28.-ára két dolgot terveztem, mindkettőt sikerült is véghezvinnem. Délelőtt 3,5 órás megfeszített munkával kitakarítottam a csónakom környékét, és a csatornát melyen keresztül meg tudom közelíteni a nyílt vizet. Most már csak meg kell várni a csónakos tilalom végét, és lehet menni a nádélre csukákat riogatni, a nyílt vízen balinokat kergetni, nem is beszélve a sügérekről! Mivel elég sok szerszámot vittem magammal és a horgászeszközöknek is el kellett valahová férniük, ezért kivételesen kocsival mentem. A sógortól szoktam néha kölcsönkérni, de a magas üzemanyagárak miatt egyre ritkábban teszem. Nem vagyok egy rutinos sofőr, de az évi 10-15 alkalom alatt micsoda ökrökkel akadok mindig össze az hihetetlen. A tegnapi napomat is sikerült keretbe foglalniuk. Reggel egy 4-es kereszteződésben a szemből jövő annyira nézte, hogy neki balról nem jön e senki, hogy közben átjött az én sávomba, és jött egyenesen nekem. Ha nem fekszem rá a dudára, akkor jól indult volna a reggel. Erre hazafelé a szétvert belvárosban villogó lámpák mellett két menő hülye gyerek úgy döntött, hogy U alakban visszafordul a kereszteződésben (Volvo + BMW). Satuféknek hála nem volt koccanás a két ökör meg integetett, hogy kösz szépen!

Na de maradjunk a nap történéseinél. Miután kész voltam a melóval a múltkori hely mellett döntöttem, mivel a stégen nem ment a hal, a felerősödő szélben pedig nem akartam csónakkal kimenni.

Bevetésre készen

A pecát azon a helyen kezdtem, ahol legutóbb a legnagyobbat fogtam, a halakat azonban ez a legkevésbé érdekelte. Gondoltam odébbállok, mivel az előző alkalommal, akkor maradt abba a kapás, amikor most kezdtem.

A 100 fős raj helyén egy darab keszeget sem láttam gyanús kezdett lenni a dolog! Bizony az időjárási körülmények megváltoztak, és a halak is megérezték a közelgő frontot. Ezen a helyen néhány maszatolós kapás után jött egy aprócska keszeg, és egy jól megtermett naphal, amit nagy keszegnek véltem, míg meg nem láttam. Kár, hogy nem nőnek egy kicsit nagyobbra, ha már betelepítették őket. Nem lenne rossz UL cuccal, kis gumikkal pergetni rájuk, mivel igen hevesen védekeznek. Idén azért megpróbálok majd kis szilikoncsalikkal becsapni néhány nagyobbacska egyedet.

A következő helyen megint semmi, így taktikát váltottam, és megpróbáltam messzebb keresni őket ugyanolyan kis eresztékkel. Ezzel a módszerrel végre sikerült átvernem két szebb keszeget. Az egyiknek csonti, a másiknak gilisztacsokor kellett. A kukoricára tegnap rá sem hederítettek.

A két szép pirosszemű után nem akadt több jelentkező, ezért odébb álltam, ahol végre megtaláltam a keszegeket. Egy hibája volt a dolognak, hogy egyik sem volt 10 centinél nagyobb, de azért jól elszórakoztam velük.

Jöttek még naphalak.

És egy apró sügér is.

Kicsi szépséghibája volt a dolognak, hogy az utolsó dobásnál az úszó külön repült tovább! Valószínű, hogy egy beakadás közben kikapcsolódhatott a karabiner, én meg nem vettem észre. Ennek ellenére elégedetten, és rommá égett orral ültem be az autóba.

Mikor hazaértem látom ám, hogy a feleségem, és az anyósom egy papírhalom felett ül összeroskadva az asztalnál. Na mondtam: “Ki halt meg már megint!”

Persze nem halt meg senki, csak jött egy 50ezres E-on végszámla, és ezt próbálták összebogarászni éppen. Hogy miként jöhetett össze? Amikor oda költöztünk, nem lett átkalkulálva a havi összeg! 2 TV, 2 fagyasztó, 4 emberre megy a mosógép, meg a villanybojler is. Havi szintre elosztva nem lett volna olyan sok, de így egyszerre igen! Aztán megkaptam, hogy túl sokat is gépezek! Hát majd nem lógok ezentúl annyit a neten!

Visszavittem az autót és volt még egy 20 perces sétám hazafelé, hogy kiszellőztessem a fejem!

Hogy miért lett fekete macska a bejegyzés címe?

Nekem mindig szerencsét hoznak, ha átmennek előttem! Volt már így több kiemelkedő pecám, a diplomavédés napján is átment előttem egy reggel. Ha úgy vesszük tegnap is szerencsét hozott, mivel reggel az első majdnem koccanás előtt nem sokkal átment előttem egy:

– megúsztam két koccanást

– a melót befejeztem

– egy jót horgásztam, és jött azért két szebb keszeg

De, hogy összességében szerencsét hozott e a családnak? Hát annak nem! De ebben mi is hibásak vagyunk, hiszen nem gondolhattuk, hogy két ember fogyasztása, ugyanannyi mint négyé!

De ez engem már nem érdekel!

Vasárnapra nagy szelet mond, de én akkor is a csukák után eredek!