SteveOlureS

Barátom története, érdemes elolvasni tanulságképpen!

http://clouserflyfishing.blogspot.com/2012/04/vasarnapi-pisztrang.html

Egyre többször találkozom az interneten olyan esetekkel, hogy általam becsületesnek, tisztességesnek, etikusnak (vagy mindenki nevezze, ahogy akarja) típusú horgászok képeibe, vagy bejegyzéseibe kötnek bele.

Leírom a ma reggeli történetet és döntse el mindenki, hogy elég etikus voltam e?

Tegnap kifigyeltem a mólónál, hogy már megjelentek a sügérek, nem is akármennyi igaz nagy részük nem az a kapitális méret. Úgy döntöttem, hogy ma reggel próbát teszel UL cuccal kis gumikkal, annak ellenére, hogy tudtam, bizony a móló lábánál akadhat tilalmas hal is. Kisebb süllők és kövesek is ki szoktak állni a móló mellé. A tilalmas halakat mindig visszaengedem, a kősüllőket pedig egész évben. A kősüllő nálam olyan, mint a sügér! Mindkét halfaj minden egyes egyedét egész évben visszaengedem!

Hajnali négykor keltem, mert öt után nem sokkal indult az első buszom. Sajnos az időjárás a tegnapihoz képest változott, bejött a déli szél, emiatt a móló védett oldalán próbálkoztam kis kopyto csalival. Egy 15+-os sügér volt az első jelentkező a legvédettebb sarkon, de leverte magát. Több ütésem volt, de vélhetően a tegnap látott apróságok lehettek, így a pici jig is nagynak bizonyult számukra. Szép lassan elindultam körbe, mígnem erőteljes húzással jelentkezett az első komolyabb halam, egy 25 centi körüli kis nemes süllő. Két gyors fénykép és már mehetett is útjára. Kihagytam egy pár méteres szakaszt, így próbálva védekezni az ellen, hogy újabb süllőt akasszak, bár sok értelme nem volt, mert társa bárhol lehetett volna a móló melletti területen.

Miután több kapásom nem akadt, csalit cseréltem, és visszamentem a kiindulási pontra. A kis nimfát rendesen sorozták a kis sügérek mígnem egy jobb jelentkező is akadt.

Ahogy mentem ismét körbe volt még több ütésem, de apró halak lehettek, mígnem a 0-3 grammos pálca bent ragadt egy kapásban, és nem igen tudtam megemelni. Kellet egy kis idő mire a halam víztetőre tudtam kényszeríteni, ami életem eddigi legszebb kősüllője volt. Nem is mertem a kis bottal megemelni, hanem kézzel kaptam el a 16-os monofil zsinórt és úgy emeltem ki halamat.

Néhány gyors fotó után természetesen őt is útjára engedtem, és erre a részre sem mentem többet. Meg sem mértem a halat, mert nem akartam vele kínozni, de 30+-os volt az biztos.

Szép lassan szűkült a meghorgászható terület, mivel a másik oldalon a hullámzásban esély nem volt a kis csalik vezetésére, így megint a sügéres sarokhoz tértem vissza. Több apró ütésem volt, amikor is megismétlődött az iménti dolog! Kapás, és a pálca úgy maradt! Erőltetnem kellett a halat, mert tudtam, hogy a víz alatt egy fém vázas kuka van bent mesterséges akadót képezve, a hal pedig arra indult. Aztán végre egy színpompás 25+os 60-70 dekás dagadt sügér ütötte át a víztükröt. Egyből arra gondoltam, hogy kiemelni ezt sem fogom tudni, így leugrottam a móló melletti kövezésre, és már majdnem a kezemben volt, amikor egy fejrázással megszabadult a jigtől. Reflexből még utánaléptem jobb lábbal bele a vízbe, nem törődve azzal, hogy átázik a cipőm, de búcsút intett a farkával a gyönyörű sügér.

Álltam ott összetörten, de nem gondolkodtam sokáig, dobtam a következőt, hátha akad még társa. Akadt is, de apró, az bezzeg meg lett!

30-40 kapásom biztos volt a nap folyamán, de nagyrészt kicsik lehettek, azért egyet sikerült még rövid időre az objektív elé terelnem.

És most döntse el mindenki mi az etikus?

