Írtam már két rövidebb szösszenetet tavaly a csónakos csukázós kálváriámról, amiknek Rossz a horgász és Megint rossz a horgász volt a címe.
A kálváriám azonban nem csak ebből a két alkalomból állt és a rengeteg nagyhalas akcióból azért csak összejött csónakból is egy igazán impozáns példány.
Ha nem is rekordméretű hal volt, de vaskos, nagyfejű és szinte tökéletes példányt sikerült azon a napon elcsípnem.
No de kezdjük mindjárt az elején.
A két évvel ezelőtti őszből kiindulva nagy bizodalommal voltam tavaly is a swimbaitek irányába, így be kellett hogy szerezzek még belőlük újabb példányokat és színeket.
Újabb katonák érkeztek
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ennek az “ősznek” már nagyon korán, augusztus elején nekiálltam. Bizony a “csukaszezon” a Balatonon már sok éve máshogy alakul, mint a korábbi években.
Goldfish
A szezon első csukája az új goldfish színű shine gliderre érkezett. Nem egy óriás, de kezdetnek úgy gondoltam mindenképpen megteszi.
Rá egy napra ütöttem egy jó hármas jószágot hybrid pikeal, de sajnos rosszul akadt, így a csónak közelében kereket oldott.
Aztán a következő pecán meg volt az első kontaktom egy komoly jószággal, de nem rendes kapással jelentkezett, hanem csak ráette magár a 4playre, egy hatalmas burványt hagyva maga mögött. Gyanús volt neki a csali!
A következő pecát majdnem megírtam külön, de mivel hal nem akadt, ezért most írom csak meg a történetet. Címe : A dehidratált csukák lett volna. 😀
Történt ugyanis, hogy felvettem egy igen zaklatott lelkiállapotú stoppos srácot, aki mint később kiderült (merő véletlen? 😀 ), horgász volt.
Szóval a srác annyira hitelesen adott elő egy totál képtelen történetet, hogy el kellett hinnem.
A barátnőjét hagyta ott a kórházban (gyalog elindult Veszprémből Füredre), mert táborvezető nyáron Füreden, a csaja pedig dehidratált és alkoholos sokkos állapotban került a kórházba.
Azt mesélte, hogy a csaj két napig nem evett és ivott (mint utólag kiderült) és erre betolt az esti buliban fél üveg whiskeyt. Kemény lehetett! 😀
A csukák is hasonló állapotban úszkálhattak valamerre, valami éjszakai orgia után, mert nyomukat sem találtam, viszont egy ilyen zacskónyi mocskot összeszedtem egy brutál sűrűségű hínármezőben. 😦
A civilizált ember…
Aztán bevetettem az új xlnt3-as castingot és az új herring színű 4playt. Igaz heringek nem élnek a Balatonban, de egy kisebb jószág azért megkóstolta. Videó is készült, amin látszik, hogy a 100+ grammos botnak nem volt túl nagy akadály csórikám. 😀
Balatoni heringzabáló
Volt néhány tökéletesnek tűnő nap már augusztusban is, amikor, de nem. Ilyen volt ez is:
“Tegnap volt egy olyan érzésem, hogy ma lesz keresnivalóm csukáéknál. Volt egy kis lehűlés, északi szél, eső. Este gyártottam gyorsan 5 előkét, betettem a pakkba még egy sügérmintás 4playt és bekészítettem a kedvenc bushwhackeremet.
A víz olyan volt, mint az álom, de kapás nélkül megúsztam. Egy vélhetően kisebb csukát ugyan sikerült úgy fejbe dobnom, hogy szerintem Siófokig menekült! 
”
Tudnék csatolni több rövid snittet, hasonló nyomdafestéket kevésbé tűrő kifakadásokkal megspékelve, de talán az alábbi videó adja leginkább vissza, hogy mikről is maradtam le.
Itt már újra csatarendbe állt kedvenc 10-40-es bushwhackerem. Nagyon bíztam benne, hisz 2018-ban talán ha két nagy csukám nem akadt vele jól, de abból is az egyiket megfogtam két napra rá.
Napokig azzal a látvánnyal feküdtem keltem, hogy felcsap a hal és dől a nád, ahogy megindul. Reggelente, ahogy felpattant a szemem ezt láttam magam előtt és este ezzel a látvánnyal feküdtem. 😀
Közben el – elmentem egy – egy balinos portyára, hogy legyen sikerélmény, bár Szabi barátom egyre többet hajtogatta, hogy: Hagyjad már! Balint többet is fogtál, mint eleget. 😀
Augusztus végén aztán újra próbálkoztam:
“Gondoltam, hogy másfél hét szabadság után csak csukázok egyet munka előtt. Mindig hozok magammal minden szart, mondom ma kemény leszek és csak a csukás motyót rakom be. 💪💪💪
Nincs B terv, nincs bohóckodás, nincs buzerapeca! 😁😁😁
Rába…..! 😂😂😂😂😂”
Nem tudtam kievezni, pedig a vihar minket meg sem közelített
Azért fogtam néha egy – egy foltos ragadozót, mint például ezt a gyönyörű színezetű jószágot az új roach színű shine gliderrel.
