Vasárnap reggel egy számomra új pályán tartottam egy rövid felfedező pecát. Egy órát szántam a hely feltérképezésére, közben megdobáltam a nyílt vizet balin, a nád szélét pedig csuka reményében. Ez a keszekusza időjárás nem tett jó ennek a helynek sem, a kishalak aktivitása elenyésző, a víz opálos volt, ezért rápróbáltam a sügérekre is a védettebb részeken.

Bejött hiszen elsőre fogtam egy 20-as formát, de aztán a többi kicsit nehezebben jött, és nagy részük apró volt. Közben belépett a történetben Béla Bá (továbbiakban BB), majd Jóska Bá (továbbiakban JB). A történetet átültetném jelenidőbe, úgy jobban hangzik szerintem:

JB: -Szevasz! Mióta vagy kint?

Én: – Jó napot! Kb. egy órája.

JB: -Nem láttál botokat neki támasztva az épületnek?

Én: – Nem én, de nem is figyeltem.

JB:- Este kint hagyhattam őket és valaki elvitte, most kénytelen vagyok a könnyű botokat kivinni, hogy a fene essen bele.

(JB evez kifelé, szembe evez BB)

BB: Szevasz! Hozom a botjaidat!

JB:- Mit keresnek azok nálad?

BB: – Véletlenül azokat vittem ki, de csak kint lett gyanús, hogy nem az enyémek, amikor a horgot csaliztam fel. Aztán nem hagyott a lelkiismeret, hogy kint keresed a parton, így visszaeveztem.

(BB átadja a botokat JB-nek és közben behozza JB könnyű botjait, bejön a sajátjaiért. JB közben evez kifelé, BB már jön visszafelé a saját botjaival.)

JB: – Ó b@ssza meg, én meg a hátizsákomat hagytam bent, benne az igazolvánnyal!

BB: – Na te sem a szomszédba mész hülyeséget kölcsönkérni!

(JB kénytelen visszajönni, odaszól nekem)

JB: – Hallottad az öreget (lehetett köztük vagy két év különbség) kivitte a botjaimat, én meg bent hagytam a táskámat. Jól indul ez a nap is!

Szóval zajlott az élet a kikötőben. Közben azért halat is fogtam. Első pecának nem volt rossz, két óra alatt 20 sügér, 1 kősüllő, és 1 naphal sikeredett.