1. Ha lemegyek sügérezni és a közben fogott tilalmas halakat néhány kép elkészítése után kíméletesen visszaengedem!

2. Ha nem megyek ki sügérezni sem, de ha lejár a köves és a süllő tilalma, akkor bilincsre fűzve zsákszámra viszem haza őket!

Sajnos a másodikra is van elég példa, sőt vannak akik a tilalmi időben is az utóbbit teszik, én viszont az első csoporthoz tartozom, és nem hinném, hogy bármiben, vagy bárkiben kárt tennék azzal amit teszek.

Úgy érzem mindent megtettem, hogy kikerüljem a tilalmas halakat, ahol kaptak oda vissza már nem mentem, de azt senki nem várhatja el egy horgásztól, így tőlem sem, hogy az első megfogott és visszaengedett hal után reggel hat óra tízkor csomagoljon és haza menjen, ahogy én sem tettem. Nem azért keltem fel reggel négykor, hogy tíz perc után hazamenjek.

Összességében nagyon szép reggel volt, hiszen megfogtam életem első igazi UL süllőjét, UL kövesét, és akasztottam egy gyönyörű sügéret, aminek a fotójáért még biztosan visszamegyek!

Nagyon tanulságos nap volt számomra a Húsvét hétfő. Jó is volt meg nem is! Amolyan felemás nap. Fogtam halat, meg ment is el. Jót tettünk a Balatonnal és a halakkal, de ki is basztunk magunkkal rendesen.

Három kapásom volt, ebből egy 42-es csukát sikerült megfognom. Az első kapást elrontottam, sajnos éppen egy emelésbe ütött bele a rúgásából ítélve jónak gondolt hal, a bot pedig centikre volt a mögöttem lévő nádastól, így csak beemelni tudtam. A jighotrog sajnos nem akadt meg kellőképpen a csontos pofában, a gumihalat pedig hosszában kettészakította a támadó, ezzel használhatatlanná téve azt.

A második kapás meg lett! A fogás ismét tudatos volt! Fehér pulse shadddel a hátszél segítségével el tudtam dobni pont egy rablás helyszínéig. Amikor visszaváltottam a felkapókart először azt hittem akadóba dobtam a csalit, de nem, a csuka a beesőt verte le. Méretét meghazudtolva küzdött, de meglett. Pedig a merítést kevés híján elrontottam, mert a jighorog a hálóba akadt. Aztán bekövetkezett már idén másodszor, ami előtte még soha. Ahogy néztem a halat, hogyan távozik a fényképezőm a vízbe esett! Még egy ekkora barom nincs a földön, a múltkori esetből nem tanultam, pedig megfogadtam, hogy egy karabiner és egy rövid kötél segítségével az övemhez kötöm. A fejkamerát letettem és könyékig a dzsuvás vízben turkálva a gépemet kis szerencsével megleltem. A fejkamerát elfelejtettem lekapcsolni, így résnyire a stég fölött látszik, ahogy felállok a fényképezővel a kezemben. Ne tudjátok meg mekkora megkönnyebbülést éreztem!

A harmadik kapás egy olyan helyen jött, ahonnan nem is biztos, hogy esélyem lett volna a halat kivenni, így jobb is talán, hogy nem akadt meg.

A nap leginkább felkavaró esete azonban nem ez volt. 9-től sügérezni készültem, de Balázs már fél 8-kor üzent, hogy nem engedték be a kikötőbe. Télen megírtam felemas-nap címen a döglődő keszegek, és az akasztott süllő történetét. Balázs is jelentett több szabálytalanságot. Az eredmény az lett, hogy megtiltották a horgászatot a sok ellenőrzés hatására még a hajótulajdonosoknak is. A vermelő halakkal, a kikötőt lakóhelyként használó sügércsapatokkal és a főként ősszel beálló csukákkal, portyázó balincsapatokkal na és persze a Balatonnal mindenképpen jót tettünk, de magunkkal jól kibasztunk, mert egy újabb parti hely veszett el számunkra! Kérdés meddig, és mindenkire vonatkozik e majd ez a szigor hosszútávon?

A nap tanulsága:

– A fényképezőgépet ki kell kötözni!

– Nem tudom, hogy érdemes e becsületesnek lenni? – Persze igazából tudom, de mégsem!

