró balin lehetett.

A másik két őnt merítőháló hiányában nem volt egyszerű kiszedni. Nem ajánlom senkinek, hogy ezt a műveletet október végén utánam csinálja. Bottal az egyik kezemben másztam le a stég alsó kereszttartó vasára, majd bal kézzel a stégbe és a botba kapaszkodva, jobb kézzel csíptem nyakon a menekülni vágyó halakat, majd így hallal, bottal a kézben másztam vissza a stégre. Még jó, hogy nem látta senki! És még jobb, hogy nem estem bele a vízbe. 😀

Idővel kezdtem megunni ezt a fajta pecát, de mivel máshol nem igazán találtam a halakat és a csukák is szinte nullára eltűntek a nádasból, valahogy mindig a stégen kötöttem ki. Volt hogy három botot vittem be magammal és fogtam sügéreket buzerálva, balinokat immáron erősebb cuccal különböző csalikkal dobva, illetve csukát jerkelve.

Egy idő után aztán már csak sügérek maradtak a pályán, ha éppen ott voltak, mert a széljárás miatt nagyon változó volt a kapókedvük és persze éppen ezért egy idő után már nem vittem be magammal több pálcát sem.

Persze, hogy az egyik ilyen alkalommal újra a kis bottal kellett átvernem azt az egyetlen őnt, ami a napementében a stég előtt randalírozott. 😀

Az egyik este esélyem volt életem sügerét is elcsípni, de elhibáztam. 😦

A gondnokunk kijött azon a délutánon a stégre. Kicsit dumáltunk, ő megpróbált az esti süllőzéshez kishalat fogni és közben látott egy böszme csapót. A két kezével mutatta nekem, hogy mekkora, de mondom akkora nincs! 😀

Mire beértem, hűlt helyét találtam a látott óriásnak. Hittem is meg nem is, de naplemente után még tettem egy próbát az egyik csónak mellett, ahol fogtam aznap is néhány szebb példányt.

Letettem a csalit a fenékre, talán ha kettőt emeltem rajta, amikor egy nagy disznó sügér komótosan elindult a csónak alól és fejre állt a csali előtt, hogy felszívja. Akkora volt, mint egy nagyobb kárász, vagy kisebb ponty. Inkább volt 40 centiméter, mint 35, de elrontottam életem lehetőségét. 😦

Ilyenkor tized másodpercen múlik, hogy jókor vág e be az ember, hisz a nagy csapó, ha gyanút fog hajlamos kifújni a felszívott csalit olyan hirtelen, hogy a horgász képtelen lereagálni. Sajnos elhamarkodtam és egy kicsit hamarabb ütöttem oda. 😦

Egy kisebb, tapasztalatlanabb sügér ilyenkor helyben marad és másodszorra 99%-ban mohón támadja a csalit, ami előtte nem sokkal eltűnt a szeme elől, de a nagy disznó nem így cselekedett. Szépen lassan megfordult és komótosan beúszott a nádasba jól megforgatva bennem a kést. Azóta sem láttam! 😦

Nem sokkal később újabb csomag érkezett, tele 2021-es újdonság csalikkal, közte a craft dying minnow fedőnevű gumival, amiből a legkisebb méretbe egyből beleláttam a komoly buzerás sügéreket.

Első két alkalommal még annyira nem adta. Kicsit opálossá vált a víz, így kevésbé működtek a realisztikus gumik, de a harmadik alkalommal naplemente előtt elég rendesen odavertem vele a nagyobbaknak.

Az első SG csalim a 3d real tail bleak volt annak idején. Meg voltam veszve érte és anno rengeteg nagy csapót fogtam azzal a csalival. A craft dying minnow gyakorlatilag egy tovább fejlesztett bleaknek fogható fel, egy teljesen elvékonyított testtel, amit oldalt tűzve kínáltam fel a sügéreknek, de dropshot módszerrel is jól fog működni, ebben 100%-ig biztos vagyok.

A tiszta vízben a színeket váltogatva sikerült újra gyönyörű sügéreket fognom. A nagyobbak a kannibál hajlamuknak köszönhetően ütötték verték a sügérmintás apróságot.

 

Jobban szeretem sügérre is a rendes dobós pecát. 😛 😀 Teljesen más 30-40 méterről kiszedni egy 30-as csapót, mint vertikálva elcsípni, de vannak pályák, amiket csak ezzel a módszerrel lehet meghorgászni. Erre ez a pálca tökéletes. Balinozni azért necces, de kis patakos domolykó, vagy pisztrángpecára el tudom képzelni kis méretű wobblerekkel, microkanalakkal, kisebb nimfa ér rák utánzatokkal.

Szerettem volna egy videót is összehozni, de valami mindig közbe jött, az utóbbi napokban pedig annyira letisztult a Balaton, hogy a stég körül nullára eltűnt a pár nappal előtte még ott tobzódó több milliárd ivadékhal, küsz, apró vörösszárnyú, géb és velük együtt a sügér is.

Sokan írtak nekem még 3-4 éve is, hogy mikor készítek újabb sügéres videókat? Hogy lesz e még ilyen az majd a jövő zenéje!

 

 

 

 

Kategória: Balaton, sügér | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.