Péntekre kivettem egy napot a maradék szabadságomból. Egyrészt a héten még nem pecáztam, másrészt szombattól – szerdáig tartó atomszelet jósolt, ami nem kecsegtetett semmi jóval.

Már péntekre mutatta az erősödő szelet, mellé pedig záporok – zivatarok eljövetelét jósolta mindenféle előrejelző oldal, szóval a parti peca mellett döntöttem. Hét óra után kicsit bántam, hogy nem vittem magammal kajakot, olyan kishalfoci volt kint 200-on (mi lehetett hajnalban? ). De mire ehhez a részhez értem már túl voltam néhány halon, így annyira nem hullottam elemeimre, mintha üres fényképezőgéppel néztem volna a kishal zsonglőröket. 😀

Hol is kezdjem? Az első hal kis fehérre érkezett miután mindenféle wobblerekkel meghúzkodtam több szakaszt is, ahol kishalak ugyan voltak a partszélben, de ragadozónak jelét sem láttam.

Gondoltam eljött az ideje a felszíni csaliknak és milyen jól tettem. A messzeségbe megeresztett dobás után szépen táncoló hat centiméteres white walkert lebombázta az első nem is rossz őn.

Aztán találtam végre egy helyet, ahol volt némi jele a balinoknak. Néha egy – egy rablás és burvány képében. Nem messze tőlem pedig egy elpusztult, kibelezett egyed feküdt teniszlabdányi púppal a hátában. Talán valami betegség lehetett?

Az első sovány balin szintén a kis fehéret kívánta meg, aztán volt egy ami a nyolcasat elhibázta.

Nem akartak enni a piszkok, pedig érezni lehetett, hogy a pályán vannak, így elkezdtem a csalikat cserélgetni és kénytelen kelletlen, de lementem a felszín alatti vízrétegbe is.  😀

Így került a kezembe az új gravity pencil a savage geartől. Nem annyira az én csalim, de nagyot lehet vele dobni és gyorsan pöcögtetve a felső vízrétegben is el tudtam húzni, úgy, hogy nem szedte fel a hínarat. Adott is két balint zsinórban, aztán megint nagy lett a csend.

Az egyik dobásnál beszedtem egy pontyos öreg zsinórját, de feltűnően jó fej volt az öreg!

Aztán jött a szokásos kuss, úgyhogy megint keresgéltem és kezembe akadt egy új kísérleti színre fújt hetes axehead. 😀

Brutális kapással verte le egy bronzos rövid, de igen jó súlyban lévő, tömzsi balin a foiled firetiger névre keresztelt színű csalit.

Szerettem volna róla egy fasza önkioldós képet, de az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy a csali pont nem látszik, így gyorsan megfordítottam a halat és ilyen lett. 😀 Fénylik is, fura a kéztartásom is, de az enyém! 😛

Elnéztem egy kedvenc szakaszomra, ami most nem adta a halat aztán visszafelé beszélgetésbe elegyedtem a kisöreggel, aki amúgy tiszai horgász és nagy harcsavadász. Pont a zsinórjai felett – körül rabolt egy jó balin és még ő biztatott, hogy dobjak rá nyugodtan. Azt a halat nem tudtam ugyan becsapni, de egy távolban örjöngő balin leszedte az új színt. Jó lesz ez! 😉

Már indultam volna, amikor az öreg szólt, hogy maradjak, neki úgyis lejárt a penzuma, hátha be tudom csapni a nagy balint. Ha a balint nem is, de egy új, már emlegetett csalival, a mini wave minnow-val sikerült megcsípnem egy jó sügeret.

A történethez még hozzá tartozik, hogy a másik irányban is volt egy fazon, aki keményen húzta a pontyokat. Volt benne 4-5 kilós is. Beúszott elé egy csapat és folyamatosan húzták a cuccát. Volt, hogy hallottam, ahogy szentségel, szákolásnál nagyokat nyögött, káromkodott. Volt hogy egyszerre vitték a két botját, alig bírta elkapni mindkettőt. 😀 Jókat nevettem, aztán megjelent.

A kurva pontyoktól nem tudok horgászni. – mondta. Meg van már a három és hiába tettem fel kisebb horgot és csak két szem csontit azt is viszik. Nem tudok tőlük keszeget fogni.

