SteveOlureS

Előre bocsájtom, hogy ez a bejegyzés nem csak horgászatról szól, de minden ami benne van az a horgászat következménye.

Az előző két alkalommal nem volt szerencsém a csukákkal. Mindkét csónakos horgászatom alatt láttam több példányt is, de megfognom nem sikerült őket. Miközben nézegetve az időjárás előrejelzéseket terveztem a következő próbát, barátom rákérdezett, hogy szombat délután meló után nem e lenne kedvem egy közös csukahorgászatra? Rövid hezitálás után igent mondtam, és annak rendje és módja szerint szombaton 1 órakor a ház előtt várt az autójával. A portásunk is pecás, és pénteken úgy köszönt el tőlem, hogy vegyem fel a mentőmellényt, mert ha belefulladok legalább könnyen megtalálnak. Kedves ember mondhatnánk, de ő már csak ilyen marad, hiszen két nap múlva nyugdíjas lesz, és ennyi idősen már nem igen változik az ember.

Fél kettőkor már a vízen voltunk. Gyönyörű idő, szélcsend, napsütés, nem is kellett a kabát sem. Mondtam is barátomnak, hogy ez a nap már akkor is csodálatos lesz, ha nem fogunk semmit sem. Jó vendéglátóként eveztem az öblök között a súlyt is kezelve közben. A nád előtt kristálytiszta volt a víz, beljebb kicsit opálos, kishalmozgást nem nagyon láttunk, mert az előző két alkalomhoz hasonlóan bent voltak a nádban. Amikor az egyik öbölben kézbe vettem a botomat barátom talán a harmadikat dobta. Ép mondani akartam neki, hogy nekem nagyrészt a bal oldalról szokott jönni a kapás minden öbölben, amikor barátom megütött egy csukát, ami avval a lendülettel másfél méter magasra ugrott ki a vízből. Igen jó és látványos akció volt.

Ugyanebben az öbölben, ahogy megfordultam észrevettem egy 55-60 körülit a nád mellett lapulni, de ő is észrevett engem, így komótosan kiúszott az öbölből.

Lassan elértünk a helyre, ahol a múltkori szépség akadt. Barátomnak a nád elé dobva sikerült megfognia a nap halát egy gyönyörű 60 felettit.

Jó vendéglátónak bizonyultam, ahogy ő is az szokott lenni, de itt már közöltem vele, persze csak tréfából, hogy még egy aztán a vízbe fog kikötni ő is! 🙂

Sajnos a semelyik portálon nem jósolt déli szél feltámadt, így már csak kapásig jutottunk mindketten. Lassan ki kellett kötnünk, és itt kezdődött az egész hétvégét átfogó kálváriám. Barátom már kiszállt, amikor én irányba fordítottam a csónakot, de nem értem el az oszlopon a karikát. Kiléptem az orrára, és abban a pillanatban a csónak enyhén felfeküdt, és elindult balra, én pedig jobbra.

Görkorcsolyás múltamból adódóan háttal tompítottam, majd jó Búvár Kund módjára elmerültem a habokban. A gond az volt, hogy az alacsony vízoszlop alatt a vastag rothadó növényréteg és az iszap olyan mély volt, hogy nem tudtam megvetni a lábamat. Így bal kézzel a csónakot elkapva rántottam ki magamat ideglenes csapdámból, közben jobb kézben végig megtartva a láncot, lakatot, kulcsokat. Azzal a lendülettel kint is voltam a csónak orrán, egy baj viszont még történt, egyúttal levertem a fejemről a szemüveget, ami így elmerült a felkavarodott vízben. Gyors vetkőzés, pakolás következett, miközben barátom kikötötte a csónakomat, és a már befűtött autóval elindultunk hazafelé. Közben vette csak észre , hogy a fejlámpáját a földön az autó mellett felejtette. Itt még úgy gondoltuk deficites horgászat volt ez mindkettőnknek. Az eset ellenére megpróbáltuk poénosan kezelni a helyzetet, így rengeteget nevettünk hazafelé.

Hazaérvén fiam segített kipakolni, majd gyorsan vetkőzni kezdtem, hiszen addigra már elmúlt az adrenalin hatása, és remegni kezdtem. Egy langyos, majd fokozatosan melegített zuhany a három pálinka és a meleg vacsora kombó jót tett. Majd felmértem veszteségeimet. Mínusz egy szemüveg, és egy beázott telefon volt a mérlegem. A feleségemtől meg is kaptam a magamét rendesen, de hamar megenyhült és este már szívatott is rendesen. A: Minek kell egy nap kétszer fürödni? és a : Milyen volt az iszappakolás? kérdéseivel.