A szombati egész napos esős, szenvedős, takarítós nap után látta a feleségem, hogy nem jó ez így nekem, megkegyelmezett és elengedett egy délelőtti kiruccanásra. A kölyök már úgy is elég nagy, tudja mi a pálya a nyúllal kapcsolatban, az idő meg nem az a kint játszós-kirándulós  a mostani hétvégén. Reggel volt időm elmélkedni is egy kicsit, mivel a távolsági busz, nem visz ki a település végéig, így jó 25 perces sétában volt részem, mire kiértem a pecahelyre. Rengeteg az eladó ház az út mentén, van közük olyan is, amit nem a tulaj, vagy egy ingatlaniroda hirdet, hanem a bank. Szomorú ezt látni így korán reggel!

Na de kanyarodjunk vissza a pecához, hiszen ez egy horgászblog vagy mifene akar lenni. Nagyon megérte a mai reggelen lemennem a hideg ellenére is. A szél csak később támadt fel, de az 5 fok azért elég kellemetlen volt, főleg miután vízbe kellett nyúlkálnom, azok miatt a fránya halak miatt! 🙂

Szóval összesen négy csukát sikerült kifognom négy kapásból, három kicsi volt, egy meg olyan 45-ös forma. Pont az kapott a legszűkebb helyen, így igencsak erőltetnem kellett, hogy ne szaladjon bele a nádasba. De aminek a leginkább örültem, az az, hogy új kedvenc színemmel berkley-éktől, megfogtam az idei legszebb sügéremet, ami kerek 20 centi volt. A felerősödött szél sajnos nem segített a pecában, és vártak már haza, így ebédre otthon is voltam.

Ha minden igaz holnap reggel is megyek! 🙂

Tegnap séfet játszottam. Íme az eredménye:

Nem halétel, de azért nem volt rossz. Jó lesz már, ha lesz saját konyhánk, ott majd kedvemre alkothatok.

Ma szabadságon voltam, így volt egy kis peca is. Éjjel nálunk esett rendesen, így a tervezettnél később indultam. Egy 42-es csuka jött ki kedvenc kopytomra. Később volt még egy ütésem, de nem lett meg. Nem nyughattam visszamentem megfogni, és végül egy kék gumihallal megakasztottam az agresszív kis csukát. Partra nem került mert megrázta magát, és kipattant a jighorog. Kép éppen ezért csak a 42-esről van. Videó pedig, csak a kisebbről, mert elfelejtettem feltölteni az akkumulátort, és az elsőt nem vette fel.

Legközelebb hétfőre kaptam kimenőt, de nem tudom, hogy bírom ki addig!

Volt még egy óra csúszom, úgyhogy nem igazán bírtam magammal, így reggel megint korán keltem. A tegnapi helyen sikerült leakadnom a sokat látott, fognyomokkal tarkított J-9SFC wobbleremmel. Mivel közel volt a parthoz, és nem szerettem volna megválni tőle, ezért zokniban feltűrt nadrágszárral bementem érte. Reggel még szidtam magam a hosszú alsó nadrág miatt, amikor caplattam fel a buszpályaudvarra, hiszen tegnap reggelhez képest 8 fokkal melegebb volt. Törölközőként viszont jó hasznát vettem, ahogy a tartalék zokni sem hiába volt nálam. Egyszer már elveszettem egy hétre ezt a fahalat, de kollégám visszaszerezte. Egy csónakos kihozta neki egy ezresért, így újra az enyém lett. A következő beállóban sajnos mégis vesztettem egy wobblert, a szél nem kedvez, ha a nád mellé akar dobni az ember. Ma reggel egy csukát sikerült kivennem, kedvenc gipo kanalammal, ami picit nagyobb volt a tegnapiaknál, és hevesebben is védekezett.

Két dolog rossz ezekben a hajnali pecákban. Az egyik, hogy az órát kell nézegetni a meló miatt, és abba kell hagyni a pecát.

A másik az még szarabb:

– Horgászni voltál?

– Mit fogtál?

– Mekkora volt?

– Hány centi?

– Hol van?

– Nem adod el?

– Miért dobtad vissza?

– Minek horgászol, ha meg sem eszed?

