Tavaly többször is furcsa hangra lettem figyelmes az irodámban. A hang ahhoz hasonlított, amikor gyermekkoromban a kerti medence mellől a fürkészdarazsak sarat gyűjtöttek. Addig keresgéltem míg meg nem találtam a forrást, amely egy fészeképítő fürkészdarázstól származott. Az egyik szekrényajtóm tetejét nézte ki magának fészeképítés céljából. Többször megpróbáltam elrettenteni tettétől a kis darazsat, azzal, hogy amikor ment az újabb adag vakolóanyagért, levertem a fészkét. Úgy gondoltam nem feltétlenül a legjobb hely az irodám szekrényajtaja, egy új élet kezdetéhez. Darazsam rettenthetetlen volt! Újra és újra kezdte az építkezést, így amellett döntöttem, hogy nem bántom többet. Érdekes volt, hogy hétvégén nem tudott bejönni az irodába a csukott ablak miatt, de hétfőn ugyanúgy építkezett tovább, mintha pénteken abba sem hagyta volna.
Már el is felejtettem a kis darazsamat, mígnem ma tíz óra körül az a bizonyos hang eszembe nem juttatta, hogy bizony nem vagyok egyedül. A kis darázs, amely a télen kifejlődött hernyó és sárbölcsőjében elérkezettnek látta az időt, hogy kiszabaduljon börtönéből. Mivel jön a hétvége, gondoltam segítek neki, nehogy éhen vesszen a két nap alatt. Óvatosan leszedtem a kis fészket és a kis darázs előbújt a hernyóvázból, aminek belső szerveivel eddig táplálta a saját kis testét. Nem tudom nincs e hideg odakint a kis darázsnak, de az ablakon keresztül útjára engedtem, több esélye van a szabad ég alatt, mintha egész hétvégén a táplálékmentes irodában poshadna.
Tudom nem egy nagy dolog, de kicsiben egy példa arra, hogy tehet bármit az ember a természet mindig megtalálja az útját, ahogy a kis darázs is tette.
SteveOlureS 
Biztos darázs volt? Titkos hipermodern kémrobot? Idegen lény? NAV? TEK? Irsajani? 😀
A zoroszok már a zirodában vannak, és fürkésznek 🙂
Tényleg nem vagyunk egyformák….
Az első alkalommal ütöttem volna agyon, még mielőtt az építkezést elkezdhette volna!
Gyűlölöm a darazsak minden fajtáját!
A fürkészdarázs nem bántja az embert, egyébként a többi sem, ha békén hagyják.
Rövid, de annál velősebb kis írás.
Van mondanivalója.
Nekem nagyon tetszett, pedig hal sem volt benne…
Kösz szépen! Nem csak a halakért rajongok! Gyerekkoromban szerettem figyelni a fürkészdarazsakat, hangyalesőket, darázs és keresztespókokat, óriáshangyákat. Gyakran etettük is a pókokat, a külömböző bojba tartozó hangyákat pedig megmérettük egymás ellen!
Nos, nekem volt egy kis kantáros, elől egy darab hatalmas zsebet viselő nadrágom. Ebbe a zsebbe gyűjtögettem siklót, békát, szöcskét, nagyanyám legnagyobb örömére… 🙂
A lakásba csak úgy mehettem be, ha az ajtó előtt ledobtam magamról. Sőt, három éves voltam, amikor rokonainknál megitattam a nyulakat kakaóval. Kipurcant az összes. Azt hiszem, ekkor kezdődött mezőgazdász pályafutásom… 🙂
Én sajnos nem afelé sodródtam!