Mióta az apósom meghalt még kevesebb halat ettem, mint korábban. Azóta az összes Karácsonyom hal nélkül telt el. Együtt szoktuk elkészíteni a halászlevet általában balinból.  A decemberben, vagy januárban kifogott téli keszeget imádom, de azokat mindig frissen készítem el, így Karácsonyra vagy már, vagy még nincs belőle.

Az egyik ilyen alkalommal nem bírta ki és előző nap megfőzte az alaplevet. Aztán másnap hajnalban feltette a tűzre és belehelyezte a halszeleteket is. Egy nagy hibát elkövetett. A hidegben a sűrűje az edény alján összeállt, így keverés nélkül leégette az egészet. 😀 Becsületből evett ugyan belőle. Én csak megkóstoltam. Förtelmes égett íze volt az egésznek.

Az előző tél sok mindenre rámutatott, többek között arra is, hogy változtatnom kell dolgokon. Akkor megfogadtam nem lesz többet olyan Karácsonyom, amikor ne kerülne nemes hal az asztalra, még ha nekem is kell megennem az egészet. 😀

A mostani tél sem tél igazából. A víz decemberhez képest meleg. A sügerek nem igazán álltak össze, így maradtak a beeső csukák.

Két bottal álltam hát neki a halkeresésnek, amit megint a sügérezőre egy gyönyörű csuka honorált.

Reklámakadás

Pocakos kikötői csuka

Az előző orrhegyben akadt, ez szájszélben. Nagyon szerencsés voltam mindkét alkalommal. Ekkor még nem motoszkált a fejemben a karácsonyi vacsora. 😀

A következő alkalom egy csütörtök délután adódott. Itt már annyira közel volt a Karácsony, hogy a kifogott halat nézegetve, már gondoltam ugyan a vacsoraasztalra, de aztán ahogy forgattam a pár centivel méretet meghaladó csukát a következő gondolatok kezdtek el cikázni a fejemben.

A kedvenc csalimra jött sötétedés előtt, amivel örömet okozott. Jól tele a gyomra valószínűleg nem olyan régen elkapott kikötői keszeggel, vagy sügérrel. Szerencsém volt vele, hisz belőle éppen csak kilátszott az ólomfej. Legyen szerencséje neki is!

Nagy szerencsém volt

Azon a vasárnapon megjártuk a Káptalantóti termelő piacot. Amikor hazaértünk megebédeltem és megnéztem a női kézilabda VB döntőt. Hála a spanyol beállós hibájának – fegyelmezetlenségének nem torkollott a meccs hosszabbításba, így kettőkor felálltam az asztaltól, hogy elinduljak. Most már tényleg azzal a szándékkal…

Nem egyszerű peca ez egy frekventált helyen. Sétálók fel – le. Tele már a szák? Mi kerül így a karácsonyi asztalra? A bácsi mit csinál? És közben három felől három féle karácsonyi zene szól, majd a stégen táncolt lejt mellettem egy kínai lány a decemberi tavaszban a Jingle Bellsre. 😀 Meg van ennek is a szépsége. Meg van? 😀

Nem egy gumihalat ajándékoztam már el idén is a “mitcsinálabácsigyerekeknek”. Azon a napon is így történt.

Egy kislány rohant be mellém és hasalt le, majd csépelte a vizet egy műanyag merítőhálóval, miközben az apja mögötte jóval lemaradva, egyik kezében egy frissen beszerzett zsebpecával, másikban a telefont nyomkodva érkezett.

Nem egy ember hülyeségét hallgattam már végig. Borgőzös bácsik beszélgetését a Balatoni horgászatról. Sőt legutóbb egy házaspár férfi tagja, annyira megindult felém, hogy a szegélykőben megbotolva pofára nyúlt ki mellettem a stégen. Azt hittem ott hal meg az öreg! 😀

Azon a vasárnapon a kislány után nem sokkal, egy ránézésre dawnkóros kiskölyök verte magát a stéghez mellettem, mert nem akart a mamával tovább menni, miközben artikulátlan hangokat kiadva üvöltözte, hogy hol vannak a pipik?

Nem egy hasonló esetnek voltam a fül és szemtanúja, szerencsére addig sosem fajultak a dolgok, hogy a mély víz közelébe felelőtlenül kiengedett kiskölyök a vízbe esett volna, de az ördög bizony ébren van! 😉

Emellett kellett – kellett volna nekem a vízre koncentrálnom, mint a nemrég a cserépkályha melege mellett megnézett Bagger Vance legendája című filmben a golfjátékosnak a mezőre. 😀

Megint nagyobb csalikkal akartam kezdeni, de a kristály vízben a hínármező előtt egy komoly sügér lebegett. Ide kis csali kellett kis fejjel. Be is jött a taktika, de mindhárom alkalommal – mire az öreg mozdult volna – a virgonc méret feletti bandatársai megelőzték.

