Hétvégére bejött a jósolt brutális szél, ami kedd délutánra enyhült valamennyit, szerda délutánra pedig már egész elviselhetőnek ígérkezett. Eredetileg csütörtök hajnal kajakos peca volt a cél, de ezek a munka előtti kajakozások megölnek. 😀 Úgyhogy elvetettem, na nem a sulykot, bár kis híján az is megtörtént. 😀

Szóval szerdán meló után leparkoltam a legutóbbi helyhez közel és 2 perc múlva konstatáltam, hogy bár a szomszédos bástyán megint vannak, de a pálya egy része azért dobható. A szél(e) (:D) nagyon tiszta volt, beljebb minimálisan koszosabb, enyhén hullámzott és DURRR csattant az első rablás.

A körülmények miatt volt egy csalitippem, de előbb még dobtam néhányat felszínikkel is. Tisztán látszott, hogy nem akarja a jó balin megenni a topwater csalikat, így elővettem a kicsi jerkstert a régi roach színben. Felszín közelében rángattam, hogy ne szedjem össze a hínarat, amúgy is azt vettem észre, hogy sokszor gyors tempóban szeretik ezt a csalit és most is így történt. Talán ötöt ütöttem  vele, amikor lezúzta egy jó balin, szinte teljesen felszíni kapással.

Nagyon jó hal volt és nagyot ment. Iszonyat erőben vannak mostanában a combosabb darabok!

Épp készültem egy szelfire a jó hallal, amikor megjelent fölöttem egy fazon.

– Te itt horgászol? (- nem baz+ a Tescoból hoztam a balint 😀 )

– Persze. Nem látszik? Itt pergetek.

– Pergetsz? A barátom komoly pergető.

– …

– Pestről jöttünk. Reggelig maradunk. Itt szeretnének horgászni.

– Én öt perce jöttem, legalább másfél órát maradok és nem értem miért van az, hogy majd minden kiülős pecás hülyének nézi a pergetőket? Nekem ide éves jegyem van, nincs foglalt hely, ugyanúgy jogom van itt horgászni, mint bárkinek!

– És azt nem lehetne, hogy elhúzódsz balra, mi meg jobbra?

– Nem!

– Akkor csak kipakolunk addig, etetőanyagot keverünk és megvárjuk míg elmész.

Kurva nagy boldogság lett úrrá rajtam. Nagyon nem tudtam koncentrálni a pecára két óvatos felszínis kapásból az egyik fogható lett volna, de nem tudtam odafigyelni igazán.

A komoly pergető megkérdezte a másikat, hogy süllő volt e, amit elengedtem? 😀 Majd azt javasolta, hogy a két horoggal szerelt dropshot botjával, hungarocellgolyóval kéne küszt fogni. Aztán 15 percen keresztül óbégatott valakivel telefonon, persze kihangosítva, szóval nem bírtam megvárni még a másfél órát sem! 😀

A csúcs az volt, amikor egy ismerős lejött kezet fogni és ha már ott állt dobott vagy hármat, az idősebb fazon meg odajött és közölte vele, hogy itt sorban állás van ám a helyért. 😀

Na nekem se kellett több, elhúztam gázolni a másik pályára, ami amúgy tervben is volt, csak még vártam volna vele egy fél órát.

Mire felöltöztem és leértem a vízhez már nem volt annyira pusztító meleg, viszont az első szakaszon négyen álltak bent, így jóval lejjebb kellett mennem. Azon a részen a part szélben rafkós öreg halak vannak, amik általában hajnalban is megszívatnak. Nem is sikerült becsapnom egyet sem. 😀 Egy kapásig jutottam minijerkkel még hullámzásban, egy olyan részen, ahol volt egy kisebb csapat, majd egy a WTD-nél 2 centivel nagyobb sügeret sikerült megcsípnem. 😀

A sziszegő hattyú után, a ledobott rész határán, egy rablás miatt 100 métert visszagázolva, a naplementében végül fogtam egyet kis fehérrel.

Majd nagyon jót beszélgettem két kezdő pergető sráccal. Szimpatikus fazonok voltak. Látszott rajtuk, hogy odáig vannak a vízért!

