Végre volt idén egy olyan pecám, amikor úgy vettem ki a műanyag szivart a vízből, hogy na ez igen, ez már talán kicsit sok is volt. Pedig nagyon nem így indult ez a nap sem.

Idén minden pecán, az összes halért vért kellett izzadni eddig. Az időjárás teljesen felborított mindent, így a halak viselkedését is. A tavalyi májusi küszívásos őrületes kánaánnak nyoma sem volt idén. Azért az kemény, amikor egy májusi hajnalon 3-5 fokban kell nekiindulni a pecának, annak reményében, hogy az adott napon nem kell belepusztulni egy kapásba. 😀

Fogtam azért egész jó halakat, de ha egy 3-4 órás etapba belefért 2-3 hal, akkor az már király nap volt. 😀

Tavaly májusban volt legalább 10 olyan pecám, amikor több, számomra értékelhető halat fogtam, mint idén egész májusban. 😀 Pedig mentem, próbálkoztam keményen. Rengeteg pályán voltam, partról, csónakkal, kajakkal.

Az első idei mozgalmas pecára június (MONDOM JÚNIUS! 😀 ) közepéig kellet várni.

Úgy mentem neki aznap a dolognak, hogy végre szénné fogom magam, mert olyan nincs már hogy minden alkalommal vért kell nem is izzadni, hanem húgyozni néhány halért! 😀

Kieveztem a kedvenc kajakos pályámra és vártam a hajnal érkezését, vele együtt pedig az első rablásokat. Jöttek is így egymás után. De az átkozottaknak nem kellett semmi!

Már vagy fél órája ütöttem a vizet kapás nélkül, pedig nagyon sok hal volt körülöttem. Komoly darabok is. Azon gondolkodtam éppen, hogy ez a nap megint bekerül majd azon napok közé, ami megtanítja a horgászt az alázatra! 😀 Idén bőven volt ilyenekben részem. 😀

Aztán végre megtört a jég és egy balin beduplázta a gyári kotyogóst. Nem is fényképeztem, mert szerintem a pálya legkisebb halát sikerült megakasztani elsőre. Volt vagy 30 centi. 😀

Ütöttem a  vizet serényen, de sokáig megint semmi. Aztán két tróger kiütötte a vízből a hatos white walkert. Na mondom talán végre lesz valami.

Lett is. 2-10 kiló közötti pontyok kezdtek el forogni – fürdeni – ívni a hínárban. Ha nem láttam a rablásnak vélt jelenetet, mert mögöttem történt, akkor rá se dobtam, mert nem voltam benne biztos, hogy nem e ponty fordult.

A balinok letojtak mindent. Á mondom, hátha a legkisebb WTD-m beadja. Kotortam a dobozban és először egy ötös axehead került elő blackpurple színben, amit egy vevőnek készítettem. Nem tudott eljönni érte, így levittem kipróbálni.

Bejött! 😉

Finoman leszívta a felszínről a kettő feletti jószág.

Azt hittem aznapra meg van az a bizonyos szent grál, hisz volt rá még két hasonló maszatolós kapásom, de aztán bekussoltak.

Újabb ötletem támadt. Visszatettem a gyári kotyogóst és csúnyán, de hatékonyan gyors ütemben kezdtem el tépni a tetején.

Ez is bejött! 😉

Persze több halat ez a módszer és csali sem akart adni. 🙂

Volt egy balin, ami már vagy 15-öt rabolt a kajak orrától 10-12 méterre. Nem akart semmit megenni a mocsok. Jött az újabb csel. Felbosszantom popperrel.

A kettőt rántok, két másodperces ütemnek nem tudott ellenállni. Sikerült vele felbosszantanom és az egyik pihentetés utáni első rántásba belevert.

Próbálkoztam mindennel a következő 1,5 órában, de nem állt több kötélnek. Mondom jól van, ez ennyi volt. Ezt a napi maximum négy fogott halat úgy néz ki idén már nem fogom tudni túllépni és elkezdtem kifelé evezni.

