Ez a május elképesztő eddig. Igazából két olyan pecám volt, amikor kevés halat fogtam, de mindkettő az időszakos hidegfrontoknak volt köszönhető.

Rossz pecának, akkor sem mondanám ezeket sem, pedig mindkét alkalom csak 2-2 halat adott.

14.-én konkrétan megint olyan “belém fagy a szar is” hajnal volt a vízen. Három fokban érkeztem. Az egyik kövön nem találtam süllőt és a másikon is hatalmas csend fogadott.

Lassan kelt a nap.

Betlinek nézett ki rendesen. Már a második pohár teát is elszürcsöltem, amikor jött az a térdremegős érzés, amikor szinte a semmiből rákoppintott valami odalent, a pink killer színű, 7,5-es wave minnow-ra.

Amikor megállítottam egy pillanatra, eltörölte a felúszó fahalamat egy teljes hosszban 62-es süllő. Az egyik legnagyobb, amit valaha, felúszó wobblerrel fogtam.

Az a kis adrenalin, ami szétáradt a vénáimban, pont elég volt ahhoz, hogy túléljem a hajnalt, a nap első sugarainak, érkeztéig.

A hátralévő időben, két balinkapásból, egyet sikerült halra váltanom, majd a csónakból már 21 fokban pakoltam vissza a motyót, az autóba.

Teljes elmebaj!

Télből a nyárba, pár óra alatt.

Na de ugorjunk visszább néhány napot.

Szerettem volna a májust, már saját márkás felsőruházatban tölteni.

Hárságyi Peti, vagy két éve készített nekem, felirat és lógó terveket, csak az a rohadt pénz mindig elment valamire.

Ezen a télen például gyomortükrözésre, majd egy új nyári gumi szettre.

Amikor mész a gumishoz, hogy dobja fel a négy abroncsot és közli, hogy ő ezt jó szívvel már nem tenné fel, így a csere a szokásos 10.000 forint helyett közel 200.000 lesz, az igazán fel tudja dobni a ember napját.

Ahogy az is, hogy több hét vérköpködés után, végre maszekban eljutsz, a gyomortükrözésre, ahol közlik veled, a újabb örömhírt. Rekeszsérv.

Csak mert nem volt még elég nyavalyám. Hopp 165.000. 😀

Ezen szarok ellenére elhatároztam, hogy idén akkor is lesz saját márkás felsőruházatom, ha piros hó esik, májusban!

Így pár hét egyezkedés, a minták közül kiválasztott lógó minimális kiegészítése és a ruhadarabok kiválasztása után, 50 darab mini humpback fatshadet már az új pulóverben horgoztam fel.

És a három fokos hajnal előtt, hat nappal már ebben a felsőben riogattam a halakat.

Idén leszek 50 éves (egyébként a feleségem is, a fiam pedig 25), a SteveOlureS brand, pedig elérte a 10. évét. Ez a kis felirat kiegészítés került a Péter által tervezett lógóra: est. 2016.

Szóval még nyolcadikán azon a helyen kezdtem keresni a süllőket, ahol a 11,5-es minnow-al, az előző alkalommal arattam.

Nulla küsz, nulla süllőhang, de azért kettőt aznap is összehoztam.

A 11,5-es pink killer szín volt a nyerő aznap. Azért tettem fel, mert nekem ez a kedvenc éjszakai színem és előző alkalommal el is felejtettem dobni vele.

A hajnal nem hozott balinokat a kőre. Minek is jöttek volna, hisz nem volt terülj – terülj asztalkám a pályán.

A kő melletti kisnádas idén eddig egy hajnal kivételével, mindig adott legalább egy balint.

Aznap hármat szedtem le a kis púpossal, SFC metallic színnel.

Aztán újabb keresgélés és újabb halak, a black színnel.

A black metaliccal annyi halat fogtam már azon a pályán (is), hogy aznap csak ütötték. De szerintem nem csak ez volt a gond, hanem a palaszürke vízben a sima fekete, azzal a minimális ezüst kopoltyús résszel, sokkal jobban látszott.