Az egyik kedvenc képem tavalyról
Majd megszakítottam a pecák sorát a bajszos domolykókkal, hogy feltöltődve vágjak neki az újabb hajszának, amire kivételesen délután került sor.
Sütött a nap, meleg volt, szeptember eleje. Volt aznapra a fejemben egy haditerv, ami majdnem be is jött. 😀
“Fogtam egy 70-es handmade jerkkel tizedik dobásra.
Aztán 5 óra felé egy jó nyolcvanas forma pont az ellenkező oldalát támadta a swimbaitnek, mint amerre a csali fordult.
Másodszor nem ment neki és más csalik sem érdekelték.
Már sötétben az egyik kedvenc helyemen dobtam az FT 4playv2-t. Kapás nem volt, csak eltűnt a csali. Gondolom felém hozta.
Persze odavertem ahogy kell. Akadt is. Meg volt a nagyokra annyira jellemző burvány is. Szerencsém is volt, hisz a nyílt víz felé indult meg. Aztán ki is köpte. 
A következő öbölben szintén volt egy kapás, ami nem is akadt. Ezt a halat nem böktem meg, így visszafelé legalább megette a 15-ös golden ambulance cannibal shadet.
Idén nincs szerencsém. Tavaly 9 swimmbaites nagy csukából 8-at megfogtam. Idén eddig 5/0 az arány. 😂😂😂”
Szinte teljes sötétségben
Aztán szeptember közepe végre beadta a jó halat, amit az írás elején említettem.
“BAAAAAMMM! 
Elmondani nem tudom, hogy mennyi betli és meló van ebben a halban, de végre beadta! 😍💪💪💪😍
“Csak” 87 centi, de iszonyat nagy volt a feje, és dagadt volt. Szerintem még nem volt horgon, vagy nem mostanában. Hatalmas csata volt, szűk helyen! ”
Bigmama
Jól akadt végre!
Itt már kénytelen – kelletlen, de letettem a swimbaiteket. Kicsit talán későn. Egyszerűen nem ették meg úgy, mint két éve, tök mindegy milyen felszereléssel dobtam, egyszerűen a nagyobb halakba nem tudtam beleverni a tű hegyes, tökéletes horgokat sem.
Mivel tudomásom volt jó csukákról a pályán, amiket nagyobb gumihalakkal fogtak, így elkezdtem dobni a 12,5-15 centis cannibal shadeket mélyebb részeken jiggelve, sekélyben swimbaitként húzva, néha meg meg állítva.
Ezen a napon bejött és volt még egy jó kapásom erre a 12,5-es verzióra, a 15-ösnek pedig nem kicsi lyukakat hagyott egy jószág a hátában.
Egy gondolattól vezérelve, aztán előkerült az egyik klasszikus szín herring shad, amire több késő esti pecán nagyon sok akcióm volt, de jobbára kisebb jószágoktól, így nem mindet fogtam meg.
Klasszikus, már nem gyártott színre éheztek meg
Csodálatos naplementékben volt részem és olyan öblökben elevenedett meg a nádas és adta sorra a kapásokat, ahol az előző években akcióm sem volt.
Szereztem be újabb színeket.
Új színek
Készítettem rengeteg “szereléket”.
A kicsi, a nagy, az….
És kétszer is rossz volt a horgász, amikor gyönyörű halara volt lehetőségem. Ezek a látott kapások, lekövetések szerintem örökre megragadnak az emlékezetben. Örülök, hogy átélhettem őket, bár ott – akkor kicsit szarul viseli a történteket az ember. 😀
Itt már az őszben járt az idő rendesen és egy baráti pecán meglátogattam a nyugati véget.
Az első dobások egyikére, egy teljesen ismeretlen pályán egész jó csukát ütöttem a 19-es herring shaddel.
Vad csuka az alvégről
Ez a hal megalapozta az egész napos jókedvünket, mert sok hal ugyan nem akadt, de a peca humán vonalon erősre sikeredett. 😉
Fogtam még egy szépet 15-ös cannibállal és a töklevél maradéka között az öngyilkos kacsát is bevetésre küldtem, amit meg is támadott egy jószág, de sajnos nem akadt meg.
Merítőben
Voltak még lekövetéseink, volt szél, napsütés, szakadó eső, de azért csak megfogtam azt a két csukát a szivárvány alatt. 😀
Kobold a szivárvány alatt – esküszöm, hogy nem photoshop
A nap hala a már nem is annyira “kicsi” Boga nevéhez fűződik. Igazán gyönyörű csuka volt!
Akkor most ki is a mester és ki a tanítvány?
Aztán már jócskán október végén hazai pályán még majdnem volt egy jó pecám! 😀
“Ma végre igazi csukás idő fogadott. Ahogy az első képen látjátok, hamisítatlan őszi ködös hajnalon evezhettem ki a kikötőből.