Szeretek egyedül horgászni, de ebben az esetben nagyon örültem, hogy nem egyedül mentem. Ha busszal kellett volna az utat Veszprémig megtennem a vizes göncökben, biztos, hogy komolyabb következményei lehettek volna a dolognak. Így talán megúszom a dolgot egy enyhe megfázással.

A történet még itt nem ért véget. Éjjel csukákkal, szemüvegekkel, és szemüveges csukákkal álmodtam, miközben haditervet dolgoztam ki a másnapra való tekintettel.

Barátom reggel hét után jött értem, mert a gyerekeinknek Hévízen volt teremtornája, amikor meglátott gereblyével a kezemben nagyot nézett. Fanatikus UTE drukkerként sok mindent látott már, de gereblyével meccsre menni, ez még neki is soknak tűnt. 🙂 Felvázoltam tervemet, hogy menjünk Csopak felé, hátha ki tudom halászni a szemüvegemet.

Ő benne volt a dologban, de csak a stadionig vezetett, mert pálinkázni szeretett volna, így még a sofőrünket is meg kellett győznöm. Szerencsére rendesek voltak a srácok, így elindultunk Gábor barátunkért, aki hajnali 3 felé ért haza egy buliból. Tulajdonképpen időt sem hagytunk neki kijózanodni, hiszen reggel 8 előtt, már toltuk is be az első egydecis birsalmapálinkát. Miután felvázoltuk neki is a helyzetet, csak annyit kérdezett: Búvárszemüveget hozzon e? 🙂

Odaértünkkor először a fejlámpa került meg, majd jó horgászhoz méltóan elsőre kihalásztam a szemüveget. A fiúk addig megnézték a stéget, és egy ötlettől vezérelve a következő képpen fogyott el a maradék fejenként két deci pálinka.

A két őrült imitálva a fürdést itta meg a második egy decijét egy szál alsónadrágra vetkőzve.

Mivel sofőrünk a bepárásodást elkerülve jól befűtött az autóba, így az éhgyomorra elfogyasztott három deci után beálltunk rendesen. Röpködtek a poénok ezerrel, régi és új történetek, amiket átéltünk már együtt a focitornák alkalmával. Kb. 10 évig nem ittam semmilyen szeszt, de mióta ezeket a srácokat megismertem szinte újraélem a 15-20 éves korom közötti időszakot az ilyen alkalmakkor. Annyi hülyeségen túl vagyunk így együtt, hogy azt elmesélni nem lehet. És mindez nem valósulhatott volna meg, ha a gyerekek nem egy csapatban játszanának. Érdekes fordulatokra képes az élet.

Hévízre érve már teljesen józan voltam, de a srácok nem hagyhatták ki a poént. A legfontosabb eszközt a gereblyét az autóban ne felejtsd! -mondták. Én ennyit, mint tegnap már nagyon régen röhögtem!

A tanulság megvolt! Nem árt óvatosnak lenni, mert bár így utólag főleg a Vasárnap fényében viccesnek látom a történetet, azért egy, egy apró dolgon akár az ember élete is múlhat!

A következő idézet a BHNP Zrt honlapjáról származik. Az írást elolvasva még inkább nem világos előttem, hogy mitől fogja meg a lágy iszap a töltést ezen a területen, ha mellette néhány méterre kotrásra vannak kötelezve a csónakkikötő üzemeltetői?

A hosszú hétvégén szombat délelőtt és kedd reggel volt lehetőségem horgászni. A szombati nem volt egy sikertörténet, 3 sügér sikeredett összesen, de legalább felavattam az új UL orsómat.

A kedd reggel viszont igen jól sikerült. Mivel enyhe északi szelet jósolt hajnali köddel, így úgy döntöttem, ha törik, ha szakad idén először kimegyek a saját csónakommal horgászni. Hogy miért most először annak rengeteg oka van az új horgászrendtől a vízhiányig. Példának okáért megemlíteném, hogy a saját csónakkijáróm már 3 hónapja szárazon van! Szerencsémre a mellettem található, az enyémnél jóval nagyobb csónak már nem tudott a stég melletti szűk területen a nyílt vízre kijutni, így miután máshová kötötte a tulajdonosa én megkértem, hogy had kössek ki a helyére. Így is 15 perces küzdelem árán jutottam ki a nyílt vízre. Miután bepakoltam, a stég lábait összekötő kereszttartón állva félkézzel kapaszkodva a csónak orránál azt megemelve húztam ki a csónakot ameddig így lehetett. Aztán a csónakból a mellette lévő nádtorzsákra átlépve két kézzel kiemelve a csónakot 10 centinként raktam mindig kijjebb, és kijjebb, miközben lépést kellett rendszeresen váltanom, mert a nagy súlytól bizony kezdtem rendszeresen elsüllyedni. Amikor már vízen volt nagyjából, akkor beszálltam és izomból nekifeszítve a lapátot a stéglábnak toltam kifelé, míg olyan részre nem értem, ahol már egy lapáttal ki lehetett evezni a csónak orrában állva.

