…amikor az embernek ilyen barátai vannak?! 😀

Mindig kell hogy történjen valami!

Ezt a két autómatricát pénteken kaptam a Solomon szigetekről. Az egyik egyértelmű. A másik a feleségem szerint egy kardhalat körbefonó csókos száj. 😀

Volt a csomagoláson a nevem alatt egy telefonszám. Az asszony nem hagyott békén, hogy hívjam fel, hátha jutok vele valamire.

Amikor felvette az ember a vonal másik oldalán, már tudtam, hogy fogalma nem lesz semmiről. Ugyanis egy ízes beszédű, amolyan paraszt embernek tűnő Úr köszöbt ráma  vonal másik végéről. (A paraszt szót az eredeti jelentésének megfelelően kezeljük jelen esetben. 🙂 )

Szegény ember egy hétig azt meséli majd a kocsmában, hogy valami örült felhívta, valami szigetekkel kapcsolatban! Négyszer elmondtam neki mit akarok, mire valamennyire sikerült feldolgoznia a vélhetően jól megérdemelt délutáni szunyókálásában megzavart embernek a mondandómat.

A végén azt mondta, hogy ő csak egy egyszerű parasztgyerek. (Esküszöm az életemre! ) Életében nem hallott még semmilyen szigetről. Nagyon örül neki, hogy beszélhetett velem, de most inkább elköszönne.

Amikor letette feküdtem a teraszon a röhögéstől!

Ahogy kezdtem magamhoz térni elkezdezdett kattogni újra az agyam, hogy ki lehet a küldő? Mert nem elég, hogy a történetet ismerte, még anyósom címével is tisztában volt. (általában oda kérem a csomagokat, mert ő 90%-ban át is tudja venni).

Két vonalon indultam el, de mindkettő zsákutcának bizonyult. Aztán egyre gyanúsabbá vált, hogy csakis Pecavilágos fórumtárs lehet a tettes. És végül igazam lett.

Tegnap végre kiderült a turpisság.

Skill barátom volt a tettes!

A csókos száj a kínai feladó bónusz ajándéka volt. Csak semmi maciskodás! 😛

A vaddisznó pedig a kajak dísze lesz.

Meg is kéne írnom a nyári kajakos pecánkat. Sokat nem fogtunk, de mégis kurva jó volt. Bárcsak ma is ott lennénk!

Na majd talán a héten az is meg lesz. 😉