A hosszú hétvégén szombat délelőtt és kedd reggel volt lehetőségem horgászni. A szombati nem volt egy sikertörténet, 3 sügér sikeredett összesen, de legalább felavattam az új UL orsómat.

A kedd reggel viszont igen jól sikerült. Mivel enyhe északi szelet jósolt hajnali köddel, így úgy döntöttem, ha törik, ha szakad idén először kimegyek a saját csónakommal horgászni. Hogy miért most először annak rengeteg oka van az új horgászrendtől a vízhiányig. Példának okáért megemlíteném, hogy a saját csónakkijáróm már 3 hónapja szárazon van! Szerencsémre a mellettem található, az enyémnél jóval nagyobb csónak már nem tudott a stég melletti szűk területen a nyílt vízre kijutni, így miután máshová kötötte a tulajdonosa én megkértem, hogy had kössek ki a helyére. Így is 15 perces küzdelem árán jutottam ki a nyílt vízre. Miután bepakoltam, a stég lábait összekötő kereszttartón állva félkézzel kapaszkodva a csónak orránál azt megemelve húztam ki a csónakot ameddig így lehetett. Aztán a csónakból a mellette lévő nádtorzsákra átlépve két kézzel kiemelve a csónakot 10 centinként raktam mindig kijjebb, és kijjebb, miközben lépést kellett rendszeresen váltanom, mert a nagy súlytól bizony kezdtem rendszeresen elsüllyedni. Amikor már vízen volt nagyjából, akkor beszálltam és izomból nekifeszítve a lapátot a stéglábnak toltam kifelé, míg olyan részre nem értem, ahol már egy lapáttal ki lehetett evezni a csónak orrában állva.

Nagy küzdelem volt, de megérte! Épphogy kiértem balra a kikötőtől milliónyi ivadékhalat láttam a nádszélében a csukák és sügérek pedig folyamatosan zabáltak a terített asztalon. Egy-egy rablás folytán ezernyi ezüstvillanás terült szét a feszített víz tükrén. Ne tököltem sokat, hisz kedvenc kanalam már a dróton figyelt, a botot összedugtam és már repült is a kanál a náddal párhuzamosan. Legnagyobb meglepetésemre első dobásra leverte a kanalat egy 50-es forma. Annyira meglepett, hogy elfelejtettem bevágni, így ő meg is lépett. Mi lesz itt kérem? Mibe csöppentem?

Harmadik dobásra 47-es, negyedik dobásra 55-ös épphogy hosszabbat dobva az első kapás helyétől!

A kisebbik már a kezemben volt, amikor úgy ráharapott a kapocsra, hogy kinyitotta azt, a nagyobbik pedig úgy pörgött a víz alatt, mint a krokodil a halálforgáskor teljesen körbefonva magát a dróttal és a zsinórral.

Ekkor előkerült a kamera is! Gondoltam készítek néhány jó felvételt. Így a következő csukáról fénykép nem is készült. Van felvételem még ezen a szakaszon lemaradt csukáról, ami a csónak mellett ütötte le a villantót, úgy, hogy előtte két dobással már mellé ütött egyszer. Ezt a halat nagyon sajnálom, hogy elment! Nem gyenge felvétel lehetett volna a rövid pórázon fárasztott csuka látványa a kicsi öbölben. És van olyan felvételem is, amin látszik a csuka, ahogy párhuzamban úszik a náddal szájában az elragadott áldozatával.

Amikor végigértem ezen a szakaszon úgy döntöttem, hogy felkerül egy nagyobb falat, és visszafelé újrapásztázom a területet.  Első dobásra bődületes ütésem volt! Már indítottam is a kamerát! Illetve csak indítottam volna én állat, mert már ment, úgyhogy sikerült leállítanom!

Pedig a masszív hal nagyon jól küzdött. Elindult a nád irányába, de behúzott fékkel sikerült megfordítanom. Utána már kicsit lazítottam a féken és a nyílt víz irányába volt 4-5 darab 5-10 méteres kitörése, majd háromszor megpróbált a csónak alá betörni, de végül tarkón ragadtam. A maga 66 centijével az idei második legnagyobb csukám volt! A visszaengedésről már lesz egy snitt a videóban, de nagyon hamar meglépett, úgyhogy sokat az sem mutat. Sajnos egyedül nem lehet túl jó képeket csinálni, de azért lőttem párat.

Baszott nagy feje volt a kopoltyúfedőn egy begyógyult régi sebbel!

Sajnos elkezdett 8 után hullámozni a víz. Nem a beígért északi, hanem a déli lötyögős, és a köd is elkezdett felszakadozni. Ettem egy szendvicset és felhívtam a barátomat, hogy elmeséljem a történteket, majd odébbálltam egy beállóval, ahol első dobásra megvolt a nap második legnagyobb hala a maga 57 centijével.

Mivel a szél kezdett megélénkülni, ezért a kikötés mellett döntöttem alig 2 óra horgászat után 6 megfogott csukával, 2 rontott kapással, ami nem egy rossz arány ilyen rövid időre vetítve.

Befelé még nagyobb küzdelem volt a csónakkal, az már legalább 25 percig tartott, hiszen az könnyebb kikötés miatt orral mentem be, de utána még meg kellett fordítanom a csónakot.

Nem szoktam köntörfalazni, ha viszek el halat, azt meg szoktam írni, ahogy most is teszem. Két csukát jelen esetben hazavittem.

Érdekes, hogy a két hal színe mennyire különböző volt azonos területen.

Otthon vettem észre, hogy bizony a két nagyobb példány elég rendesen megdolgozta a horgot tartó kulcskarikát, úgyhogy volt némi szerencsém is.

Összességében az év egyik legjobb pecája volt a rövidség ellenére is.

Érdemes HD-en nézni két jelenet miatt is:

Már ideje lenne leszokni róla, hogy magamban beszélek, de amikor 5 perc után a harmadik csuka jön, akkor előjön belőlem egy aztak@rva. Sajnos én ilyen vagyok! 🙂

Két idősebb spori volt a stégen. Az egyik majdnem fejest ugrott, amikor megtudta, hogy a nagyot elengedtem! 🙂