A történet még januárban kezdődött.

1. Két barát, Tamás és Miki balatoni horgászok. Előszeretettel használják egy másik magyar faragó mester remekeit és szemet vetettek néhány általam készített csalira is. 😉

“Szia!

Nagy nehezen összegeztük Tamás barátommal a kívánságlistánkat! Legszívesebben mindenből is rendelnénk…😢”

Bár a covid kétszer is közbe szólt, végül elkészültem a pakkal a balatoni szezon kezdésre, ami a barátok elsődleges kérése volt.

5,5, illetve 7,5 centiméteres wave shadek és egy mini wave minnow alkották a pakkot.

Május elején kaptam meg az első üzenetet, majd jöttek szépen sorban.

“Szia Feri! hogy sikerült a szezonkezdés?

Nagyon vártam a szombati napot, mindent előkészítettem, átgondoltam. Mikivel 4.30 kor találkoztunk a kikötőben, nagy reményekkel szálltunk csónakba. Sajnos a tegnapi nap nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, Miki egy ballert vágott ki, napkelte körül. 8kor kitettem, mert dolga volt, én még tettem egy kört, de a jó levegőn és a látványon kívül megúsztam hal nélkül.

Aztán ma hajnalban már ismét vízen voltam, gondoltam, a tegnapi napnál, csak jobb lehet a mai. Miki családi progi miatt parton maradt, ki is használtam, hogy enyém az egész csónak…… 🙂 Bóklásztam a nádszélben, ívó küszöket keresve. Találtam egy ígéretes helyet, lemacskáztam, aztán hajrá! 15 perc dobálás után kapocsba akasztottam a wave shadet SFC színben és láss csodát! Aztán egy kis szünet, egyéb csalik tesztelése…..két heves rávágás egy másik minnow csalira, aztán a nap is felkelt, és az Ayu került fel pár dobás párhuzamosan a lengőnáddal és tádááám, leverte…….aztán 10 perc szünet után, ismét leverte a wave shad-et…..kijöttem, elég volt……csak azt akartam mondani, hogy qurva jók ezek a csalik, na!

Azt gondoltam ma, hogy a zörgős csalik mennek majd…….de ennek a csalinak annyira jó a veretése, hogy na…..stop’ngo ra is jól reagál….szóval tetszik. ”

Nem sokkal később Mikitől is megkaptam az első beszámolót:

“Szia!
Emlékezetes kapással megtört a jég a rózsaszín waweshaddel!!!”

Ebben a hónapban nem állok annyira jól mint tavaly. Tegnap volt egy kis híján brutál jó pecám, így ma éjjel kettőkor megint az ébresztő hangjára keltem.

Ilyenkor persze a neten még megnézem gyorsan a szél és hullámadatokat és az időjárás előrejelzést. Sokszor ez alapján véglegesítem az aznapi helyszínt.

És ekkor bevillant egy üzenet:

“Van holnapra egy nagy meglepetésem a számodra! Most várom Tamás barátomtól a képeket…”

Majd jöttek a képek és aztán nemrég e-mailben kaptam egy parádés beszámolót is.

“Küszívás, Balaton,

Jaj, de sokat vártunk már, hosszú volt a böjt és az időjárás sem fogadott minket a tilalom után a kegyeibe, de az elmúlt egy hét igazán kitett magáért!

Kedvenc helyeinken egyre nagyobb intenzitással kezdtek szerelemtől bódult táncukba a küszök, ami javuló fogási eredményünkön is meglátszott. Szép balinok és süllők mellett egy-egy meglepetés harcsa is horogra került, majd pedig egy fotó után újra belefoghattak a küszök kergetésébe.

Célzottan nem harcsázunk ebben az időszakban, hiszen tilalmi idő is van a világon, de a küszívás bevonz minden ragadozót angolnától a harcsáig. Felszerelésünket is ehhez igazítjuk, hiszen a célhalaink ilyenkor a balinok és a süllők, utóbbiakból is az 1-2 kg körüliek, amelyek általában part mentén, küszíváskor előfordulnak.

Mondanom sem kell, hogy a felszerelés erőssége ehhez és nem a harcsákhoz van igazítva ( a legerősebb botjaink is 40g dobósúly alatt maradnak)…

A fentiek tükrében indultunk tegnap este , délkeleti hullámzásban a bakcsók, kis- és nagykócsagok által strázsált kedvenc partszakaszunkhoz a Balaton nyugati felében.

Tamás barátom javaslatára a hullámzás csillapodtáig nem a partszél kis vizét, hanem a mélyebben fekvő torzsás szakaszt kezdtük el vallatni, mélyen járó wobblerekkel.

A pálya beváltotta a reményeinket, mert rövid időn belül Tamás össze akaszkodott egy jobb hallal, de a kagylós akadók sajnos a fluorocarbont sem kímélik, majd pedig nekem sikerült egy igazán szép ( egyéni rekord ) süllőt a fényképezkedésre bírnom.

A szemünk azonban egyre gyakrabban tévedt a madársokadalommal koszorúzott partszakaszra és egy kis idő után szinte egyszerre mondtuk: Induljunk!