Egyszerűen nem lehet nekik megmagyarázni! Van olyan, akinek már 5-ször megpróbáltam, de Karácsony előtt tavaly is megkérdezte: Nincs eladó süllőd?

Azért egy idő után be tud kattanni az ember a sok érthetetlentől!

Jön a jó idő, lejárnak a tilalmi idők, ez nekem egyet jelent a munka előtti hajnali balatoni pecákkal. Ráadásul volt két óra csúszom, amiből az egyiket a mai napra időzítettem, így csak kilenc órára kellet beérnem a munkahelyemre. Csukákkal próbálkoztam ismételten, most a kamera is élesítve volt. Na nem nagy csukákra kell itt gondolni, most csak két méretalattival hozott össze a sors a peca első 10 percében. Ahogy a videón is látszik, egyszer csak jött a vonat és elvitte a szerencsémet. Végigjártam az összes máskor halat adó helyet, próbálkoztam sokféle csalival, de több hallal nem sikerült közelebbről megismerkednem. Sajnos a táplálékhalak teljesen eltűntek a medencékből a múlt hétvégi időváltozás óta. Nem látni egy darab keszeget sem. Néha egy-egy naphal, de semmi más. Remélem, ha jön végre az igazi tavasz, és megindul a vízinövények növekedése, benépesül a környék, visszatérnek a fehérhalak és a jelenlétük magával hozza a ragadozóhalak számának növekedését is.

Múlt héten teljesen gajra vágtak a kolléganők! Nem egyszerű 50 nővel együtt dolgozni! Aztán pénteken még anyósom is beszólt egy kedveset, amit szombaton megfejelt még, és minderre rátett keresztlányom hülyesége is. Sok volt ez így kicsit nekem a hétre, április elsejére amúgy is csukahorgászatot terveztem. Fel is keltem hajnalban, hogy napfelkeltére a vízen legyek. A szél azonban annyira fújt, hogy kénytelen kelletlen, de visszafeküdtem. Amikor felkeltem sehogy sem hagyott nyugodni a dolog! Mi vagyok én horgász, vagy egy elkényeztetett plázaribanc, egy  rózsaszínpinabarbie!?

Télen vízszintes hóesésben is kimentem, mit nekem akkor a 60-70 km/h-s széllökés! Fél kettőkor már a parton voltam. Előző nap délelőtt szépen fogták a csukát, így a víz meg volt szórva rendesen. Az első helyen nem volt kapásom, a következő beállóban egy másik srác próbálkozott. Amikor eljött mögöttem átmentem a helyére. Igaz, hogy szarrá dobálta pályát, de télen jobbra a nád mellett fogtam szép sügéreket, a mélyebb részen pedig csuka is szokott jelentkezni. A szél sem volt túl erős, így a finomabb pálca és kedvenc kopytóm mellett döntöttem. A srác nemsokára hazament, de szerintem, még be sem indította az autóját, már egy erőteljes kapás után, szép kis csukával küzdhettem. Na nem volt nagy küzdelem, de igen megörültem, a 45 körüli jószágnak. Egyet rontottam el! A nemrég beszerzett kamerát még nem élesítettem be. Az új merítőt viszont sikerült felavatnom.

A gumihal farka a szájában maradt felfűzve a fogsorára, alig tudtam visszaszerezni tőle, szépen lemetszette a helyéről.

Évek óta nem használok merítőt, csak a patakra szoktam magammal vinni, de pénteken találtam egy olyat, ami igen megtetszett, könnyű, rövid nyelű, amolyan legyes szák modern alapanyagokból, így bár csak néhány apróságért mentem nem tudtam a boltban hagyni.

Ezért veszélyes horgászboltba járni, egyszerűen valami mindig az ember kezében marad, amit előtte nem tervezett meg.

A következő kis videó az első felvételem. Halmentes – vágatlan, a próba kedvéért, meg természetesen újabb hal reményében készítettem.