Aztán megunta és lelépett. Lassú, dobós pecával 8-10 csíkosig jutottam, aztán “csend” lett.

A csukás csalikra megint nem volt érdeklődő, így megint előkerült a sügérező pálca.

Fél négy felé komoly kapásnak vertem oda. Tudtam, hogy csuka. Rendesen ment is, még a féken is lazítottam, így kicsit csalódásként értem meg, amikor átsejlett a víztükrön. 35-ös forma kis csuka volt. A vehemens védekezés oka, hogy torokra nyelte a csalit.

Nagy szerencsém volt, mert a vékony előke a fogaktól védett helyen, érintetlenül távozott a pofájából, annak a sarkában.

Konstatáltam, hogy a csukák méretének csökkenésével párhuzamban az akadás egyre mélyebb. Sokszor a kicsik agresszívebben kapnak, talán ennek a következménye.

Jött a sötétedés, a víz is éledni látszott. Az eddig üres partfalhoz egyre közelítettek a küszök, majd a kisebb keszegek. Éreztem a halat a vízben!

Feltettem a csütörtökön bevált clown cannibalt hetes fejjel, hogy minél messzebbről indíthassam a lassú, idegörlő pecát, minél nagyobb területet átfésülve.

Sajnos a szerencsém elfogyott. Elnehezedős kapásnak vertem oda, ami a fékhúzással és a bot görbülésével együtt jó csukát sejtetett. Eljött amit “vártam”. Leharapta a csalit. 😦

Kicsit összetörtem. Na nem azért, mert üres lesz a karácsonyi asztal, hisz így is van mit ennünk. 😀

Egyszerűen azért, mert nem szokásom halakba csalit szaggatni, de sajnos ez a kikötői sügérezésnél benne van a pakliban. 😦 Télen előszeretettel mennek neki az 5-7 centis ducibb csaliknak. Nincs igazán erre megoldás, de legközelebb vékony dróttal fogok próbálkozni.

Ilyenkor azért átfut az agyamon, hogy sügérezek e valójában?

Gyakorlatilag már tök sötét volt. Tudtam hogy ott vannak. Benne volt az is, hogy a megakasztott hal újra támad.

Elővettem hát a csukás motyót újra és nagyobb gumikkal szórtam a pályát. A parti éttermek és lámpák adtak némi fényt, így nem is figyeltem, hogy közben ennyire elszaladt az idő. A járókelők szépen lassan elfogytak, így végre csak én maradtam és a “mező”.

Egy gondolat által vezérelve a nagyobb fat vibes került a kapocsba. A mentőcsali!

Egyik nap beszélgettünk róla, hogy egy ilyen agresszív csörgős csalit még ha lát is a hal, valószínűleg sokkal nagyobbnak vél, mint amekkora valójában. Mint egy tenyeres keszeg. Simán ad le akkora rezgést. Most pedig gyakorlatilag teljesen sötét volt!

Harmadik behúzásnál tartottam, lassú egyenletes tempóban félvízen vezetve a csalit, amikor brutális ütésnek vertem oda.

Tudtam, hogy nem átlag másfeles csuka. Fárasztás közben hallottam, ahogy a halban zörög a csörgős lipless crank.

Amikor alátoltam a merítőt megnyílt előttem a mező! 😀

Ahogy kiemeltem a halat a merítőből, semmit nem láttam a csaliból, csak hallottam, hogy csörög.

Torokra vette. Hiába a lenyomott horogszakállak. Az egyik horog a garatjában, a másik a szilványok között.

A kövér jószágban eltűnt a csali

Gyorsan szabadítottam, majd megadtam neki a kegyelemdöfést. Esélye nem lett volna tovább élni ebben 100%-ig biztos vagyok.

Őt adta ajándékba a Balaton. Feláldozta magát nekem. 😉

Benne volt a napban, a pecában, hogy van még hal a pályán, de csomagoltam és hazamentem.

Amikor tettem be a kaput magam mögött egy fiatal hölgy futva közelített felém és közben valamit kiabált, de nem értettem, mert a kutyáim már üvöltöttek.