Másnap nekem pecamentes volt, de Bencétől kaptam pár képet. Ez zseniális lett! A nem éppen apró balinban teljesen eltűnt a nyolcas white walker. 😀

A csütörtök délutáni munkahelyi értekezlet oda vezetett, hogy kivettem a maradék szabadságomból ötöt és péntek hajnalban a kajakkal a tetőcsomagtartón fél négy körül álltam meg a parkolóban dörgés, villámlás közepette. 😀

A jósolt vihar gócpontja pont felettem volt, de horgászni akkor is kellett, így beöltöztem esőcuccba és lesétáltam addig a helyig, ahol a jerkes balin is jött.

A bástyán sajnos megint ketten horgásztak, így tőlük jó 30 méterre mentem le a vízhez. Szakadó esőben a dévéreket, küszöket látva a 7,5-es waveshad került a kapocsba süllő reményében, de már a  kapásból tudtam, ez nem süllő és nem is balin lesz. 😀

Azt hiszem ez a csali igazán univerzálisra sikerült és közben a folyóvízi teszteken is átment. Sajnos a harcsa még nincs a palettán, mert elvitte egy jószág, de egy márna és baszom domolykók fogása mutatja, hogy folyón is megállja a helyét. 😉

No de térjünk vissza a Balatonhoz, ahol váltakozó intenzitású esőben sikerült gyorsan két balint is csípnem dobástávon a rózsaszín ledzsendel.

Közben megérkezett Bence is rövidgatya – póló szettben szarrá ázva. Majd eltűnt egy kis időre. 😀

Már én is azon gondolkodtam, hogy beállok egy fa alá, mert annyira brutálisan esett, de aztán dobtam még párat a gravity pencillel.

Nem szarakodott a csali. Első dobásra a legnagyobb esőben kiadta a nap halát, majd egy kisebb társát. 😀

Közben enyhült az idő és a bástya előtt olyan kishalfocis jelenetek voltak sorozatosan, dobótávon, hogy rá kellett próbáljak a másik oldalra. Sajnos a balinok pont a zsinórok felett dolgoztak, mintha tudták volna, így visszaálltam az eredeti helyre és egy durva burvány mutatta a WTD mögött, hogy még mindig ott vannak!

Egyszer csak hallom, hogy valaki egy kordét húzva közeledik, majd mögöttem magában morog egy öreg, hogy akkor most hova a ..szomba menjek? 😀 Több 100 méteren szabad volt a part!

Lejött mögém a  lépcsőn, és úgy kérdezte, hogy – akkor most én ide lecuccolhatnék? –  hogy a kérdésben benne volt Ő le fog ide cuccolni mindenképpen! 😀

Nem nézhettem szépen az öregre, amire jó reggelt kívánok volt a “válasza”.

Mondom jó reggelt bátyja! Köszönni is sikerült?

Feltettem neki a kérdést, hogy miért van az, hogy minket minden kiülős hülyének néz?

Megfordult, morogva pakolgatta a kis motyóját, majd megkérdezte a szomszéd bástyán horgászókat, hogy őket nem e zavarná e?

És már pakolt is kettőnk közé a vén húsos. Tipikusan az a mindent visz feje volt az öregnek.

Bence mentette meg attól, hogy a halál ..szára küldjem, aki megjelent mögöttem a hat felszínis balint fogtam mondatával. 😀

Együtt eredtünk az őnök nyomába, akik engem sokáig szívattak, de de végül hármat sikerült elcsípni. Volt hogy duplán fárasztottunk.

Bence anno egy Balaton WTD-vel vett részt a  wobblerkészítős pályázaton, amiből azóta készített egy 6,5 centiméteres verziót. Brutális csali, hatalmas ötlet és a balinok zabálják!

Azt csiripelik a verebek, hogy talán lesz belőle sorozat gyártás. 😉

Az ilyen napokról mindig ez a 2014-es, de örökké aktuális írás ugrik be, aminek a címe: A láthatatlan pergetőhorgász

https://fishndirt.blog.hu/2014/08/11/a_lathatatlan_pergeto_horgasz

Tudomást kéne venni róla, hogy mi is létezünk!