A hajnal a szélvihar és a merőben szokatlan hideg ellenére már a parton talált. Elsőként megpróbáltam wobblerrel süllőt fogni a kövezésen, hátha maradt kint valami darabosabb példány éjszakáról. A  választásom másodjára a nem régen vateráról rendelt chervy küszre esett. Megpróbáltam a lehető leglassabban húzni a kövezés felett. Ennek ellenére a második dobás után leakadtam egy kőbe, amiből finoman kipöcköltem a wobblert.  Nagyon furán jött, ennyit bírt a terelőlapkája sajnos.

Próbálkoztam a balinokkal is, de semmi mozgás nem volt a környéken. Gondoltam megpróbálom új kedvenc felszíni csalimat a nád mellett elhúzni, de a wobbler egy nádszálon landolt, ami nem engedett. Szakadt a zsinór, így vetkőznöm kellett! Egy szál alsógatyában bementem a vízbe, aminek a hőfoka nem volt túl kellemes. Még egy lépés hiányzott, aminek a megtétele után a gatyám is a vízbe merült. 😦

Kikászálódtam a partra kezemben a megmentett wobblerel, és a pulóveremmel megtörölköztem. Igazából már röhögni sem volt kedvem, amiért megint történt velem valami, ami nem szokványos, egy horgászat során, de nekem úgy látszik együtt kell élnem ezekkel a történésekkel. Egyből egy örök klasszikus jutott eszembe:

Ekkor már tudtam, hogy a mai napnak is buzerapergetés lesz a vége, így átmentem a másik mólóra. Első kapás egy finom bothoz képest szépséges közel 40-es süllőt hozott, ami sajnos leverte magát a kis horogról. A microjigeknek, ami az előnye az a hátránya is egyben, könnyen kiakadnak a hal szájából, főleg, ha az illető csontos szájú, mint a süllő, vagy a csuka.

Tovább próbálkoztam, de sokáig csak kis süllők akadtak, aztán az egyik kapás elintézte az utolsó példány zöld nimfámat. 😦

Felkerült a helyére egy rózsaszín, ami egy kicsi kövest hozott. Aztán a sügéres részen vízközt leverte valami kétszer is, a 3 grammos fej túl gyorsan süllyedt, így nem találta el rendesen. Gyorsan váltottam kisebb fejre, és berkley nimfára. A váltás bejött, sikerült két kisebb sügért fognom, majd akasztás után egy csuka vitte el a kis csalimat. 😦

Próbálkoztam továbbra is, de csak apró kősüllők, süllők akadtak jó néhány elhibázott kapás mellett. A túloldalon a másik nyugodtabb részen aztán a víz közti a sügéreket vettem célba, aminek újabb csuka lett az eredménye. Nem nagy, hanem az az éppen méretes forma. Körülbelül két centi hiányzott ahhoz, hogy nyakon ragadjam, amikor egy fejrázással eltépte a vékony monót. Ezen a mólón még soha nem fogtam csukát, erre most kettő is megtréfált. Tanultam belőle! Legközelebb ezen a két helyen drótelőkével kell kezdenem a pecát.

Ezek után csak egy sérült halat sikerült akasztanom, nem semmi harapásnyommal az oldalán.

Tanulság: Vagy vigyél magaddal csere alsógatyát, vagy cipzáros legyen a slicced, mert ha gombos akkor a peca végére le fognak fagyni a tökeid a befújó széltől! 😛 🙂