Napok óta arra készültem fejben, hogy vagy vége lesz a küszívásnak, vagy valaki megtalálja a helyi öregeken kívül. Azt hiszem egy péntek volt az a hajnal, éjjel, amikor a második “félelmem” beigazolódott. Az egyre erősödő keleti szélben egy 15-20 méteres részre szorult a küsz, rajta a balinok, süllők és két pergető.

Szomorúan konstatáltam, hogy ennyi volt a “magány”, de aztán kicsit arrébb tőlük próbálkoztam, hátha áll kint süllő a szélében. Nem állt, vagy nem tudtam kapásra bírni ez most lényegtelen, de a tök sötétben végül odamentem a srácokhoz, mert a kisebb a sötétben is ismerősnek tűnt mozgása és alkata alapján.

Nyertem! 😉

Egy másik pályán kezdték, amit szétvert a szél és míg nem érkezett meg ide is, addig fogtak balint és süllőket is. Kb. fél órát dumáltunk, aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen horgászni szeretnék. Míg a srácok pakoltak négy kapásom volt sandeelre, amiből egyet sikerült elcsípnem.

Miután a srácok hazamentek (ők este kezdték a műszakot), a halak aktivitása nem állt le az erősödő hullámzás ellenére és a balinok is egyre inkább ütötték a küszt. Nem sok, mert ugye kicsi volt a pálya, de azért voltak 10-15-en.

Kismillió trükköt vetettem be. Például balinra twitcheltem lemon back prey71el.

Aztán rózsaszín manic preyyel is próbáltam balint fogni.

Aztán jött a fekete leves, ja nem, a helyi erő. Igaz jelen esetben a kettő egy és ugyanaz volt! 🙂

Szóval megjött a múltkori halat nem beírós kisöreg. És ennek a 15-20 méteres szakasznak a felénél megállt a vödrével. Aztán letette.

• Jó reggel bátya! Mi a terv?
• Mi lenne? Horgászni fogok. Kishallal.
• Hol?
• Itt!
• Itt? Nem látja hogy itt dobálok a kő elé?
• Az nem baj. Én sem fenekezni fogok, hanem pergetni!

Tusok olyan embert, aki már a halál f…ára küldte volna a kisöreget ebben a pillanatban, de mondom, akkor pergessen. Kishallal! 😀

Erre összerakta a kishalfogó hálót és bebaszta a vízbe a rablások közepén.

Majd összerakta a libatoll úszós szettet és betette a kő elé kb 8 méterre tőlem. Nem szóltam. Kicsit kijjebb indítottam a  csalit.

Többször megcsinálta az öreg, hogy mögém ment és úgy küldte elém a szereléket. Ilyenkor meg annyira közel kellett húznom a wobblert a kőhöz, hogy sokszor elakadtam.

Nem figyeltem folyamatosan az öreget, de egyszer csak fogott egy süllőt. Ami még neccesebben volt neccesen méretes, mint a múltkori jószág.

Ahogy térdére támasztva az alkarját tartotta a halat a vödör felett és közben azt figyelte óvatosan, hogy nézem e az mindent elmond. a hal hasa fehéren virított, oldala ezüstösen csillogott. Ez később lényeges lesz.

Végül egyszer csak enyhült a szorítás és elengedte a süllőt a vödör felett.

Tán még öt percet töltött ott, aztán a hal beírása nélkül lelépett.

Nem akarta adni a pálya a halat, így átnéztem egy olyan mély részre, ahol gumival néha érnek meglepetések, de fogtam már jó halakat jerkkel, és felszínivel is. Nem sokat, de néha beadja. Igazi betlimentő pálya tud lenni.

Életem tán legszebb süllője verte le a csalit első leengedésre. Na nem méretre, inkább színre. Május 10.-e volt. Úgyhogy mégsem péntek. Ha más fogja azt mondom, hogy fészkes hal, vagy minimum valami tőzeges tavi. Elképesztő sötét fekete hal volt! Az első multis gumis süllőm.

Volt még egy brutális kapásom, de sajnos lemaradt, így úgy döntöttem visszamegyek és fogok egy balint. Az a helyzet volt, amit a manic preyel lehet megoldani. Sikerül! 🙂

Hatalmas vita alakult ki a savage rajongó csoportban a csali miatt, mert valaki hozzájutott néhány darabhoz és olyan áron akarta eladni, ami egyeseknél kiverte a biztosítékot. Pedig ezen az áron megy! És mindennek annyi az ára, amennyit fizetnek érte. Ez a csali egy legenda! Olyanok is használják elég komoly eredménnyel, akik amúgy nagy százalékban drága japán csalikat hajigálnak.

Sőt egyik nap rámírt a fent említett, felismert kolléga, hogy intézzem el gyártsák már újra! 😀

Lejárt az időm. Elindultam az autóhoz, az öreg meg jött szembe.

Ott gurult el a gyógyszerem.

Mondtam neki, hogy nem értem, hogy várnak el tőlünk tiszteletet az ilyenek, mint ő. Vajon hány kört tesz meg így egy nap?

Aztán közölte, hogy ő csak sügéreket fogott. Én még a halakat sem ismerem. És megmutatta a vödrét. Azt a vödröt, ami mindent elmondott a hozzáállásáról. Hisz a nagy diszperzites vödörbe úgy volt beleaplikálva egy nem olyan mély, de olyan átmérőjű, ami passzolt a nagyba. Ha alapba belenéztem azt láttam üres. De egyszer csak kivette a kisebbet, ami alatt ott volt a víz benne három sügér, de a süllő sehol.

És közben azt hajtogatta, hogy ő amúgy is mindig beír mindent.  Ahogy most sem tette és legutóbb is csak azért, mert rászóltam.

Vagy leadta, vagy hazavitte a süllőt, nem tudom. Persze ez csak feltételezés, mert ugye én nem ismerem fel a tőlem tíz méterre álló papi kezében még a halat sem. 😀

Az egyik sügér amúgy kurva nagy volt, a másik éppen méret, a harmadik kicsi.

Kérdeztem tőle azzal mi a helyzet?

Mélyre nyelte mi lenne? Most dobja vissza?

Bizony vissza kellene, vagy meg kéne nézni a következő videót! Mondjuk ezeken már senki nem fog tudni változtatni, hisz beléjük ivódott anno, hogy amit lehet meg kell szerezni! 😦