Szia Feri!
Tegnap este úgy döntöttem, hogy rászánom magam egy hajnali kajakos pergetésre. Ma hajnalban már vízen is voltam. Az időjárás miatt nem mertem elmenni a messzebbi pályára, közelebb pedig elég koszos volt a víz, de ezt már tudtam még indulás előtt is. Így hát nem sok reménnyel, de elindultam a nyílt víz felé a hosszan kanyargó nádi ösvényen. Először a legközelebbi halat valaha adó öbölhöz eveztem. Itt dobáltam párat, de mivel egy rablás sem volt, nem hogy akció, elhatároztam, hogy elevezek egy pályára, ahol időszakosan szokott enni a balin. Hát itt se volt rablás. Ezen nem is csodálkoztam. Dobálgattam vaktában, semmi. Aztán feltűnt egy kis rész a nádas szélén, ahol a nádcsomók közt méteres szabad vízterületek voltak. Ettől a helytől úgy jó 20m-re álltam meg. Vártam, hátha belerobbant a kishalak közé egy balin, vagy esetleg feltűnik egy-egy a ragadozó hal láttán megrémült sneci. Aztán eszembe jutott, hogy sokszor láttam régebben, hogy közvetlenül a nádcsomó szélén, a hínaras pályán rabolt egy balin. Sosem sikerült megfogni.. Gondoltam hátha, egy dobást megér. Mire erre a döntésre jutottam, már egész közel, a helytől pár méterre volt a kajakom, az erősödő szélnek köszönhetően. Pont abban a helyzetben voltam, hogy a nádcsomó mellett merőlegesen el tudjam vezetni a kiválasztott csalit. Ránéztem a kapcsomban csüngő pop preyre, ami sosem hagyott cserben.. Gondoltam adjunk esélyt másnak is, levettem gyorsan, és a dobozban kutatva megakadt a szemem a Steveolures black dog Wtd-n. Ezt a csalit sokat dobáltam szezon előtt és nagyon megtetszett, viszont mióta beindult a topwateres balinos szezonom, valahogy nem nagyon kapott esélyt. Egyből tudtam, hogy ha valami most jó lesz, az csakis a black dog lehet.. Fel is raktam és eldobtam pont oda, ahova szerettem volna. Elkezdtem vezetni és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen szuper csalit hanyagoltam eddig. Aztán a gondolatmenetemet félbeszakította egy óriási baaam, és már tépte is a kezemből a botot a jó erőben lévő hal. “El ne harapd, el ne harapd” biztattam a még nem látott balint, aki teljesen úgy küzdött, mint egy csuka. A fárasztás további része sem volt semmi, sokszor a kajak alá tekerte a balin, volt hogy a hínármezőből kellett kiszabadítani.. Aztán lassan kezdett fáradni. Gyorsan lőttem pár képet, ami mint mindig, nem sikerült valami jól. Sokat köszönhetek ennek a halnak. Ráébresztett, hogy mennyire is jó ez a csali. Köszönöm Balaton!!

Amikor a kajaktól három méterre veri le egy balin a felszíni csalit, az több, mint BAAAAMMM!!! 😉 – a szerk.