Ahogy közelebb ért azt kérdezte nem e tudok e 35-45 év közötti nőt az utcában közvélemény kutatás céljából? Mondjuk a kedves felesége?

Vasárnap délután öt órakor. Normális az ilyen? Gyorsan leszereltem!

A csukát megtisztítottam. Egyben fogom megsütni a kályhában. Évek óta tervezem, hogy egy süllőt, vagy csukát egyben megsütök, szalonnával tűzdelve és most végre meg is teszem. A gyomrában egy félig emésztett sügér, a torkában egy frissen lenyelt keszeg volt. A cannibált nem találtam. Ha ő volt a tettes, akkor kirázta a lenyomott szakállú egyes horgot. De volt egy olyan érzésem, hogy az nagyobb jószág lehetett.

Teljes hosszban 64 centis volt a csuka. A súlyát két kilóra tippeltem. A gyomrában egy félig emésztett 10 centi körüli sügér, a garatjában egy hasonló méretű keszeg volt.

A máját és az ikrát frissen lepirítottam fokhagymás vajban. Némi borssal, sóval fűszereztem, majd pirított kovászos kenyérre fektettem és némi citromlevet csepegtettem rá.

Meg tudnám enni gyakrabban is

A májas kenyérnek a feleségem megette a 2/3-át. Azt mondta ez ízlik neki, mert ebben nincs szálka! 😀

Így történt, hogy öt év után újra csukát ettem, és négy év után újra hal került a karácsonyi asztalra.

Egyben sütve

Eredetileg ennyi lett volna a történet, de a sors közbe szólt és ahogy a cím Karácsonyi csukáról, Karácsonyi csukákra változott, úgy szövöm tovább a történetet.

21.-én kimertem a csónakot és horgásztam is. Fogtam kettőt és végre az egyiket megint csukás motyóval, jerkbaittel.

Aztán 22.-én elkezdett ömleni az eső és abba se akarta hagyni, így 23.-án este jeleztem a főnöknek otthon, hogy bizony nekem másnap (azaz ma) csónakot kell mernem és ha már lent vagyok szűk két órát horgásznék is. Simán rábólintott. Annyit kért, hogy 11-kor tegyem be magam mögött a kaput. Ez bő 3 óra pecát jelentett, amit nem is reméltem. 😀

Először úgy voltam vele, hogy pecázok, majd a végén kimerem a csónakot, de aztán megfordítottam a történéseket.

Miután kimertem a csónakot sikerült néhány pocakos sügeret csípnem buzerapecával.

Ez már jó méret

Aztán a fénnyel eltűntek a nagyok, a kicsik már nem az én kenyerem, csukák meg nem jelentkeztek a stég előtt. A nagy szélben a csónakos pecát egyedül nem kockáztathattam, így nemsokára az eredetileg első helynek kiszemelt pályán találtam magam.

Sokáig nagy volt a csend, aztán küszökből és kisebb keszegekből álló rajjal együtt két ismerős érkezett. Akkor még azt hittem annyi a napnak a viszonylag szűk helyen. De nem így történt. 😉

A jobb oldalt mellém beálló kollégának kapása volt, de lemaradt. Aztán én fogtam egy pofásat, szerencsére fent volt a vékony drót.

Letüdőzte

Aztán a másik srác fogott egy hasonlót. A kishalraj alatt jöttek kifelé a csukák. Hogy ilyenkor a raj indul meg előbb és azt követik a csukák, vagy a csukák miatt indul meg a raj, azt csak a tyúk meg a tojás tudhatja. 😀

Két rontott kapás egymás után következett, egy nálam, egy a balos srácnál, majd komoly halnak vert oda. Sajna pár másodperc után elvitte a csaliját. Ő nem drótozott.

Mivel mindhárman gumit dobtunk, gondoltam változtatni kell. Feltettem a kisebb fat vibest és kicsit lentebb engedve – mint legutóbb a nagyot –  indítottam. Két tekerés – szünet – két tekerés – szünet ritmusban.

A harmadik dobásnál brutális ütéssel érkezett meg a nap hala. Már a bevágásnál bemondtam a 80+os halat.

Furcsa ez a finomabb cuccal történő csukázás ( már nem nevezném sügérezésnek), de a kis finezzben van erő, a felszerelés összhangja tökéletes és van hely is fárasztani a halakat.

Gyönyörű, pocakos, hosszra kicsit túlbecsült, farok végéig 80-as csukát szákolhattam. Soha rosszabb karácsonyi ajándékot! 😉

Ez a jószág sem éhezett mostanában