Múlt héten teljesen gajra vágtak a kolléganők! Nem egyszerű 50 nővel együtt dolgozni! Aztán pénteken még anyósom is beszólt egy kedveset, amit szombaton megfejelt még, és minderre rátett keresztlányom hülyesége is. Sok volt ez így kicsit nekem a hétre, április elsejére amúgy is csukahorgászatot terveztem. Fel is keltem hajnalban, hogy napfelkeltére a vízen legyek. A szél azonban annyira fújt, hogy kénytelen kelletlen, de visszafeküdtem. Amikor felkeltem sehogy sem hagyott nyugodni a dolog! Mi vagyok én horgász, vagy egy elkényeztetett plázaribanc, egy  rózsaszínpinabarbie!?

Télen vízszintes hóesésben is kimentem, mit nekem akkor a 60-70 km/h-s széllökés! Fél kettőkor már a parton voltam. Előző nap délelőtt szépen fogták a csukát, így a víz meg volt szórva rendesen. Az első helyen nem volt kapásom, a következő beállóban egy másik srác próbálkozott. Amikor eljött mögöttem átmentem a helyére. Igaz, hogy szarrá dobálta pályát, de télen jobbra a nád mellett fogtam szép sügéreket, a mélyebb részen pedig csuka is szokott jelentkezni. A szél sem volt túl erős, így a finomabb pálca és kedvenc kopytóm mellett döntöttem. A srác nemsokára hazament, de szerintem, még be sem indította az autóját, már egy erőteljes kapás után, szép kis csukával küzdhettem. Na nem volt nagy küzdelem, de igen megörültem, a 45 körüli jószágnak. Egyet rontottam el! A nemrég beszerzett kamerát még nem élesítettem be. Az új merítőt viszont sikerült felavatnom.

A gumihal farka a szájában maradt felfűzve a fogsorára, alig tudtam visszaszerezni tőle, szépen lemetszette a helyéről.

Évek óta nem használok merítőt, csak a patakra szoktam magammal vinni, de pénteken találtam egy olyat, ami igen megtetszett, könnyű, rövid nyelű, amolyan legyes szák modern alapanyagokból, így bár csak néhány apróságért mentem nem tudtam a boltban hagyni.

Ezért veszélyes horgászboltba járni, egyszerűen valami mindig az ember kezében marad, amit előtte nem tervezett meg.

A következő kis videó az első felvételem. Halmentes – vágatlan, a próba kedvéért, meg természetesen újabb hal reményében készítettem.

Sorra következtek az általában halat rejtő pályák, de a szél felerősödött, sokszor nagyobb löketekben érkezett így csalivesztésen kívül más nem történt, míg el nem érkeztem egy máskor is bevált helyhez. Itt berkley gumival kezdtem a dobálást. Kicsi fejet lehet csak használni ezen a területen, az alacsony vízállás és a rengeteg akadó miatt. És a csukára megszokottnál nagyobb tempóval, bele-bele emelve lehet játszani a kis gumi csalikkal. Szerencsére a 13 póverpróval és a könnyű kis bottal majdnem a kőzárás lábáig el lehetett dobni vele. A szél azonban olyan hasat csinált a zsinórnak, hogy nem igen volt kontakt a gumicsalival a könnyű fejen.

Első dobásra egyből kapás, persze a kamera kikapcsolva, a halnak nem tudtam rendesen odaütni, ráadásul felém indult a nádba nagy sebességgel, és abban a pillanatban amikor elérte kipattant a jihorog a pofájából. A felvételen már csak a kiegyenesedő pálca és a kipattanó jig látszik. És az, hogy elmormoltam aznapi első imámat!

Erőltettem még egy ideig a helyet, majd a másik botra váltottam, gondoltam Ottó bácsi keléje lesz a nyerő csali.

    Nem is gondoltam rosszul, mert egy burvány jelezte, hogy érdeklődő van a közelben, a következő dobásnál oda is vert keményen, de elhibázta. Viszont a felvételen hallatszik, hogy hülyülök elég rendesen, mert már másodszor beszélek magamban! Mentségemre legyen mondva, hogy amikor nagyon kevés kapásra számít az ember, akkor nem felhőtlenül boldog egy halvesztés után.

Két helyen volt még gumira finom kis ütésem, ami akár sügér is lehetett. Kimentem még az első kőre az erdőn keresztül, de ez a pálya, majd akkor lesz igazán jó, ha a vízinövények újra átveszik helyüket rejtekéül a leselkedő sügéreknek, csukáknak.

A lényeg, hogy a hagyományt nem törtem meg, április elsején csukázni mentem, kapásom is volt és fogtam is egyet.