…na nem betli, hanem köves. Hogy miért is szőrös? Mindjárt kiderül! 😉

Tartozom nektek. Beszámolókkal. Vagy 15-el, de az is lehet, hogy alábecsültem. Elképesztő évem van, hatalmas pecákkal, néha egy – egy betlivel. A mai is az lett majdnem. Szőrös, nagy.

Szóval mióta újra kajakozok a parti pecák nem igazán hatnak meg. Kint a vízen, egyedül, szabadon. Csak a balinok, meg én. Így volt ez egészen máig.

A parkolóban öt srác túl az éjszakai partin és a hajnali fürdésen éppen sztorizgattak, amikor szokásos rituáléként lementem a vízhez. Kezet és arcot mostam. Beleszagoltam a levegőbe, aminek kishalfoci illata volt. Gyorsan vissza az autóhoz és amikor éppen emelném le a kajakot, a következő hangzott el:

Nagyon akart …szni a csaj. Angolul beszélt, de szerintem inkább német lehetett. Lefeküdtünk egymás mellé. Én belenyúltam a …jába, de olyan szőrös volt, hogy nem állt fel a f…om!

Na Tisztelt Olvasó ez volt az a pillanat, amikor életemben először megrogytam a kajak súlya alatt és a sírva röhögés közepette próbáltam nem ledobni azt.

Tudom, lesz, aki szerint alpári vagyok, de egyrészt kipontoztam, másrészt ez a “szép” a balatoni nyárban. Így lesz egy szőrös majdnem betliből történet. Mert történet nélkül már kit érdekel, hogy Sztív megint hány balint penderített a műanyag szivar fedélzetére!?

Miután találkoztam a parton Bencével és átadtam neki a beígért savage sapkát és egy saját készítésű kis vertikális csalit, a már – már szokásosnak mondható kajakos pálya felé indultam.

Kicsit korábban  érkeztem a nyílt vízi hínármezőre, így a bója körül megpróbáltam kősüllőzni egy kicsit. Nekem ez még soha nem jött be, most részben igen. Hisz az első három dobásból köves, lehúzott gumi, majd kapásig jutottam. De! Közben beindult pár balin. Már nem is érdekeltek a kövesek. Repült a felszíni az utolsó rablás felé.

Nem igazán akartak rendesen beindulni. Random raboltak. Vártam és vártam. Néha dobtam egyet, de semmi.

Aztán a parthoz közeli hínármezőben megláttam amiért jöttem. Brutális kishalfoci! Balinok repkedtek, kishalak menekültek, adrenalinsokk volt a javából!

Nosza meghúztam az evezőt. Ez a látvány mindig olyan sebességre késztet, hogy még Kőbán Rita is megveregetné a vállamat. De ahogy közeledtem csalódnom kellett! 😦

Egy pontyos pont ott ült a parton. Úgy éreztem a halak azon a távon kívül esznek, ahol a szereléke lehet, de aztán szólt: Ugye nem itt akarsz dobálni a szerelékem felett. Ekkor éppen olyan 120 méterre voltam a parttól a hínármező, mit mező, erdő közepén. Hittem is meg nem is, hogy odadobál. A békesség végett azért hátráltam egy keveset, amikor megint robbant a víz.

Rádobtam. Kétszer nekiment az egyik, de nem akadt meg, amikor a srác megint szólt. Még kijjebb eveztem.

El nem tudom képzelni, hogy bármilyen halat, tisztességgel ki lehet húzni partról ilyen hínárhegyekből, de nem volt mit tennem, hisz előbb volt a pályán.

Egyszer hallottam, amikor a barátjának mondta, hogy ez a szerelék most bent marad, nem bírja kiszedni. Mi lett volna hallal együtt?

Aztán bemászva a vízbe, és onnan megsuhintva akkorát dobott, hogy mellettem csattant.

Szóval dobni tudott. Nem kicsit.

A gond az egésszel annyi, hogy ha én értem volna előbb a pályára a kajakkal pont leszarta volna 100-ból 99 pontyozó és ugyanúgy bedobta volna a szerelékeit! 😦

A nyílt vízi jószágok ma nem adták magukat így szomorúan hátráltam kijjebb és kijjebb, eltávolodva a kishalfocitól.

Az a kemény, hogy általában csak egyszer dibbednek be a balinok, de ma volt 5-6 kishalfocis helyzet. Én eközben remegtem, hogy nem dobhatom meg őket!

Függőség ez a javából! Nem élek semmilyen droggal, több, mint húsz éve nem gyújtottam rá, nem kávézok és felőlem a kocsmák is bezárhatnának örökre, de ha a felszíni balinozást intravénásan lehetne adagolni és egészségroncsoló hatás nélkül meg lehetne venni, akkor lehet, hogy nem kelnék annyiszor hajnali három előtt.

Szabi barátom már május végén mondta, hogy hagyjam a fenébe a balinokat, fogtam már idén eleget, de nem megy.

A kishalfoci látványa, hangja, illata az olyan nekem, mint Pavlov kutyájának az a bizonyos csengő. A drog, az alkohol, a cigaretta a kávé egyben! Letehetetlen!

Szóval a nyílt vízi hínármezőn végre kapásom volt. A várt nagy sügér helyett életem legkisebb felszíni csalis, idei legkisebb, a pálya legkisebb balinja volt a tettes! 😀

Rápróbáltam újra kövesekre. Épp egy vertik csalit tettem fel, amikor mellettem rabolt egy böszme. Nosza adagoltam neki a vertiket felszín alatt húzva. Másodikra le is szedte. No nem a böszme. Egy 35ös! 😀

Bence ráadásul partól balint és sügéreket is fogott kicsit odébb

Kiégtem, meghaltam ennyi volt. Nem megyek. Soha többet! 😀