Régóta vonzott egy hely a Balatonon, egy számomra kicsit titokzatos, misztikus hely, ahová csak kajakkal juthattam el. Évek óta terveztem – terveztük, hogy rápróbálok- próbálunk, de valahogy mindig elmaradt. Egészen 2018 augusztusáig.
Igaz, hogy aznap nem fogadott annyira kegyeibe a víz, mint amekkora várakozás – vágyakozás volt bennem, ennek ellenére szerelmes lettem! 😍
Teljes sötétségben már a nádas előtt himbálózott a műanyag szivar. Az augusztusi hajnalon csak úgy szívtam magamba a nyugalmat és a csendet.
A kép persze nem sötétben készült
Ahogy jött a hajnal néhány kishal spriccent a nád előtti hínármezőben és nádi – hínárlakó balinokra jellemző forgásból is akadt néhány.
Mivel pár nappal előtte ezen a szakaszon szépen fogtak balinokat ezért bíztam a helyben és többször is végigcsorogtam a nádas előtt.
Csak felszíni csalik jöhettek számításba a vízfelszínig nyúló hínár és moszat erdőben, így először saját készítésű white walkerrel esett a választásom.
Három kapásom volt még sötétben a hetes axeheadre, abból egyet sikerült halra váltanom.
Az első jószág
A második csorgásnál, az első hal megakasztása után úgy tíz perccrel méteres szaltóval vette le egy balin a pop preyt, de sajnos nem akadt meg.
A harmadig csorgás esemény nélkül telt el.
Aztán beindultak az őnök a nyílt vízen, de nagyon nagy távolságra egymástól. Nem volt csapat, vagy nem dolgoztak össze. A dobálás hatására pedig elcsendesedtek, vagy 100 méterrel odébb úsztak és ott hajtották tovább a sneciket.
Képtelen voltam fogni közülük.
Megnéztem még egyszer a hínármezőt. Üresnek bizonyultt, így elindultam felfedezni a nádast.
Elképesztő a pálya, tagolt babás nád, nádöblök, torzsahalmok, brutális hínármezők. Csukabánya kell legyen ősszel, gondoltam akkor. Ez lehet, hogy így is van, de annyira jó pecáim voltak a csónakos pályámon, hogy végül nem próbáltam meg.
Az egyik öbölben volt még néhány akcióm WTD-re. Egy kisebb sügér ragadt csak meg.
A következő alkalommal egyetlen kapásom volt a nád előtti szakaszon. Egy gyönyörű púpos közel hármas jószágtól.
A kép silány, de a hal mérete így is szembetűnő
Ezen a napon a nyílt részen megtaláltam a csapatot. Egy hatalmas területen raboltak.
Elég sok hal volt ahhoz a pályán, hogy egybe akár véletlen is, de bele kellett volna, hogy akadjak, de persze nem így történt.
Ráadásul nem azok az átlag másfél, két kilós őnök voltak, hanem batár nagy jószágok. Bár a fészbuk népe kétkedve fogadta anno a kijelentésemet, de szerintem három kiló alatti hal nem nagyon volt közöttük és láttam négy – öt kiló közötti jószágokat is.
Sokszor teljes testtel kivetették magukat a vízből a kajaktól pár méterre. Totál meg voltam zavarodva, azt sem tudtam sokszor, hogy mivel és hová dobjak? 😀
Egy ötös forma bronzos hátú matuzsálem úgy rabolt a kajak mellett, hogy a menekülő snejderek a műanyag szivar oldalán koppantak!