Az új hely, a maga 0,8-1 méter mély, hullámoktól még zavaros vizével nem tűnt szívderítőnek, de megtanultuk, hogy a madarak nem tévednek ebben a kérdésben, ahogy a kedvenc ragadozóink sem. Már horgonyzás közben megláttuk-hallottuk az első süllő és balin rablásokat, így nem kis izgalommal repítettük wobblereinket a part felé.

Egy rövid küzdelem után, amelyet egy kagylós karócsonk megszakított, elvesztettem egy jobb halat , majd pedig egy leakadást követően a wobbler szabadítása után úgy döntöttünk , hogy a partszélre ráállva új pozíciót veszünk fel. Itt következett be a nagy erejű kapás, amely után a botom “úgymaradt” ! Tamással szinte egyszerre húztuk fel a horgonyokat, majd pedig indultunk a (szerencsére) nyílt víz felé tartó hal után.

A küzdelem érdemi része itt zajlott, a nagy hal eddig a pontig nyugodt, higgadt maradt. Óráknak tűnő percek teltek el, amikor kezdett komolyan venni minket és a problémát, amit okoztunk és ennek örömére nekiállt a zsinórt csapkodni a farkával, majd pedig végtelennek tűnő kirohanásokat produkált a finom pálca rovására.

Őszintén szólva aggódtam az akadás miatt és az is eszembe jutott, hogy a kapocsban lévő Wawe Shadet Feri inkább süllős-balinos pecára szánt horgokkal látta el, de a régi iskola híveinek itt is igaza volt : az a jó horog, amelyik hajlik és nem törik! 😉

Izgalmam, csak nőtt, amikor először láttam meg , már lámpa fényénél a számomra hatalmas halat, mert a rettenetes állkapcsok végig a fahalacskát morzsolgatták!

Azonban valahol fent úgy gondolták, hogy ezt a halat ma este fényképező elé tarthatom, így hát még jó pár perc küzdelem, majd pedig néhány paskolás után engedte, hogy ráfogjak az állkapcsára és be tudjam csúsztatni a csónak aljában kiterített matracra.

A felkapókart kinyitottam, majd pedig lerogytam a csónak padozatára és hitetlenkedve bámultam a halat. Tudom, sok profi harcsapergető számára nem ez az álomméret, de ott és akkor úgy éreztem, hogy egy gyerekkori álmom beteljesült, még pedig a kedvenc vizemen, mellettem Tamás barátommal, akinek a segítsége és profi csónak kezelése nélkül nem lett volna meg az álomhal a finom cucc miatt.

A halat sietve egy közeli stéghez vittük, ahol gyors fotózás és horogszabadítás után visszanyerte a szabadságát. Pontos tömegét nem tudom, a hossza 155 cm volt és 30 kg körül lehetett, de a hal kímélete miatt ezt nem tudom pontosan megmondani.

A csatolt képeken jól látszik, hogy bár kissé kihajlottak a Wawe Shad horgai, de stabilan tartottak, jól ültek a megfelelő helyen. Remélem egy kis babusgatás után még sok szép halat fog nekem adni…

Köszönöm Balaton!!!”

Amikor pár éve egy vasárnap délutánon a sok vájtvóker készítését megunva papírra vetettem az első shad típusú csalim körvonalait és nekiálltam az elkészítésének, nem is sejthettem, hogy ez a csali milyen magaslatokat fog megélni.

Amikor Tomi barátom először meglátta a csaliról készített képet két dolog villant be neki:

1.) hogy ez nem is shad, hanem minnow

2.) ez folyóvízi csali

Aztán amikor élőben megmutattam neki, megjegyezte, hogy tényleg inkább shad forma. Igen valóban az, csak valami extrát akartam belevinni azzal, hogy megnyújtottam a testet és “kiharaptam” a hasából két darabkát.

Kicsit formabontó akartam lenni ezzel is és a szaggatott fóliás kinézettel, a forma végül igen különleges mozgást is eredményez.

És bizony imádják a halak, mindegy az hogy folyó, vagy állóvíz, sügér, domi, köves, balin, márna, csuka, vagy harcsa, sőt még jászokat is fogtak vele.

Kőkemény meló ez, de ilyenkor érzem igazán, hogy megéri, akár napi 10-12 órát is a műhelynek kinevezett kiskonyhában gubbasztani a megörökölt stokedlin és a csalikat “farigcsálni” jó Gepettóként. 😀

Mert ezek a csalik bizony fából készülnek, a két kezem által. 😉 Múltkor egy vevőnek el kellett magyaráznom, hogy ezek a csalik nem festett, műanyag blankok. Nem úgy van az, hogy leveszek a polcról pár darabot és gyorsan lefújom. Itt 7-8 munkafázis után kerülnek a csalik festhető állapotba, ami nem két nap, maximum ha magamnak készítek valamit gyorsított eljárással.

Köszönöm Mikinek és Tamásnak a bizalmat és a parádés beszámolókat. Adjanak nektek az általam készített csalik, akár ekkora, vagy  legalább ehhez a harcsához hasonló, gyönyörű halakat. meg persze balinokat és süllőket is. 😉

Remélem egyszer nekem is megadatik egy hasonló példány, ami az általam készített csalival fogott halak közül, tudtommal a legnagyobb. Mikinek egyéni rekord, csónak rekord és balatoni rekord hala egyben.

Gratulálok!