Egész héten szabadságon voltam, de a Balatonra nem jutottam ki az időjárási káosz miatt, partról meg egyre kevésbé van kedvem egerészni. Idén kajakból horgásztam a legtöbbet és még csónakból is többet, mint partról.

Szombatra végre fasza időt mutatott minden, erre a család kitalálta, hogy menjünk Bokodra kirándulni és nézzük meg az úszó falut. 😦

Nem vagyok semmi jónak az elrontója, főleg, ha még horgászni is lehet. 3500,-Ft a C&R napijegy, ami két gazdaboltban is beszerezhető. Így rákészültem életem első pisztrángsügér pecájára. 😀

Úgy gondoltam, ha én valaha fogok ilyen halat életemben, akkor azt tuti nem gumikkal teszem, hanem felszíni csalival, vagy wobblerrel, így ez alapján pakoltam be egy kisebb adag csalit.

Totál ideális pecaidőben fél 11-kor meg is érkeztünk a tóhoz, én meg el kezdtem szórni a white walkert, hátha találok egy magányos útonállót, vagy egy csapatot. Támpontom a kereséshez Petya volt, aki az éves egy hetes pontyos túrái alatt, szokott azért dobálni is. Bejelölte térképen a tuti helyet! 😀

Másfél órát horgásztam. Pisztrángsügérnek írmagjával se találkoztam, viszont a lokális küszívásokon harcsák tomboltak! A helyi erők szedték is őket úszós – piócacsokros szerelékkel.

Volt hogy a lábam alatt a 40 centis vízben zúzta a 60-70 centi közötti harcsa a küszhadsereget. Elképesztő látvány volt. De a helyek 99%-nak a közelébe se tudtam menni.

Egy nagy öbölben a túloldali fűzfák alatt olyan buffanos, harcsás rablások voltak, hogy majdnem sírva fakadtam. 😀

Persze tudom, hogy még tilalom védi őket. Horgász legyen a talpán, aki kibírta volna anélkül, hogy rájuk dob. 😀

A Petya által ajánlott öbölben aztán jött a “fekete leves”.

– Hááánemlátooodhogybevandobvaaaa!

Húztam a csalit tovább. Le nem vághattam 30 méter zsinórral együtt. :d

– Hááánemlátooodhogybevandobvaaaa!

– Hámondomnem!

Szóval abban az öbölben nem kellett horgásznom, ahogy sok másikban sem, mert magára hagyott szerelések figyeltek sok helyen.

Szerencsére idővel feltámadt a szél is és hozta a nyárfaszöszt rendesen, így sikerült egy jó nagy macskát dobnom, miközben a szomszéd lezárt stég felől felharsant az ABBA-tól a Winner takes it all! 😀 😀 😀

Őszintén szólva több dolog miatt sem érdekelt soha ez a pisztrángsügér peca és az egyik pontosan a környezet és a sok nyaraló – bulizó és botot bedobós – otthagyós horgász és ahogy szokták írni Délegyházán az sem ritka, hogy peca közben a melletted lévő stégen flexelnek éppen. 😀

Szóval ez a filing nekem nem jött át most sem, inkább egy betli a Balatonon, vagy valamelyik folyónkon. 😛

Na de hal nélkül csak nem maradhatok alapon az egyik pályán a nem véletlen bekészített crankbaitre esett a választásom, ami a nem olyan régen megírt gázlós pecán is megmentette a napomat.

Nem tagadom, megnéztem Vili száz éves videóját, ahol még azt magyarázta, hogy crankbaitet spinningel kell dobni és pisztránsügérre monofillal kell horgászni. Monofil nem volt nálam, de néhány saját crank befért a dobozomba.

Igaz az a film nagyon nem nyáron forgott, de tettem egy próbát.

Alattam a szakadt partnál és a mellettem a nádasban ívott a küsz. Dobtam előtte vagy 10 féle csalit. Ez volt az utolsó spot. És a vooodoo child színű dozer megint beadta. Csak éppen bajszos volt és némileg nagyobb, mint a pisztrángsügérek. 😀

A fiam még egy kis videót is készített telefonnal, amit összevágtam. Amatőr – káromkodós, de az enyém. 😀

Nem volt könnyű kivenni, mert méretéhez képest jól ment és mindkét horog a pofájában volt. Így is megdarálta kicsit az ujjbegyemet. 😀

Ha másra nem is, de arra mindenképpen jó volt ez a nap, hogy megerősítse bennem, nekem ezt a pisztrángsügér dolgot nem kell erőltetnem. 😀

A halnak azért örültem! 😉

Már csak azért is, mert az ilyen családi pecák hatalmas betlivel szoktak kecsegtetni, az utóbbi két alkalommal viszont szerencsét hoztak nekem.

Azért az egyik stégnél, amikor óvatosan lépdeltem előre épp menekülő keszegeket figyelve és a feleségem mögöttem olyan dobbantással lépet fel a stégre, hogy majd vízbe ugrottam, megkérdeztem: Hallottál már arról, hogy a horgászok és a halak is a csendet szeretik?