Ez a bejegyzés már elkészült egyszer 90%-ig. De voltam olyan amatőr, hogy nem mentettem el közben, a gépemben pedig gond van a ventillátorral, a megrendelt cserepéldány pedig a Holdon keresztül jöhet, így a gép összehullott, mielőtt kész lehettem volna.

A négy napban ez volt az egyik peca. Balatonon még tilos, így a patak maradt 14.-ei pergetésem helyszínének, amit cseppet sem bántam. “A” terv domolykó, “B” terv sügérvadászat volt.

Reggel 7-kor már a parton voltam és a múltkori beeső kapás helyszínén ostoroztam a vizet kishalutánzat hornettel. Végigpásztáztam egy elég nagy szakaszt, halat nem láttam, kapásom sem volt, pedig próbáltam többféleképpen. Húzós vízen, lassú folyásnál, langóban, visszaforgóban, lassú és gyors határán. Folyásirányban, azzal ellentétesen és keresztben is, de sajnos nem könyörült rajtam a víz. Elindultam felfelé, a fák között is szórtam a wobblereket, próbáltam gumihallal a sügéreket, de csak kisebb ütésekig jutottam, kicsik lehettek. A fák között két öreg úsztatott spiccbottal nem nagy eredménnyel. Eljutottam aztán a vasúti híd fölé, ahol a korábban leírt “erősebb” UL pálca próbájára is időt kerítettem. Valamelyik dobás után ütésem volt, a fék kétszer is ciripelt, majd megjelent egy sárga hasúszó a víztetőn. Abban a pillanatban úgy éreztem magam, mint Matisz nagypapa, amikor a 11 éves lánya világra hozta első unokáját! E örö e bódottá, mennei bodottá tudtam volna kiáltani az égbe! De a domolykók Istene ronda tréfát űzött velem! A kapitális domolykó egy pillanat alatt a szemem láttára alakult át faroktőbe akasztott kispontyyá!

Jól van te Isten, ha te ilyen tréfát űztél velem, majd még megkapod a magadét! Azzal ott is hagytam a helyet és elindultam a fák közé sügér reményében. A parton közben egy haltetemre lettem figyelmes, talán egy róka lehetett a tettes, aki elfogyasztotta a partra vetett dögöt.

Aztán végre megtört a csend, ha domit nem is egy szép sügéret azért fogtam a múltkori sügéres helyen.

Ahogy visszaértem a fák közé, a két öreg kérdezősködött. Beszámoltam a történtekről, ők meg beszéltek a rég és a közelmúltról kérdés nélkül is. Már odafelé tudtam, hogy ők nem azok a a divatos C&R fószerek, inkább a Catch&Filléz mozgalom hívei lehetnek.

– Sügérért jött volna januárban, 20-asával vittem haza a fél kiló körülieket!

– Á tavaly csak 65 domolykó jött azok sem nagyok!

– Pedig régen a régi vasúti hídnál a kiló alattiakat nem is számoltuk, 2,5-es volt a rekordom szöcskével, kenyérrózsával úsztatva.

Abba bele se gondolnak, hogy ma talán pont ezért van ilyen kevés belőlük. Bár a 65 darabot azért elfogadnám ez évre.

Közben akadt még egy kis sügér, majd egy a csalinál pár centivel nagyobb kis kárász, ami valami féregnek nézhette a kis gumihalat. Képem nincs, mert visszaesett fényképezés előtt.

Bekéretőztem még az egyik öreg mellé, ahol meglepetésképpen egy levágott fejű rohadó hatalmas patkányt fogtam ki a meder közepéből. A hátsó lábának talprészébe akadt a horog! Hát ha éreztetek már kibaszott büdöset, azt szorozzátok meg tízzel, százzal, ezerrel! A kanóc ilyenkor bezzeg nem szakad el, csak ha wobblert akaszt az ember az ágak közé! Lenyomtam a patkányt egy fadarabbal, és húztam a zsinórt. Erre a patkány combja szakadt ki a testéből, levált a szőr, a bőr, és elővillant a kékespirosas rothadó combja. Lenyomtam a lábát úgy végül kiakadt a horog. A mellettem lévő kisöreg megjegyezte: Milyen fasza lenne pörköltnek! Ő jót röhögött én meg a következő beállóban szándékosan betéptem a jigfejet egy gyökérbe.

Még egy kis sügér jött, aztán mennem kellett, de visszatérek még, domolykók reményében!