Megint egy hónap járgány nélkül. Nem akarom sem a biztosítót, sem a szervizt szapulni ebben a bejegyzésben, hiszen ez egy horgász blog még mindig, de katasztrofális volt mindkettő ténykedése! Vagy inkább semmittevő lassúsága. 😦

Sajnos emiatt a hajnali csónakos csukázások, a bandázó balinokra való horgászat és a kikötőkbe betóduló kishallal érkező sügérekre való horgászat is csak részben valósulhatott meg.

Ráadásul a hétvégéken hatalmas széllel érkező hidegfrontok tomboltak. A legutolsó hétvégén Siófokon 136 km/h-s szelet mértek! Olyan hirtelen légnyomásesések következtek be, hogy sokszor esélyem nem volt halat fogni. Szóval ez az ősz továbbra sem az enyém, de azért akadt pár szép halam is.

Október 4.

Nevem napját ezzel a gyönyörű kikötői balinnak sikerült megkezdenem munka előtt. 40 percem volt világosban, majd futottam a buszra. Elszoktam már ettől, de a gyönyörű balin fékhúzós kapással egy kemény ütés után kárpótolt sok mindenért.

Kikötői bitang fat vibesra

Október 7.

Ezen a napon kicsit több időm volt horgászni és két betlis reggel után megint azon kikötő mellett tettem le a voksom, ahol az előző szépséget ütöttem. Csukás cucc is volt nálam, mert bíztam benne, hogy vagy a kikötőben, vagy bejáratában beleakadhatok végre egy helyi vagy bevándorló krokodilba. Ezen a hajnalon egyáltalán nem volt rablás. Csuka akció nulla, sügér nulla. Már feladni készültem, amikor egy mélyre törő crank csalit kikövetett egy pufók sügér. Mivel a gumi és a lipless sem kellett nekik mélyebbre törő wobblerem meg nem volt, ezért a legkisebb jerkster került a vékony drót kapcsába, amit a csukaveszély végett használtam. Leengedtem a jerket addig, ahol a hínár tetejét sejtettem és finoman pöcögtetve, meg-megállítva rángattam magam felé. Amikor a torkolatba ért a csali hatalmas rávágással és kirohanással jelentkezett az egyik legnagyobb őn, amit valaha fogtam. Volt még két fékhúzós megiramodása, a hínárba is belefeküdt kétszer, de a végén alá tudtam tolni a merítőhálót. Csodaszép vaskos, nagyfejű balin volt. Csak másodszorra sikerült a hasát átfognom néhány fénykép erejéig.

Őnmaga

Október 10.

A kikötők egy részét a következő napokban elképesztő mennyiségű apró 8-10 centis sügérekből álló horda lepte el. Gyakorlatilag lehetetlenné tették a sügérhorgászatot azzal, hogy mindennek nekimentek. Volt hogy a poppert 30 kis apróság támadta egyszerre tolóhullámokat produkálva.

Példának okáért

Október 14.

Ezen a napon egy véletlen folytán egy nem túl komoly horgászversenybe csöppentem. Ha sejtettem volna, hogy a kikötőben aznap verseny lesz biztosan más helyszínt választottam volna, vagy legalább finomabb cuccal készülök a sügérekre. Egy második hely összejött úgy is, hogy 1,5 órával a vége előtt el kellett jönnöm, nem igazán vettem komolyan és sajnos életem legnagyobb csapója leakadt. 😦

Történt ugyanis, hogy a kikötő betonoszlopainak tövébe beállt egy raj, amiben több 20+os mellett volt egy bandanagy is. Nagyon óvatosak voltak. Inkább elúsztak a csalik elől, de mindig visszaálltak egy idő után adott helyre. Már 20 perce pöcögtettem, cserélgettem a csalikat, amikor leharaptam a kapcsot az előkéről és direktben felkötöttem egy szinte súly nélkül legyes horogra a kicsi nimfát. Annyira tiszta volt a víz, hogy láttam, ahogy kivált rá a nagy csapó. Fejre állt. Majd egy iszapfelhő és egy finom ütés. Nem voltam benne biztos, hogy rendesen megfogta, mert nem láthattam, így bevágtam a finom ütésre. Gyönyörű kövér fékhúzós sügért akasztottam. 30 centiméter felettit. Sajnos az apró horog nem tartotta sokáig. A helyi kikötő horgászmestere este megfogta kedvenc gumijával és bizony az a csapó nekem egyéni rekord lett volna, de nem nekem írta meg a sors.