Egy öblös merítővel többre mentem volna aznap, mint bármilyen csalival! 😀
Egyik nap beszélgettünk a fórumon és szóba került a pálya. Skill barárom nemrég kajak tulajdonos lett, már meg is úsztatta néhányszor a műanyag szivart a Balatonon a nyaralásuk alkalmával. Felvetette annak lehetőségét, hogy megnézné a pályát és bár egy fél délelőttöt vaciláltam, mert akkor a csukák már zabáltak, de végül úgy döntöttem, hogy vele tartok. Milyen jól tettem! 😉
Egyszer jártam vagy 100 éve vendégségben nála a Zagyván. Most Ő jött el hozzám végre. Kajakkal, kajakra. 😀
Kicsit öt előtt értem a találkozási pontra. Brutál csörtetés és szarvasbőgés volt az öböl menti nádasban, bozótosban. Skill kicsit késett, mert először benézte a lehajtót, szerencsére GPS-nek most igaza lett, így 5 után pár perccel megbeszéltük, hogy fizetünk azért a parkolóért. (Ennek később jelentősége lesz! 
)
Bevittük a kajakokat. Felmálháztuk. Majd amikor vettem volna ki a botot a tokjából megakadt a kapocs belül az anyagban. Skill kisegített egy késsel, így minden rendben volt a vízre szálláshoz.
Mivel nekem is egy új pálya, hisz harmadszor jártam ezen a részen, ezért az eddig halat adó nádast vallattunk meg először, nulla eredménnyel.
Aztán a javaslatomra elindultunk abba az irányba, ahol legutóbb a nagy dögök halálra szívattak.
Megdöbbentő tényleg, hogy a Balatonon ilyen hely létezik egyáltalán. Bálint is csak csodálkozva nézte a pályát és a környezetet.
Azt hiszem az első halak nála jelentkeztek. Brutál mennyiségű sügér volt aznap a part menti sekélyben, de sajnos inkább az apraja mutatkozott. Ütötték, verték, támadták a felszíni csalikat csapatostul.
Az őnök részéről nem volt akkora őrület, mint legutóbb. Egy öböl kivételével inkább csak random raboltak.
Miután nem akarták megenni a felszínit, feltettem a Máté barátom szerint “szexi” króm fekete vertiket. Éppen próbálgattam azt a tempót, amit még elbír és nem fekszik el, amikor leszedte az első “púpos teve” balin.
Esküszöm a legelső dobás volt a csalival! 
Púpos öreg hal
A kis vertik – lipless crankbait
Skill fogta sorra a kis csíkosokat. Én egy müzliszelet mellett döntöttem, ha már a balinok nem nagyon akartak enni, gondoltam gyorsan beviszek egy kis energiát. Ahogy beleharaptam, olyan 15 méterre előttem hatalmas rablás csattant.
Ledobtam a müzlit és az épp kapocsban lévő white walkerrel, gyakorlatilag fejbe dobtam a megbódult küszöket kutató egyen balint.
A beesőt brutális kapással szedte le.
Szerintem Bálint is megrezzent! 
#csakawhitewalker
Ekkor jött el a “vendég” ideje. Egy nádfal előtt volt egy jó kapása. Gyanúsan nem sügér volt a tettes. Bízott a saját készítésű hetes kutyájában. Nem véletlen, mert 2-3 dobásra rá bődületes, fröcsögős felszíni rablással szedte le valami a kis WTD-t a hátam mögött. Majd kiestem a kajakból! 😀
Persze mivel kell hetes wtd-t dobálni a nádas előtt?
Kis privivel!
Durván nyélbehajlós fárasztásnak lehettem szemtanúja, melynek végkifejleteként a gyönyörű 2,5-es balin előbb a műanyag szivarban, majd újra a vízben találhatta magát.
Micsoda fárasztás volt!
Itt kicsit eltávolodtunk egymástól. Skillnek volt egy balin és egy sügér akciója, én a röpke csukás próbálkozás után találtam egy öblöt, amiben végre 10-15 balin dolgozott. Mivel mindent leszartak, ezért feltettem megint a lipplest. Elsőre lekente egy 1,5-es!
A második vertikes balin aznap, ez már nem véletlen
SteveOlureS 
Ezek szerint nem én vagyok az egyetlen Santiago-tulajdonos az országban! Ismerősnek tűnik a hely is, szerintem én is eveztem erre felé, csak peca nem volt.
😀 ez jó peca volt!
Soha rosszabbat! 😉