Az ideálisnál is tökéletesebb
Úgy voltam vele, az sem baj, ha nem fogok halat, de végigdobom néhány kedvenc helyemet.
Ezt a tervet a következő percek ki is törölték a fejemből. Volt némi kishal a kijáróban és a stég körül, így a stég közelében található, halat már nagyon régen nem adó öblöket is végignéztem.
Jerkkel kezdtem, amire unottan úszott rá egy dagadt 50-55 centi közötti jószág, majd elhagyta az öblöt a nyílt víz irányába.
Nagyon jó jel volt, így egyből az elején!
A másik szerelésre a képen látható herring shad került, eredetileg 5-ös fejjel és egy stingerrel a hasi oldalán.
Bár totál hihetetlennek tűnhet, a következő öbölben bebombázta egy 50-55 centi közötti Hudini csuka. 😀 Úgy trafálta el, hogy a horgot kiszedte a gumihal hasából, de egy pillanatra sem akadt meg.
A következő nádöbölben egy gyönyörű csapó követte ki a jerket, nem véletlenül, mert pár percre rá brutális felszíni sügérrablás hangjára ocsúdtam. Sajnos bent dolgozott a sűrű nádban. A rablás után 15-20 másodperccel egy hatalmas, 40+os sügér váltott ki a nádból, majd tett egy kört és komótosan visszaúszott. Hatalmas öreg punk volt, sérült tarajjal és egy folttal az oldalán. Csak néztem utána tátott szájjal.
A következő öböl üres volt, aztán egyel odébb egy jó kettes jószág rendes, látott kapással támadta be a herring shadet, de nem harapott be a stingerhorogig.
A gumihalat rendesen helyben hagyta.
Alig 10 perc alatt 4 akcióm volt és egy halat sem tudtam megakasztani. Nem mondhatom, hogy nem …szott szét az ideg!
De ezt az évet így kell már elkönyvelnem.
A kedvenc öblök nem adták, így egy gondolattól vezérelve megfordultam. Az első kapás helyétől elkezdtem végigfésülni a pályát a másik irányban.
Már kihúztam a csalit, épp csak a farka érhette a vizet, amikor lehajoltam az evezőért, hogy odébbálljak és ebben a pillanatban a vízbe belógó gumicsalira rárobbant egy csuka. Ez már tényleg a nemhiszemel kategória volt!
Gondoltam, csak kiszúrok ezekkel a g….kel. Így az ötös fejet tízesre cseréltem és kapott egy plusz gyári stingert a csali a hátába. Kicsit mélyebben jött a gumi és kicsit gyorsabban kellett húzni, hogy ne szedjem össze a maradék növényzetet.
10 grammot neki!
Három kapásom volt még, mind a hármat megfogtam. Igaz sajnos a képen látható 40-45 centi közötti jószág volt mindegyik. Az elsőnek a hasi a másik kettőnek a gumi hátába tűzött horog akadt.
Kicsi, de szép
Hogy a nagyobb fej volt a kulcs, vagy a plusz horog, esetleg a kettő együtt, ezt biztosan nem tudhatom, de legközelebb ha kijutok, 100%, hogy így kezdem a pecát! ”
Még november elején akadt néhány halas peca. Volt olyan is, hogy egyedül voltam végre a vízen. Decemberben már csak betlizni voltam kint néhány alkalommal, de a víz mindig szép volt!
Az utolsó halak mind az új színre
Visszatekintve volt már ennél sokkal rosszabb “őszöm”. Tavaly nem volt vaddisznó és horog sem állt a nyakamba.:D
Sokat voltam vízen, azért fogtam is és sok jó haltól volt akcióm. A látott halakat, ahogy korábban már írtam is, sosem feledem.
Hogy mit hibáztam 2018-hoz képest?
Sokat!
Először is túl magabiztos voltam! Bíztam magamban, a tudásomban és a 2018-ban annyira bevált csalikban, pedig már korábban rá kellett volna jöjjek, hogy valamiért ez az ősz nem a műanyag swimbaitekről fog szólni. Ott voltak, ütötték, de valahogy még sem ették meg a nagyok rendesen.
Hogy miért? Először a botra gyanakodtam, de aztán amikor már három különböző cuccal sem tudtam akasztani őket számomra egyértelművé vált, hogy a csali valamiért gyanússá vált nekik. Lehet ugyanazok a nagy halak térnek vissza évről évre?
Érdekelte őket ugyan a csali, de nem ették meg rendesen, miközben nagy gumikkal meg aprították szépen.
Későn váltottam ez is nagy hiba volt, ahogy az is, hogy a 16 centis herringeket és a 15 centis cannibálokat először csak egy horoggal szereltem. 😦
A téli kikötőpecák részben visszaadták, amit az ősszel “elvesztettem”. Remélem idén is nagy víz lesz és akkor sokkal felkészültebben vetem majd bele magam az újabb “őszbe”! 🙂
Jövőre vajon a nagy gumi fogja a leginkább adni? 😀
SteveOlureS 