Nagy küzdelem volt, de megérte! Épphogy kiértem balra a kikötőtől milliónyi ivadékhalat láttam a nádszélében a csukák és sügérek pedig folyamatosan zabáltak a terített asztalon. Egy-egy rablás folytán ezernyi ezüstvillanás terült szét a feszített víz tükrén. Ne tököltem sokat, hisz kedvenc kanalam már a dróton figyelt, a botot összedugtam és már repült is a kanál a náddal párhuzamosan. Legnagyobb meglepetésemre első dobásra leverte a kanalat egy 50-es forma. Annyira meglepett, hogy elfelejtettem bevágni, így ő meg is lépett. Mi lesz itt kérem? Mibe csöppentem?

Harmadik dobásra 47-es, negyedik dobásra 55-ös épphogy hosszabbat dobva az első kapás helyétől!

A kisebbik már a kezemben volt, amikor úgy ráharapott a kapocsra, hogy kinyitotta azt, a nagyobbik pedig úgy pörgött a víz alatt, mint a krokodil a halálforgáskor teljesen körbefonva magát a dróttal és a zsinórral.

Ekkor előkerült a kamera is! Gondoltam készítek néhány jó felvételt. Így a következő csukáról fénykép nem is készült. Van felvételem még ezen a szakaszon lemaradt csukáról, ami a csónak mellett ütötte le a villantót, úgy, hogy előtte két dobással már mellé ütött egyszer. Ezt a halat nagyon sajnálom, hogy elment! Nem gyenge felvétel lehetett volna a rövid pórázon fárasztott csuka látványa a kicsi öbölben. És van olyan felvételem is, amin látszik a csuka, ahogy párhuzamban úszik a náddal szájában az elragadott áldozatával.

Amikor végigértem ezen a szakaszon úgy döntöttem, hogy felkerül egy nagyobb falat, és visszafelé újrapásztázom a területet.  Első dobásra bődületes ütésem volt! Már indítottam is a kamerát! Illetve csak indítottam volna én állat, mert már ment, úgyhogy sikerült leállítanom!

Pedig a masszív hal nagyon jól küzdött. Elindult a nád irányába, de behúzott fékkel sikerült megfordítanom. Utána már kicsit lazítottam a féken és a nyílt víz irányába volt 4-5 darab 5-10 méteres kitörése, majd háromszor megpróbált a csónak alá betörni, de végül tarkón ragadtam. A maga 66 centijével az idei második legnagyobb csukám volt! A visszaengedésről már lesz egy snitt a videóban, de nagyon hamar meglépett, úgyhogy sokat az sem mutat. Sajnos egyedül nem lehet túl jó képeket csinálni, de azért lőttem párat.

Baszott nagy feje volt a kopoltyúfedőn egy begyógyult régi sebbel!

Sajnos elkezdett 8 után hullámozni a víz. Nem a beígért északi, hanem a déli lötyögős, és a köd is elkezdett felszakadozni. Ettem egy szendvicset és felhívtam a barátomat, hogy elmeséljem a történteket, majd odébbálltam egy beállóval, ahol első dobásra megvolt a nap második legnagyobb hala a maga 57 centijével.

Mivel a szél kezdett megélénkülni, ezért a kikötés mellett döntöttem alig 2 óra horgászat után 6 megfogott csukával, 2 rontott kapással, ami nem egy rossz arány ilyen rövid időre vetítve.

Befelé még nagyobb küzdelem volt a csónakkal, az már legalább 25 percig tartott, hiszen az könnyebb kikötés miatt orral mentem be, de utána még meg kellett fordítanom a csónakot.

Nem szoktam köntörfalazni, ha viszek el halat, azt meg szoktam írni, ahogy most is teszem. Két csukát jelen esetben hazavittem.

Érdekes, hogy a két hal színe mennyire különböző volt azonos területen.

Otthon vettem észre, hogy bizony a két nagyobb példány elég rendesen megdolgozta a horgot tartó kulcskarikát, úgyhogy volt némi szerencsém is.

Összességében az év egyik legjobb pecája volt a rövidség ellenére is.

Érdemes HD-en nézni két jelenet miatt is:

Már ideje lenne leszokni róla, hogy magamban beszélek, de amikor 5 perc után a harmadik csuka jön, akkor előjön belőlem egy aztak@rva. Sajnos én ilyen vagyok! 🙂

Két idősebb spori volt a stégen. Az egyik majdnem fejest ugrott, amikor megtudta, hogy a nagyot elengedtem! 🙂