Később, amikor arra jártam láttam, hogy vagy 5-6 kilónyi keszeg sínylődik a vödrében és a 3 ponty is verte együtt a 10 kilót, de ő még keszeget akart. Mekkora különbség a másik, nyugodt beszédes kisöreghez képest a káromkodós, szenvedős fazon. 😀

Már itt tudtam, hogy délután visszamegyek. Úgy is lett. 😀

Esőben érkeztem, így rendesen beöltöztem, aztán nem kicsit lett melegem, de nagyon megérte.

Eleve arra a pályára mentem, ahol a legtöbb hal jött reggel. Rablás nem volt, a kishalak se mutatták magukat, de jelként ott volt nekem, vagy 8-10 vöcsök. Tudatták velem, hogy jó helyen járok. 😉

Úgy döntöttem, hogy egyből néma felszíni csalival kezdek. Egy másik kísérleti színnel. 10 perc alatt három jó balin volt kézben, az első mindjárt második dobásra, dobástávon. A második szaltóval vette le a foiled bluepink hetes axeheadte, aztán a harmadik a következő dobásra bombázta szét a felszínt a csalival együtt. Ő volt a nap hala, a maga 71 centiméterével, de mindhárom hal ott volt a szeren! 😀

Bombaaaa baszki! Ezekért a 10 percekért megéri élni! 😀

A harmadik hal után volt még egy nagyon durva kapásom nyolcas ww-re. Éreztem, hogy megzavartam a csapat nyugalmát és messzebb mentek és a nyolcas kutya, ha nem is sokkal, de messzebb repült.

Nagyon nem akartak kajálni, de tudtam, hogy ott vannak így a magiclegendary pink flash mánikprély került a kapocsba. Nem kellett egy métert húznom! 😀

És ez is jó kis hal volt!

Találkoztam ismerősökkel is. Béla bátyám kérdezgette is, hogy hol, hogyan? Van ívás? Voltak rablások? De nem. Nem kell mindig ívás és nem kellenek mindig rablások, csak a jeleket kell észrevenni. 😉

A sokáig semmi után megint összefutottunk Béla bátyámmal. Ő pontyosokkal beszélgetett. Én meg lementem mellettük a vízhez. Fogyóban voltak a fények, így a nyolcas ww-nek szavaztam bizalmat a sekélyebb hínáros részen.

Bedobtam a csalit és, ahogy indítottam, Béla bátyám odaszól:

– Azóta jött valami?

– Nem. Mondtam. De abban a pillanatban burvány jelent meg a csali mögött és ahogy megálljt parancsoltam a szófogadó sétáló kutyának, lebombázta a nap utolsó balinja. 😀

Érdekes, hogy mennyire sovány volt a hosszához képest. Bő egy kiló hiányzott róla. 😦

Aznap már csak egy sügér akadt a naplementében, pedig volt előttem jó balin.

Történt ugyanis, hogy lemásztam a dzsindzsán keresztül a vízhez és egy kövön egyensúlyozva vártam az esti balint, amikor a tőlem 25 méterre lévő bástyáról úgy elém dobtak, hogy még jó 10-15 méterrel túldobtak rajtam, majd dobócsővel elkezdtek etetni. 😦 A balin persze pont ott forgott a zsinór környékén, ahogy a vízbe ért. Ráadásul fiatalok voltak, de pont telibeszarták, hogy más is van rajtuk kívül a vízen.

Ott a reggeli egyik öreg ellenpéldaként, míg ezek minősíthetetlenül ordibáltak, nem horgászhoz méltóan viselkedtek és még velem is jól kicsesztek.

Úgy döntöttem leszarom, hagytam inkább a helyet. Majd másnap reggel gyűjtheti más össze a hátrahagyott, kuka mellé dobott szemetüket, meg a lemerült elemeket, ahogyan én is tettem reggel egy másik csapat után.

Szomorú, de sokszor úgy érzem, hogy nem véletlenül ítélnek meg negatívan, minket, horgászokat. 😦

Dave barátommal még megpróbáltuk a süllőket. Jött is ki néhány éjfél előtt a keszegekre. Voltak jó hangok is, de csak egy nagy kövest fogtam wave shaddel. Mivel hajnali három óta fent voltam és feladtam és hazamentem.

Kurva jó nap volt ez a negatívumokkal együtt is. Most szerdáig nem annyira kell mennem. Tényleg itt az atomszél! Faragok, haladok inkább a csalikkal.