Sorra következtek az általában halat rejtő pályák, de a szél felerősödött, sokszor nagyobb löketekben érkezett így csalivesztésen kívül más nem történt, míg el nem érkeztem egy máskor is bevált helyhez. Itt berkley gumival kezdtem a dobálást. Kicsi fejet lehet csak használni ezen a területen, az alacsony vízállás és a rengeteg akadó miatt. És a csukára megszokottnál nagyobb tempóval, bele-bele emelve lehet játszani a kis gumi csalikkal. Szerencsére a 13 póverpróval és a könnyű kis bottal majdnem a kőzárás lábáig el lehetett dobni vele. A szél azonban olyan hasat csinált a zsinórnak, hogy nem igen volt kontakt a gumicsalival a könnyű fejen.

Első dobásra egyből kapás, persze a kamera kikapcsolva, a halnak nem tudtam rendesen odaütni, ráadásul felém indult a nádba nagy sebességgel, és abban a pillanatban amikor elérte kipattant a jihorog a pofájából. A felvételen már csak a kiegyenesedő pálca és a kipattanó jig látszik. És az, hogy elmormoltam aznapi első imámat!

Erőltettem még egy ideig a helyet, majd a másik botra váltottam, gondoltam Ottó bácsi keléje lesz a nyerő csali.

    Nem is gondoltam rosszul, mert egy burvány jelezte, hogy érdeklődő van a közelben, a következő dobásnál oda is vert keményen, de elhibázta. Viszont a felvételen hallatszik, hogy hülyülök elég rendesen, mert már másodszor beszélek magamban! Mentségemre legyen mondva, hogy amikor nagyon kevés kapásra számít az ember, akkor nem felhőtlenül boldog egy halvesztés után.

Két helyen volt még gumira finom kis ütésem, ami akár sügér is lehetett. Kimentem még az első kőre az erdőn keresztül, de ez a pálya, majd akkor lesz igazán jó, ha a vízinövények újra átveszik helyüket rejtekéül a leselkedő sügéreknek, csukáknak.

A lényeg, hogy a hagyományt nem törtem meg, április elsején csukázni mentem, kapásom is volt és fogtam is egyet.

28.-ára két dolgot terveztem, mindkettőt sikerült is véghezvinnem. Délelőtt 3,5 órás megfeszített munkával kitakarítottam a csónakom környékét, és a csatornát melyen keresztül meg tudom közelíteni a nyílt vizet. Most már csak meg kell várni a csónakos tilalom végét, és lehet menni a nádélre csukákat riogatni, a nyílt vízen balinokat kergetni, nem is beszélve a sügérekről! Mivel elég sok szerszámot vittem magammal és a horgászeszközöknek is el kellett valahová férniük, ezért kivételesen kocsival mentem. A sógortól szoktam néha kölcsönkérni, de a magas üzemanyagárak miatt egyre ritkábban teszem. Nem vagyok egy rutinos sofőr, de az évi 10-15 alkalom alatt micsoda ökrökkel akadok mindig össze az hihetetlen. A tegnapi napomat is sikerült keretbe foglalniuk. Reggel egy 4-es kereszteződésben a szemből jövő annyira nézte, hogy neki balról nem jön e senki, hogy közben átjött az én sávomba, és jött egyenesen nekem. Ha nem fekszem rá a dudára, akkor jól indult volna a reggel. Erre hazafelé a szétvert belvárosban villogó lámpák mellett két menő hülye gyerek úgy döntött, hogy U alakban visszafordul a kereszteződésben (Volvo + BMW). Satuféknek hála nem volt koccanás a két ökör meg integetett, hogy kösz szépen!

Na de maradjunk a nap történéseinél. Miután kész voltam a melóval a múltkori hely mellett döntöttem, mivel a stégen nem ment a hal, a felerősödő szélben pedig nem akartam csónakkal kimenni.

Bevetésre készen

A pecát azon a helyen kezdtem, ahol legutóbb a legnagyobbat fogtam, a halakat azonban ez a legkevésbé érdekelte. Gondoltam odébbállok, mivel az előző alkalommal, akkor maradt abba a kapás, amikor most kezdtem.

A 100 fős raj helyén egy darab keszeget sem láttam gyanús kezdett lenni a dolog! Bizony az időjárási körülmények megváltoztak, és a halak is megérezték a közelgő frontot. Ezen a helyen néhány maszatolós kapás után jött egy aprócska keszeg, és egy jól megtermett naphal, amit nagy keszegnek véltem, míg meg nem láttam. Kár, hogy nem nőnek egy kicsit nagyobbra, ha már betelepítették őket. Nem lenne rossz UL cuccal, kis gumikkal pergetni rájuk, mivel igen hevesen védekeznek. Idén azért megpróbálok majd kis szilikoncsalikkal becsapni néhány nagyobbacska egyedet.

