Egyik nap meghívásos pecán voltam egy szuper pályán, ahol minden évben van 1-2 alkalmam csukázni.

Tavaly fogtam is egy szép 70+ost és volt nagytól is akcióm. Talán nincs annyira rommá dobva és ami még lényegesebb leginkább a szokásos csalikkal horgásszák, így mindig nagy reményekkel ülök a csónak orrába.

Előtte este fogott szépen a meghívóm, igaz nagyrészt méretet éppen meghaladó példányokat. Aznap sütött a nap, mára viszont felhőket ígért.

Haladtunk a nádfal előtt, dobtuk a belső öblöket és nyílt vizet is. Egy – egy kapásunk volt valószínű kisebb jószágoktól. Az egyiket láttam is, ahogy oldalról nekiment a cannibálnak.

Aztán volt egy hosszan benyúló folyosó, ami nagyon adta magát, de nem volt kapásunk sem.

Feltettem a 4play swimbaitet vörösszárnyú színben, de a harmadik dobásra sem volt érdeklődő. Begyorsítottam, hogy kihúzzam a csalit és induljunk tovább, amikor torpedóként robbant rá egy 70+os jószág, persze az utolsó pillanatban elfordult és beállt a nád elé. Semmi nem kellet neki, hiába próbálkoztunk,  aztán egy idő után megunta és odébb állt.

Elérkeztünk egy sekély tiszta pályára. Még soha nem adott halat a vendéglátómnak, de nekem már tavaly is nagyon tetszett. Igazi jerkes pálya. Fel is került Tomi barátom jerk csalija a kapocsba.

Első dobás után három hatalmas burvány kísérte a csalit. A megállítós trükk nem jött be, így kicsit begyorsítottam és egyszer csak kirajzolódott mögötte egy fatörzs vastagságú 90+ krokodil és rágyorsult a csalira.

Nem volt több helyem, így megállítottam a glidert, hátha megeszi a trükköt és lebombázza a jerket, de elfordult….

A szív széthasad ilyenkor, ki akar ugrani a mellkasból, az adrenalin szétszed belülről több 1000 megfogott hal után is. 😀

Kellett vagy fél óra, hogy a halálból visszatérjek! 😀

Dobtuk tovább. Hol sütött a nap, hol újra beborult. Zavarosabb pályák váltották a tisztább szakaszokat. Olivér fogott is egy méretformát spinnerrel, de ennyi.

Megfordultunk és rommá dobtuk a nagy csukás öblöt és környékét. Sajnos semmi. Aztán egy nagyon sekély pályán vendéglátómnak kapása volt. Ő jó halnak érezte és amíg a gumit vizslatta rádobtam és lehiénáztam a halát. 😀

A 7 akciómból ez az 1 volt kézben és ez a hal sem nekem volt megírva. 😀

A kis szaros agyonverte úgy a herring shadet, hogy a horog átütötte a felső pofáját. 😀

Mentünk vissza a mély részre, ahol a 70+ostól akcióm volt.

Az egyik stégre már kiült közben egy pontyozó. Mögötte beejtettem a herringet a nád elé és ahogy süllyedt, elvált egy árny a nádtól és agyonverte. Újabb 70+os csuka volt és persze, hogy nem akadt meg. 😭😭😭

A fószer nézett rám, én néztem rá. Láttam, hogy kérdezne, de nem mert, így megelőztem a válaszommal.

– A harmadik jó halam ment el ma, ezért van rajtam ekkora boldogság.

A válasz mi volt?

– Rossz a horgász! 😀

Ennyi srácok! Hat komoly “csukám” ment el, vagy nem akadt meg idén és még három 70+os. Fogtam a botra, a csalira, a melegre, a zavaros vízre, az agyon dobott pályára, mindenre csak magamra nem.

Pedig ma kiderült, hogy az egésznek az okozója én vagyok.

Mert rossz a horgász! 😀

#a…vaéletbe

Másnap úgy alakult, hogy lett volna lehetőségem visszavágni. Este zabálták a kanalat és valószínűleg ugyanaz a 70+os Olivérnek leszedte a csaliját, de persze a csónak mellett kirázta. Az öreg már nem ült kint a stégen, így róla nem derült ki, hogy milyen horgász. 😀

Egy csoda volt a víz hajnalban. Vörös volt az ég alja. Enyhén hullámzott a víz, felhős égbolt fogadott minket.

Nem akarom sokáig ragozni. 6-7 akcióm volt. Kitartottam a nagyobb csaliknál, de nem hozta meg a várva várt sikert. Két olyan csuka is volt a hajnalban, amik nekem voltak megírva. Az egyik kétszer, a másik négyszer bombázta le a 16 centis herring shadet, de egyik sem az én horgom végezte. Mindkettőt Olivér kapta ki a csónak mellé leengedett bemattult, megkopott öreg kanállal. 😀

Meg is jegyezte, hogy visszaadta az előző napit. Na de kétszer? 😀

A képen látható jószág ráadásul már egészen jó hal volt.

A kanál és a spinnerbait aratott a hétvégén. Egy – egy Olivér által megfogott halon kívül azért egy se lépte át az ingerküszöbömet.

Azért is kitartok az elképzelésem mellett! 😀

Talán majd készül egy összefoglaló írás is erről az őszről.

Addig is hajtani fogom a  bigmamákat, ebben biztosak lehettek. 🙂