Nagyon sok kapás azonban, azzal a színnel sem akadt meg. Egyszerűen odavertek, mert idegesítette őket a wobbler, de látni, szinte semmit sem láttak belőle, úgyhogy további keresgélés mellett döntöttem.

Jól tettem!

Amikor a másik kőre értem, már tajtékzott a víz, újabb déli szélroham korbácsolta a felszínt, de megannyi kis és nagy kócsag, szürke és törpe gém állt a kövön, én még életemben nem láttam egy helyen ekkora mennyiséget.

És durrogtak a balinok a szürkén hullámzó vízben.

Legalább 5 rontott kapásom volt, 5 dobásból, amikor az alábbi darabos példány, végre rendesen eltrafálta a mini shadet.

Annyira vaskos hal volt, hogy faroknyélnél elkapva, a másik kézzel alányúlva tudtam csak beemelni.

Képtelenség volt tarkón ragadni.

Aztán nagyon durván elkezdett hullámzani a víz.

Egyet még leszedtem a 7,5-es minnowal. Ezt biztos nem a színe vetette észre, inkább a mérete és a gyorsabb tempó miatt a veretése, de utána inkább ott hagytam a helyet.

Visszafelé persze megint útba esett az iménti nádas, én hülye meg úgy voltam vele, hogy egyet valahogy még kiszedek, aztán irány haza, hiszen még halat is kell pucoljak, sőt még előtte 50 darab mini shadet be is kellett hangoljak, ha már lent voltam.

Megint jöttek a rontott kapások, így a nagyobb horgokkal ellátott 5,5-es waveshadet tettem a kapocsba.

Két dobás, két kapás. Az egyik kijött, a másik nem, aztán nem volt több érdeklődő, erre a csalimra sem.

A balinok meg továbbra is ott durrogtak a nádfalban. A sűrű nádban harcsák szedték a vámot, a polár szűrős, sima szemüvegre felvehető napszemüvegben, pedig jól láttam, ahogy karomnyi angolnák tekeregnek az egyre koszosabb vízben, a nádfalon.

Már – már nagy barnás foltok is jelentek meg a vízbe, mintha halk túrtak volna, de ez csak erősődő szélnek volt köszönhető.

Letettem a súlyt és kitaláltam, hogy a ha a fekete, a fekete – ezüst mellett, talán a legkontrasztosabb szín, a fehér sem kell nekik, akkor jöjjenek a kevésbé balinos bolond színek.

Ekkor már nem dobáltam “összevissza”, csakis rablásra, a nádfal elé 1-2 centivel. A csalit besűllyesztve, majd jigesen felfelé tartott bottal, aprókat, de gyorsan beleütve.

És bejött!

Először a zombie perch színnel fogtam egyet.

Majd öt kapásból, négyet leszedtem, a bloody – SFC zombie perch színnel.

Ezt a véres színt valahogy pont abban az időszakban találtam ki, amikor hetekig vért köpködtem. Az egyik törzsvevőm, aki tudott a kínomról, írta is, hogy ez nem véletlen és fessem ki magamból az egészet. 😀

Minden estere azon a napon, az elmúlt pecákon meghorgászott, palaszürke pályán, bejött a balinoknak, ez a csíkos – véres – kontrasztos színvilág.

Pedig ez a tetű hattyú pont abba a kis öbölbe állt be csemegézni, ahol a végén a balinok raboltak. Kettőt azért lekaptam mellőle. 😀

Utolsó utáni – utáni – utáni dobás aztán a nádon landolt. Hiába hessegettem a madarat, nem akart távozni, én meg nem hagyhattam ott a wobbleremet a nádfalon.

A marhája, aztán akkor indult meg, amikor már szinte semmi hely nem volt a nádöböl és a csónak között. 😀

A wobblereket aztán behangoltam.

A süllőkről a reklámfotót elkészítettem.

És az egyiket, azon nyomban meg is ettem.

Ilyen egy szép horgásznap!

Mivel délután megállt a szél, azzal az érzéssel feküdtem le este, hogy másnap nekem azon a kövön kell kezdenem a hajnalt, ahol azt a rengeteg madarat láttam és azt a jó balint fogtam.

És hát…

Ott is kezdtem. 😉