A következő helyen megint semmi, így taktikát váltottam, és megpróbáltam messzebb keresni őket ugyanolyan kis eresztékkel. Ezzel a módszerrel végre sikerült átvernem két szebb keszeget. Az egyiknek csonti, a másiknak gilisztacsokor kellett. A kukoricára tegnap rá sem hederítettek.

A két szép pirosszemű után nem akadt több jelentkező, ezért odébb álltam, ahol végre megtaláltam a keszegeket. Egy hibája volt a dolognak, hogy egyik sem volt 10 centinél nagyobb, de azért jól elszórakoztam velük.

Jöttek még naphalak.

És egy apró sügér is.

Kicsi szépséghibája volt a dolognak, hogy az utolsó dobásnál az úszó külön repült tovább! Valószínű, hogy egy beakadás közben kikapcsolódhatott a karabiner, én meg nem vettem észre. Ennek ellenére elégedetten, és rommá égett orral ültem be az autóba.

Mikor hazaértem látom ám, hogy a feleségem, és az anyósom egy papírhalom felett ül összeroskadva az asztalnál. Na mondtam: “Ki halt meg már megint!”

Persze nem halt meg senki, csak jött egy 50ezres E-on végszámla, és ezt próbálták összebogarászni éppen. Hogy miként jöhetett össze? Amikor oda költöztünk, nem lett átkalkulálva a havi összeg! 2 TV, 2 fagyasztó, 4 emberre megy a mosógép, meg a villanybojler is. Havi szintre elosztva nem lett volna olyan sok, de így egyszerre igen! Aztán megkaptam, hogy túl sokat is gépezek! Hát majd nem lógok ezentúl annyit a neten!

Visszavittem az autót és volt még egy 20 perces sétám hazafelé, hogy kiszellőztessem a fejem!

Hogy miért lett fekete macska a bejegyzés címe?

Nekem mindig szerencsét hoznak, ha átmennek előttem! Volt már így több kiemelkedő pecám, a diplomavédés napján is átment előttem egy reggel. Ha úgy vesszük tegnap is szerencsét hozott, mivel reggel az első majdnem koccanás előtt nem sokkal átment előttem egy:

– megúsztam két koccanást

– a melót befejeztem

– egy jót horgásztam, és jött azért két szebb keszeg

De, hogy összességében szerencsét hozott e a családnak? Hát annak nem! De ebben mi is hibásak vagyunk, hiszen nem gondolhattuk, hogy két ember fogyasztása, ugyanannyi mint négyé!

De ez engem már nem érdekel!

Vasárnapra nagy szelet mond, de én akkor is a csukák után eredek!

Mindig is tetszett ez az elnevezése, ennek a csodálatos kis halnak, sokkal jobban, mint a vörösszárnyú keszeg. Szombaton rájuk vadásztam úszós módszerrel, de ez az úszózás nem olyan volt, mint ahogy azt sokan elképzelik. Bizony megdolgoztattak rendesen ezek a csodás színezetű kis halak.

Kedvenc csukás – sügéres pályámon rengeteg kelét szoktam látni horgászataim során, és többfelől jöttek a hírek szebbnél szebb fogásokról, így gondoltam megpróbálom a pályát a ragadozó tilalom alatt. Mivel a spicc botot (legalább is amilyen hosszban nekem van) rövidnek és gyengének, a match botomat meg kicsit kevésnek találtam a terepre, az esetlegesen beugró pontyok, kárászok miatt, ezért két rövid pergetőbottal vágtam neki a napnak. Persze nem pergettem, hanem 4 grammos kristálywaglerrel, 12-es horoggal egy szem csemegekukoricával, illetve csonticsokorral csalizva próbálkoztam.

Az első helyen kicsit túl sok időt töltöttem, ez a hely egy apró keszeget és pár maszatolós kapást eredményezett.

A mohó kis keszegnek nem is tudom, hogyan fért be az egy szem kukorica.  A maszatolások arra engedtek következtetni, hogy csak apróságok vannak a pályán, így egy akadós pálya után, egy mélyebb vizű pálya következett.

