Egy súlyos hét után végre újra horgászni voltam. Sajnos a Balatonra nem mehettem az egy hónapos rablóhal tilalom miatt, pedig szerettem volna ott letesztelni új szerzeményeimet. Nagy tervekkel vágok neki az évnek! UL pergetés sügérre, kösüllőre, vörösszárnyúra, balinra és nem utolsó sorban domolykóra. Társam most nem akadt, de ez a legkevésbé sem zavart, ahogy a korai keléssel sem volt gondom. Ha pecáról van szó bármikor, bármit!

 Két frissen beszerzett felszerelést vittem magammal. A lágyabb mitchell privileg UL spin 1,50 0-3 grammos botot egy hozzáillő mitchell avocet gold 3 1000-es orsóval és 0,16-os monofile zsinórral. Egy “erősebb” daiwa sweepfire 1,80 2-7 grammos botot ugyanolyan orsóval, de 0,06-os nanofile zsinórral. A pergetőtáskába szintén frissen beszerzett kisméretű wobblerek, és sügérrel is számolva kisméretű gumicsalik kerültek. A merítőhálót szokásomhoz híven otthon felejtettem.

A buszmegálló felé menet egy róka hasított át előttem, lefényképezni esélyem sem volt, olyan hamar eltűnt a garázssor mellett. A buszpályaudvaron több példányban is találkozhattam 15-20 évvel ezelőtti önmagammal, amint éppen hazafelé tartok egy részegen átmulatott éjszaka után. A buszon is rengeteg fiatal volt, valami nagy buli lehetett az éjszaka, de ezek a dolgok már kevésbé lényegesek számomra.

Egy óra zötykölődés és rövid séta után a patakpartján találtam magam, összeszereltem a finomabb pálcát és már repült is a kis hornet a túlparti visszaforgó irányába. Egészen jól kezdtek működni az egykezes alsó dobások, kezdtem felbátorodni, és egy fej feletti dobással meg is fogtam a túlpartot. Akárhogy is húztam a túlpart nem akart felém közeledni, ezért letettem a botot átfutottam a hídon, leakasztottam a csalit, visszafutottam és folytattam a dobálást a megmentett csalival. Sajnos a híd alatti ígéretesnek tűnő rész nem adott halat, így elindultam a patakon lefelé. Sorra próbálgattam a különböző csalikat ígéretesebbnél ígéretesebb helyeken, de a domolykók nem akartak kezet fogni velem.

Egy idő után úgy döntöttem visszafordulok és elindulok folyásnak felfelé. Közben eszembe jutott, hogy Peti ez éven fogott domolykói mind kishal mintázatú fahalra jöttek, így én is egy ilyet választottam, és újra megpróbáltam a híd alatti részt. Végre volt is egy kapásom beesőre, de a domolykó igen apró lehetett, így sajnos nem akadt meg.

A hely:

A nyerő csali ez lett volna:

A kis csutora:

Elindultam felfelé, magasan a patak mellett mentem, közben felszereltem igen faintos polárizált lencséimet a szemüvegemre.

 

B@sszátok meg nem tudok betelni a látvánnyal! Egyszerűen k@rva jól nézek ki mind a két képen! Ezt a domolykóknak is díjazniuk kell!

Ahogy Ford Fairlane mondaná: Eszem-faszom megáll! VÁÁÁÁÚÚÚ!

Szóval ballagtam felfelé, az ígéretes helyeket megdobáltam, de egy hornet elvesztésén kívül semmi nem akart történni. Sajnos feldobtam egy ágra, és amikor megszabadult az ágtól a vízre pottyant, a zsinór meg elernyedve repült felém. Remélem megakad valami ágban a wobbler és nem egy domolykó végzetét okozza majd!

Éreztem, hogy a domolykók Istene ma nem lesz kegyes hozzám, így gumihalra váltottam. Minden fa mögött megpróbáltam sügéreket keresni, ahol a víz kissé megfordult majd megállt. Az egyik ígéretes helyen több kapásom is volt, és egy hal egy pillanatra akadt is, de túl aprók lehettek.

Pár méterrel feljebb végre megtört a csend, egy jó kövér sügéret sikerült akasztanom, így sikerült felavatnom a kis csutorát.

Sajnos társa nem akadt, vagy ha volt is, akkor a második kapás után kihúzott félalkaromnyi ág, nem tett jót a helynek. Sajnos az akadós terepen pár faág és beszakított gumi után már csak egy apró sügér akadt.

A terep brutál! Micsoda helyekre képes bemászni az ember egy-egy sügér reményében!

Volt olyan hely, ahová miután bemásztam azt sem tudtam, hogyan jövök ki! Ez volt ám az igazi Jungle Boogie! YEAAAH!

Visszafelé menet több helyen is láttam barkát a patak partján. Először gondolkodtam, hogy vigyek a feleségemnek, de végül úgy döntöttem, hogy nem a természet megkárosítása végett jöttem ki a patakpartra, hanem azért, hogy ha rövid időre is de megszabaduljak a civilizált világtól és a természet része lehessek. A híd alatt még dobtam párat, aztán összepakoltam és elindultam hazafelé, illetve először a buszpályaudvar irányába.

Otthon várt a fiam, és a délutáni lábtenisz parti, amin szokásához híven rommá vert. És várt a feleségem is húslevessel, sült májjal, sült kolbásszal és egy tál barackos – meggyes lepénnyel.

Hát kell ennél több!?

Legfeljebb még több peca! Na majd jövő hétvégén az is meg lesz!