Az egész azzal indult, hogy  hétvégén melóztam, így a hétfői pihenőnapot természetesen mi mással szerettem volna tölteni, mint csónakos, vagy kajakos pecával. Persze az időjárás baszik a horgász igényeire, és úgy döntött jön a lehűlés széllel, és esővel. Az eső nem volt olyan húzós, szerintem a szél sem, ennek ellenére a stégről öngyilkosságot fontolgatva néztem el jobbra, ahol szinte tükör víz fogadott, ennek ellenére pirosan villogott az egész Balaton! 😦 Eleve nem tudtam megdobni a hajnali fényváltást bizonyos okok miatt, és szenvedtem rendesen, hogy ráadásképpen parton rekedtem!

Kínomban mivel a kikötőnkből kihalt a sügér az utóbbi két évben, a stégről próbáltam csukát fogni, de hamar feladtam.

Maradt a mólópeca halkereséssel, pedig nem is olyan régen egy meló előtti pecán sikerült egy 80-as, és egy 50-es forma csukát elkapnom az új szávázs swimmbaotel a shine gliderrel, és akadt egy egész jó csuka hybrid pikera is, csak rílizelte magát a fénykép elkészülte előtt.

Szóval elkezdtem a parti pályák átfésülését. Persze hol máshol, mint azokon a pályákon amik az elmúlt pecákon fogtam gumis sügereket, egy gyönyörű 29 centiméteres popperes sügért, és sügérezés közben megéhező csukát is.

Hozzátenném a sügérezés közben beugró, vagy a csalit leharapó, vagy épp a DS ólmot (nem a csalit) leharapó csukákkal telel lett a tudatom, ezért készültem vékony drótelőkével, csak mivel siettem, így fent maradt a 36-os fluoro. (Hozzáteszem a rendes csalikat, rendes drótelőkével egyszerűen nem támadják be ugyanezen pályákon! A genyók! :D)

Szóval annyira szarul indult a reggel, hogy kapkodásomnak levét megint megittam, amikor egy kapás után az üres előke került elő. Persze több kapásom ugyanitt nem akadt, így folytattam utam. Több sikertelen helyszín, és kísérlet után az idei kedvenc balinos pályámra vetődtem. Halnak nyomát se láttam, de ahogy Szano barátom mondta: “Balinra akkor is dobni kell az olyan pályán, ahol mutatni szokta magát, ha éppen nem mutatja, mert ott van!” És ott volt(ak)!

Az elsőt még rablás nélkül csíptem el második dobásra.

Aztán a spiccen volt néhány rablás, de nem tudtam velük megetetni semmit. Viszont ekkor már biztos voltam benne, hogy többen vannak. A közeli rablások nem akartak hallá válni, így elkezdtem bombázni a messzeséget mánikpréllyel. (Még mindig nagyon adja! 😉 ) Néhány dobás után olyan ütéssel, és húzással jelentkezett egy őn, hogy 3+osra taksáltam. Aztán amikor először megláttam csal lestem mint a borjú arra a bizonyosra!

Csórikám kegyetlenül nézett ki! Nem elég, hogy akkor púpja volt, mint egy 3 feletti egyednek, ahogy megfogtam éreztem, és láttam a gerinc deformációját, és azt, hogy a púp oldalirányban is kitüremkedik. Mintha egy teniszlabdát húztak volna az S alakban meghajlott gerincére.

Őszintén megvallva a kapás pillanatában azt terveztem, hogy kivételesen halat eszek, ugyanis idén eddig minden jószág kicsúszott a kezemből, de eme hal láttán az evés gondolata hamar egy erőteljes farokcsapással elúszó hallá változott.

A következő üzenetet az MHTT-nek címeztem:

 És  a válasz:

A fiatalkori sérülés nyomán vagy fejlődési rendellenességként kialakuló gerincdeformitás viszonylag gyakori a halak körében. Ez nyilvánvalóan jelent számukra bizonyos hátrányt, de ha nem túl súlyos, az életkilátásaikat nem veszélyezteti.

Folytattam tovább a pecát, de már nagyon kevés időm maradt, mert dolgom volt délután. Egyszer aztán megjelent mögöttem két öreg, akik egy másik mólóról jöttek át, hogy itt milyen a helyzet, van e rablás?

Mivel nem azt kérdezték, hogy fogtam e halat, hanem, hogy van e rablás, ezért válaszom őszintének tekinthető! 😀 Alig- alig rabol a balin.

Gyakran jár ide? – hangzott az újabb kérdés. Mire a válaszom szintén őszinte volt, hisz vagy 1,5 hónapja nem jártam erre, csak a  piros jelzés kényszerített partra.

Közben balra csattant egy rablás a kő lábánál, amit a két öreg szerintem észre sem vett, és bár jobb ha nem látják ilyen esetben, hogy van hal a pályán az idő rövidsége miatt muszáj volt dobnom, és gyönyörű kőlábtól induló, vízből kiugró kapással verte le a kettőhetvenes a csalit. Legalább is az öregek szerint kettőhetvenes, akik másnap reggel már itt is kezdenek. Szerintem nem volt több 47-48 centinél és kilóharmincnál.

Mivel én októberben az állatok világnapján (mikor máskor? 😀 ) ünneplem a névnapomat, ezért kedd reggel egy meló előtti etapon fogtam egy mélytorkos csukát megint fluoroval (ehhh). Sajnos az egyetlen vékony drótot csalival együtt a szél egy hajóra vitte.

Aztán meló után sikerült elcsípnem egy jobb balint mielőtt elért volna a cunami!