Az akadós rész még így a képen is elég hárdkór, talán jobb is hogy itt nem akadt hal. Szóval a mélyebb részen, addig állítgattam az eresztéket míg a balos úszóm egyszer csak elmerült, egy szép testes bodorka volt az első tettes.

Néhány rontott kapás után a jobb oldali szerelésre csontcsokrot raktam, amit a kis ereszték miatt a küszök folyamatosan zargattak. Az egyik ilyen csipkedés után egy szem csonti maradt a horgon, de gondoltam, hátha ez lesz a nyerő. Bedobtam, jött is a maszatolás, mérgemben megemeltem a botot, hogy kukoricára cseréljek, de heves ellenállásba ütköztem és megvolt a nap első keléje.

Kisebb szünetekkel ki tudtam csikarni még jó néhány kapást, a kelék mellett kisebb bodorkák, és egy karikakeszeg is jelentkezett, majd fogtam egy termetes naphalat is ezen a helyen.

Ahogy az idő melegedett egyre kevesebb lett a kapás, de még mielőtt a következő helyre átmentem volna, megfogtam a nap legnagyobb 30 centi körüli kapitális pirosszeműjét.

A következő hely mindig ad csukát, van hogy többet is, itt szokott a legtöbb keszeg előfordulni. Most sem kellett csalódnom, ennyi vöröset életemben egy helyen még nem láttam. A víztetőn 100 feletti egyed, köztük rengeteg kapitális példány elérhetetlen helyeken. Nagyon csendben kellett a partot megközelíteni, mert minden furcsa zajra megugrottak. Nagy kihívás volt, hogy fogjak közülük. 20 centisre állítottam az eresztéket és közéjük, illetve a nád peremére dobtam, a két szerelést. Nehezen, de néhányat azért gyorsan átvertem, a társak hamar rájöttek e turpisságra, így odébbálltam.  A következő beállóban 3 nagy kárász állt a víztetőn, ahogy odébb is több példány kergetőzött, már a nászra készültek. Ezen a helyen is sikerült néhány pirosszeműt átvernem.

Nem volt olyan egyszerű a keszegeket becsapni, mivel a különböző intenzitású kapások változó eredménnyel akadtak meg. Nemegyszer a jó húzós kapás ellenére csak kukorica belsejét szívták ki. Egy helyen 5-6 halnál több nem igen jött ki, mert egyszerűen odébbállt a csapat.  Az egyik nyiladékban aztán egy “fatuskó” közeledett a part felé, ami öt méterre a lábamtól hirtelen egy 4-es körüli csukává változott át. Az ívó kárászokat figyelte egy helyben lebegve. Végig azon drukkoltam, hogy az egyik kisebb kareszt kapja derékba. Ha megtörténik az biztos, hogy erekció nélkül megyek el, ott helyben. A következő pillanatban azonban a csukától alig egy méterre bedobott szerelésemet elhúzta egy keszeg. A bevágás pillanatában a csuka úgy tűnt el mintha ott sem lett volna.

Lassan mennem kellett. Nagyon jó peca volt, igazi cserkelős – lopakodós, a pergetéshez leginkább hasonlító. 30 feletti kelét fogtam + a járulékos halak. A keléknek egész évben amnesztiát szoktam hirdetni, de a tavaszi keszegnek nehezen állok ellent, így a kis karikakeszeg, és a három bodorka mellé 7 közepes piros is “hazajött” velem, és belőlük finom vacsora lett. A kicsik és a nagyok automatikusan visszakerültek, de egy nagyot eltettem, a végén azonban neki is megkegyelmeztem.

Április elsején már tudom, hogy nem csak a csukákat és a sügéreket veszem üldözőbe, hanem megpróbálok néhány kelét apró bogárwoblerrel, vagy minitwisterrel átverni.

Jó kis peca volt ez, a pergetéshez leginkább hasonlatos,és igazán izgalmas és élvezetes. A friss tavaszi keszeg sütve krumplisalátával pedig egyenesen fenséges.

A képek minősége elég vegyes, de még nem jött meg az új fényképezőgépem, telefonnal pedig az erős fényben nem mindig sikerültek elég jól a képek.