Versenysügér

Október 19.

Mivel tavaszi meleg jött és Attila barátom megkeresett nem e mennénk el domolykózni, hát elmentünk kedvenc folyómra. Ahogy átléptük a megyehatárt sűrű köd ereszkedett az utakra, így a 30-40-es tempó mellett kétszer annyi idő alatt értük el a kis folyót, miközben azon gondolkodtunk, vajon odaérünk e?

Napkelte ott ért volna minket kedvenc zúgómnál, ha láttunk volna valamit a ködtől. Napsütéses tavaszi idő helyett egy november végi nyirkos hűvös haltalan folyó fogadott minket. Pár sügér, egy vörösszárnyú, lekövetések kisebb csukáktól, arasznyi domolykóktól, üres zúgók, befolyók, hídlábak vallatása után dél körül Attila javaslatára feladtuk a küzdelmet. Ekkorra amúgy is mindenünk vizes volt a sok helyütt másfél méteres gaztól. Nekem egy árokban is sikerült eltűnnöm rövid időre, amit a hatalmas gaztól nem vettem észre. A bakancsom vízhatlanságát a felülről befolyó koszos lé rendesen kikezdte.

Október 20.

Meg kellett próbálnom újra a csukákat csónakból. A köztes betlik számát már nem is tartom fejben, mert nem csak ennyit pecáztam, de nagyon nem adta.

Már 4 órája szórtam a vizet. Még kanalat és spinnerbaitet is adagoltam nekik, pedig mostanság ez nem jellemző. Kis sügérek több helyen felszínen üldözték a babahalat így ezeket a helyeket vallattam főként, hátha van alattuk csuka is. Már majdnem feladtam, amikor bevillant egy pálya, ahová késő ősszel be szokott állni a kishal. A számításom annyiban bejött, hogy a kis sügéreket már messziről láttam. Üldözték az ivadékot ott is.

A nagyobbik fat vibes mellett döntöttem és amikor elsőre egy árnyék fordult a csali mögött a csónak közelében, már – már arra gondoltam, hogy káprázik a szemem. Másodikra a csónak közelében leszedte! A szokásos méret feletti csukát sejtettem, de helyette egy egyéni rekord csapósügéret sikerült megcsípnem! Made my day!

Öreg csapó

Hatalmas hasa volt

Néhány átlagos példány sikerült még kikapkodnom kisebb csalikkal, de ahogy jött a déli szél és elvitte a ködöt gyakorlatilag vége lett a bulinak. Megszűntek a sügérhajtások is.

Kikötöttem és rápróbáltam a stég körüli pályára, ami hajnalban tök üres volt. Szerencsémre a déli szél benyomta a sügéreket a stég alá, így a végére egy jót sügéreztem light cuccal. 30-40 sügért tuti sikerült csípnem.

A stég alatti bandanagy

Fehér gumira

Október 21.

Erre a napra kaptam egy meghívást. Csukázás volt az A terv, de a szél közbeszólt, így az előző napokban sokaknak sok balint adó kikötő elé álltunk be. Négy kapásból csak egyet sikerült elcsípnem. Nem ez volt a legeredményesebb balinos napom az éven és ez a dobom – húzom dolog nem is tartozik a kedvenc módszereim közé, de azért örültem a halnak és köszönöm a meghívást még egyszer!

Megint fat vibes

Egyre nagyobb kedvencem ez a csali így rendeltem a soft és a hard változatából is több színt.

Október 26.

A 25.-én megérkezett fire perch színt másnap 06:10-kor még teljes sötétségben kívánta meg ez kövér csuka. Végre!

Végre csuka

Volt még hó végéig néhány csónakos és parti próbálkozásom, de a keleti medence sokszor úgy tűnt, hogy kiürült. Apró sügérek mellett örültem ha sikerült kiimádkozni néha egy-egy méretes példányt.

Nem sügér, de valahogy nem hagyhattam ki