Három nap szabadsággal csináltam magamnak kilenc napot. Ebből a kilenc napból nyolc peca jött össze, pedig két napon nem is horgásztam.

Akkor mégis hogyan?

1. Szombat

A fiam hajnali négykor indult Angliába az iskolával, így azon a napon ezért és mert voltak még otthon teendők, nem horgásztam.

2. Vasárnap

A Káptalantóti piacon voltunk a  feleségemmel, előtte azért megpróbáltam a csukákat elcsípni csónakból. Péntek hajnalban is átvert egy komoly példány, ezért revansot akartam venni. Nem jött össze. A víz elég koszos volt. Néhány tiszta öblöt találtam. Egyetlen kapásom volt, egy 50es formától. Azt hittem elakadtam a nádban, mert a zsinór eleve egy nádszál felett futott, így nem vágtam be. 😦

3. Hétfő

Három napra elutaztunk Esztergomba a felségemmel. Mármint oda és visszaúttal együtt három napra. Hétfő délután csak terepszemle volt Duna parti sétának álcázva. 🙂 Találtam pár kövezést és egy ígéretes kifolyót, ahol láttunk is pár dunai vezérküszt és apró balint. Estére hatalmas széllel érkezett a melegfront. Nem volt túl jó előjel.

4-5. Kedd

Azért én hajnalban felkeltem. Demeter Zolitól jött ez a kép 06:30-kor, azzal hogy ma nem ment ki. 😀 Nekem se kellett volna!

Keresztbe fújta a Dunát a meleg szél, még kishalnak se láttam semmilyen nyomát! 😦

Egy parádés mobilos képet volt merszem posztolni az arckönyvre.

Az egyik hozzászólótól meg is kaptam, hogy ez ugye nem hazai pálya és a Balatonban zománcos edénnyel is lehet halat fogni! 😀 Legyen neki igaza. Vagy nem! 😛

Azon a napon történt, hogy még egyszer horgásztam! 😀

Délután egy közeli Duna öbölt látogattunk meg a feleségemmel. A szélében kis balinok hajtottak, ami nekem nem volt téma. Én sügérekre pályáztam. Szabi barátom útmutatásával indultam neki és harmadik dobásra meg is érkezett az általa említett menetrendszerű és kikerülhetetlen kis csuka.

Aztán 10-15 kapásból egyet se tudtam megütni. Lehúzták a gumit már süllyedő fázisban bedobás után, vagy csak ütötték a kis gumihalakat. Aztán megtaláltam a  “tuti” csalit aznapra és másnap hajnalra. 5-ös csebu fejen a nagyobbik PVC mayfly. Nem voltak gigászok, de az utolsó három kapás már egészen jó halat hozott.

Vicces volt, ahogy a feleségem a számára elvitt kajak székben ülve tette a jelentéseket, hogy éppen hol látott rablásokat. Hiába mondtam neki, hogy azok a balinok mind kicsik. Számomra nem releváns.

6. Szerda

Másnap hajnal az öböl partján talált. Akár mondhatjuk azt is, hogy megfutamodtam az élőtől, de a helyi erő is csak egy 1 órás betlit vállalt fel aznap hajnalra. Azt írta jobban tettem, hogy a sügéreket választottam.

Felemás érzéssel engedtem vissza a nagyrészt 15-18 centis jószágokat. Igaz messziről fogtam őket és élmény volt a tiszta kavicsos mederben látni, ahogy keresik az útjukat a szabadság felé, de ez nem az a méret igazából, amire én vágyom. A nagyokhoz viszont hiányzott valami. Na nem a zománcos edény! 😀 Inkább még vékonyabb fonott, hosszabb bot, nagyobb csebufej, carolina rig és több idő. Ez a két röpke alkalom kevés volt, hogy igazán nagyokat találjak.

7. Csütörtök

Szokásos csónakos betli. Nincs csuka a nádban. Nem megyek többet! 😀

8-9. Péntek

A balatoni halak is csak szivattak. A getzi balinok olyan rablásokat is produkáltak, mint májusban. Nem kellett nekik semmi! De legalább Ferenc Lovas barátomnak van humora. Tőle kaptam ezt a virtuális edénykészletet, azzal, hogy a csuka szereti a pirosat!

Kommentként pedig kaptam egy fehéret balinra! 😉

Aznap délután a családi kirándulásba belefért fél óra peca. Találtam felszínen zabáló sügéreket. Ebből a méretből jött vagy húsz darab. Sajnos egy harmincas közeli a lábam előtt maradt le a banánról!

10. Szombat

Másnap hajnalt ott kezdtem, ahonnan naplemente előtt nem sokkal távoztunk. Kb. 20 sügeret fogtam 7-8 felszíni csalival. Banánra jött a legtöbb. Egészen 7:20-ig ettek. Reménykedtem a nagy sügérben, de nem akarta kiadni. Aztán varázsütésre megálltak a novemberben amúgy sem normális felszíni rablások. Innentől a gumit ütötték elég rendesen. Tavalyi nagysügéres cikkemben említett “néha nem tudok ellenállni a pörgős sügérpecának” dolgot azt hiszem erre az évre ki is maxoltam ezen a hajnalon – reggeli órákban. Legalább is akkor még így gondoltam. Nem volt sok kicsi, de igazán nagy sem. A zöme 15-20 centi között lehetett.

11. Vasárnap

Ez volt az utolsó napom. Nagyon sokat agyaltam szombat délután, hogy mit tegyek. Még éjszaka is forgolódtam és nagy sügérekkel álmodtam. A kérdés folyamatosan bennem motoszkált, hogy a saját magam által felhúzott határon belül van e még, ha még egyszer rápróbálok? Annak ellenére, hogy nem jött igazán komoly hal az előző pecán sem, mégis a “megtalált” pálya mellett döntöttem.

A Balaton aztán hamar megadta a választ! Az apróhal eltűnt, a felszíni sügérogia tán öt percig tartott szinte elérhetetlen, vagy legalább is nagyon kockázatos helyen. A gumit sem ették. Illetve ették. Három apróság. Mennem kellett. A Balaton megleckéztetett, megadta a választ arra a kérdésre amit magamnak tettem fel!

Átmentem hát a szívatós balinokhoz, ahol egy hete Dave barátom komoly sügéreket is talált. És a Balaton meghálálta, hogy jó döntést hoztam.

Először az ütött kopott “balingyilok” kék manic prey adott egy szép őnt.

Aztán “megtaláltam” a jobb sügéreket is, de nagyon neccesen ettek. Egy dagadékot adott a roach öt kapásból. Későn értem ki, szerintem már belaktak a több milliárd ivadékból és küszből.

Aztán Olivér barátom fogott egy olyan balint, ami nem volt hosszú, de iszonyat vastag, kövér, testes és magas hátú hal volt. Gratulálok neki még egyszer a gyönyörű jószághoz. Belőle nem lett fokhagymás sült balin! 😉

A végén aztán egy kevésbé testes gumival, három grammos fejjel még sikerült négy darab 20+os sügért megcsípnem.

Végül 11 lett az a 8 peca. Vagy elszámoltam valamit, vagy nagyon elcsesztem! 😀 Ja szombaton nem horgásztam, akkor csak 10. 🙂

Az viszont 1000%, hogy a darabszámra idén többet nem megyek!