Közben a szél is megélénkült, így gondoltam úgyis annyi a mókának. A nagy melegben a rablások száma amúgy is csökkent, a tarkóm meg égett rendesen.

Azon morfondíroztam, hogy felszíni pecánál a 9/4-es arány nem is olyan rossz, de ennyi hal jelenléte mellett ennél sokkal többet ki kellett volna hoznom a pecából. Lehet, hogy a pontyok jelenléte is zavarta a halakat. Fene tudja.

Abban a pillanatban előttem csattant egy rablás. Az egyik kapocsban a 66-os gyári kotyogós volt, ami egy brutálisan jó csali hullámzásban. Elsőre leszedte, de lemaradt. 10/4. Ááááá mondom ilyen nincs és repült vissza a csali. Kiütötte a vízből. 11/4. Egy métert, ha jött és megint kiütötte. 12/4. Aztán nem bírta idegekkel és végre rendesen leszedte. 😀 12/5 Pffff…………

Innentől megindult az őrület. Elképesztő mennyiségű felszíni akcióm volt mindenféle csalira. Direkt váltogattam, mert minél többet ki akartam próbálni. A gyári kotyogós, vagyis pop walker az annyira hatékonyan működött ezen a napon is a hullámzásban, hogy akárhányszor dobtam kapásom, halam volt rá.

Az őnöknagy része igazán jó hal volt. Bár súlyra még nem szedték össze magukat rendesen, de a zöme teljes hosszban 60-65 centi között lehetett.

Fogtam kettőt nyolcas white walkerrel.

Aztán lecsapott a mostanában kicsit hanyagolt nagy kedvenc gúnárnyak is.

A banánt is szerették! 😀

Aztán megint jött egy brutális jószág a pop walkerre.

Ezt a csalit itt le is vettem a kapocsból és nem tettem aznap vissza többet. Megpróbáltam tovább kísérletezni, így először az új gyári felszíni csali került a kapocsba. Egy igazán gonosz kinézetű fekete smashtail.

Összesen 2 sügér lekövetésig és négy kapásig, akcióig jutottam vele, amiből egy balin nagyon durván bombázta be, de sajnos lemaradt.

Gondoltam itt az idő, hogy a saját dupla propelleres békámmal balint fogjak. Két kapásom volt rá, a második leszívta a felszínről az egyenletes tempóban folyamatosan húzott propbaitet.

Ismét bebizonyosodott, hogy a horog szakáll lenyomkodás nem hülyeség. 😉 Egy csepp vér nélkül operáltam ki a majdnem gyomorszájba akadt horgot, miközben hányta vissza  a balin a pépes küszt. 😀

Egyre kevesebb rablás volt, egyre jobban fújt a szél, de lehetőséget kapott még tőlem az orange unka fedőnevű legújabb propbaitem. Mivel egyenletes húzásra pár dobáson belül nem érkezett kapás, így a sügéreknek általában tetsző rángatós technikához folyamodtam. Le is szedte egy brutális csapó, de sajnos lemaradt. Viszont a sügérekre jellemző táplálékirigység, kíváncsiság, konkurenciaharc miatt az őt követő kisebb társa leszedte a csalit. 🙂

A peca utolsó kapása egy balintól érkezett, ami szaltóval püfölte ki a rángatott csalit, de behibázta.

Nem igazán számoltam egy idő után, de kb. 40 akcióból olyan 15 halat csíphettem el. Nem kérkedni akarok vele, inkább úgy gondolom, hogy valójában ennyi halat nem kell az esetek többségében egy pecán megbökni. Valamennyit tettem is ezért a csali kísérleteimmel, de aznap szinte mindennek nekimentek a partszélben hullámzó vízben.

Egy ilyen mocskos szar tél és nagyon küzdős tavasz után, az vesse rám az első követ, aki nem így tett volna. Legközelebb ha elkezdnek így zabálni csak propbaitet fogok dobni. Vagy nem! 😀

Görbüljön Mindenkinek!