A balatoni horgászok vesszőparipájává vált, ezért lapunkban már mi is többször foglalkoztunk vele: tíz évvel ezelőtt Balatonfűzfő és Balatonkenese között, a vízparttal párhuzamosan, mintegy 800 méter hosszan kövezést alakítottak ki. Lapunk kiderítette, a kőszórást a MÁV alakíttatta ki, félő volt, hogy a lomha vízmozgás alámossa a partot, s a vasúti pálya megcsúszik. A kőgát azonban önmagában nem fogja meg a partot, ezért a part és a kőszórás közötti területet – a tó medréből kikotort iszappal – teljes hosszában fel kívánták tölteni. A munkához az összes szakhatóság hozzájárult.

Kővári Tibor (elől) és horgásztársa, Kovács János vezetőségi tag értetlenül állnak a helyzet előtt (Fotó: Gáspár Gábor)

A kőgáttal védett területen nádas jött létre, vízi madarak vertek tanyát, a halak itt kezdtek ívni. A feltöltést 2009-ben kezdték, volt is nagy felzúdulás a horgászok körében. A munkát pár hónap után abbahagyták, majd idén augusztusban újrakezdték. Azt talán mondanunk sem kell, a feltöltést ismét több horgász nehezményezte. Kővári Tibor, a Peremartoni Horgász Egyesület elnöke elgondolkodtató történettel állt elő. Lapunk munkatársának elmesélte, az egyesületnek valamikor a feltöltendő területen volt illegális csónakmenhelye. A kikötőjük engedélyeztetése 12 évükbe telt, csakhogy el kellett költözniük, közvetlenül a kijelölt zagykazetták után, a százarulaton kaptak helyet.

Gondolták, a zagykazetta kapóra jön, hiszen a kikötőjük helyén kikotort iszapot ide elhelyezhetik. Csakhogy a hatóság ezt nem engedélyezte! Az 1600 köbméter iszapot Balatonfüredre szállították, s szikkasztás után a Probio telepén helyezték el. Mindez nyolcmillió forintjukba került! A badacsonyi iszapot viszont lerakhatják Fűzfőn?!

Az is érthetetlen számukra, hogy miközben a kőszórással és az iszappal védik a vasútvonalat (legalábbis ezzel indokolják a feltöltést), nekik a közvetlenül a vasúti töltés talpához, a 110 centis üzemi vízszinttől 30 centivel mélyebbre ki kellett szedniük a medret! Ráadásul akkora területen, hogy az engedélyezett 41 csónak elférjen. Az előírt fenékmélységet ráadásul ötévente mérni kell, nehogy feltöltődjön, ha 5-10 centis eltérést tapasztalnak, azonnal kotortatniuk kell. A zagykazettáktól pár méterre már nem kell védeni a vasúti töltést a lomha vízmozgástól?

Az egyesület tagjaiban felmerült kérdésekkel szembesítettük a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséget. A dr. Zay Andrea igazgató által jegyzett levélben az áll, hogy a Peremartoni Horgász Egyesület vízilétesítményének helye a megkeresésünkben foglaltakkal szemben a Balaton medrében található. (Ez annyiban igaz, hogy a kikötő papíron tényleg a tó medrében létesült, gyakorlatban pedig szárazulaton. – a szerk.) A kikötői medence a külön engedéllyel rendelkező vasúti pályatestet védő kőszórás mögött helyezkedik el. (Ez is igaz, csakhogy itt a kőszórás mögött ki kellett szedni a földet, pár méterrel arrébb pedig töltik be a kőszórás mögött a területet. – a szerk.) Az egyesületnek kiadott engedélyben a felügyelőség előírta, hogy a kikötőmedencében szükségessé váló fenntartói kotrás esetén keletkező kotrási anyagot a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkező zagyterében helyezhető el. Arra azonban nem kaptunk választ, hogy a papíron tómederből kiszedett zagyot miért nem helyezhették el a szomszédban.

A most folyó munkákhoz előírták a meglévő kőszórások rendezését, új kőszórások-, lehatároló rőzseművek kialakítását, nádasok telepítését. A kazettákat a plusz 70 centiméteres szintig lehet feltölteni. A csónakkikötőbe bejutást pedig egy 3-3,5 méter szélességű árokkal biztosítják.

Jogszabály írja elő, hogy a kotrás és az azzal járó egyéb tevékenység ne károsítsa, ne veszélyeztesse az élővilág-védelmi szempontból a parti sáv élővilágát, valamint a halak ívó- és táplálkozó helyeit. Ennek betartását a felügyelőség rendszeresen ellenőrzi, áll a környezetvédelmi hatóság lapunkhoz küldött levelében. Csakhogy míg az egyesület a hüllők és a kétéltűek védelme érdekében kikötői munkát legfeljebb október 31-ig végezhetett, az iszappal teli uszályokat november első napjaiban is ürítették. A kőgát tíz évvel ezelőtti megépültét követően elszaporodott a nádas, halbölcső és fészkelőhely alakult ki a területen. A feltöltés idei újraindulásakor kazettákat alakították ki, elzárva a halak menekülési útját, a bent maradt halakra pedig gondolkodás nélkül rászivattyúzták volna az iszapot. Még szerencse, hogy a horgászok észlelték és jelezték a bajt, ezért a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. munkatársai csukákat, compókat, széles kárászokat és keszegféléket emeltek át a Balatonba…

forrás:

http://www.balatonihalgazdalkodas.hu/aktualitasok2?news_id=897