Tavaly volt egy írásom, amiben első déli parti horgászélményeimet taglaltam. Azóta többször is visszatértem a másik oldalra, hisz a gázlós balinpeca teljesen magával ragadott. Feleségem volt olyan jó fej, hogy, ha csak két napra is, de szállást foglalt Zamárdiba, míg a gyerek az iskolával Spanyolországban lébecolt. Sajnos az időjárás eléggé kiszúrt velünk. 😦 De azért halas lett mindkét kezem! 😉

Van egy használt könyvárus, kvázi könyvturkáló aki minden évben kitelepül a partra egy hatalmas sátor alá. Első délutáni programnak idén is őt terveztük be. Sikerült is néhány könyvet a feleségemnek kiválogatnia, amikor felhívtam rá a figyelmet, hogy az előrejelzés nem hazudott, menekülőre kéne fognunk.

Balatoni gyerekként ez alapján tudtam sok jóra nem számíthatunk. Késve indultunk, mert ő nem hit nekem és nagyon sok emberrel egyetemben egy vendéglátó egység fedett teraszára menekültünk a cunami elől. Vízszintesen esett az eső, majd a jég, majd a poharak és hamutálak, ágak szakadtak le, kukák dőltek fel, székek röpködtek. Az asszonynak ilyenben még nem volt része soha, kapkodta a levegőt rendesen.

Az esti sétánál aztán a Balaton lenyugodott kicsit és a szebbik arcát fordította felénk. Szokták mondani, hogy lakni az északi, nyaralni a déli partra kell menni. Ez szorosan összefügg avval a kijelentéssel, hogy a déli parton lakóknak azért jó, mert láthatják a gyönyörű északit. Tényleg meseszép az északi oldal!

A másnap hajnali pecának már előre sejtettem, hogy annyi lesz, hisz a beígért északi szél éjjel megérkezett. Nagy erőkkel rohamozták a néhol tarajos hullámok a partot.

Kilencre már a könyvesnél voltunk, de még nem volt nyitva, ezért kimentünk a helyi kis kövezésre. A hullámzásban észrevettem, hogy a kő előtt rengeteg a  küsz. És az előző délután is oly serényen pergetni próbáló kölyök egyszer csak felkiáltott: Apa, apa halam van!

Szürreális látvány volt 35 fokban, atomszélben, koszos vízben, ólommal lesúlyozott (hogy tudjon 10 métert dobni a srác) SFC színű SSR-el fogott süllő a móló kövén.

Kicsit beszélgettem velük. A srác első két süllőjét fogta aznap. Előtte komolyabb – nemes – halat egyetlen pontyot fogott.

Mondanám, hogy hatalmas löketet adott, hogy este kinézzek, de egyre erősödött a szél és a délutáni alvás (de jól is esett) után a feleségem némi unszolására vittem csak magammal az esti sétánkra egy botot és egy kis doboz olyan csalit, ami erősen veret és csörög. Hátha!

Brutális szélben értünk ki a mólóra, de legalább nem volt kint senki. Én már tudtam, hogy sokáig akkor se leszünk, ha fogok valamit, mert az asszony az intelmeim ellenére nem öltözött fel rendesen. Ahogy Zolika mondaná : A parton sosem fúj! 😀

Eléggé! 😀

Csörgős FT színű fat vibest tettem a kapocsba. A színe az erős kontrasztok miatt tán jelent valamit, a csörgés meg még inkább és ezt a csalit tudtam a legstabilabban elhúzni a kövezés előtt, úgy, hogy a hullámzás nem dobálta mindenfelé.

Második dobásnál még mindig nem annyira akartam hinni, de kapásom volt. Aztán negyedikre fogtam egy kisebb süllőt, amit csak mementónak fényképezett le a feleségem. Aztán megeresztettem egy dobást a másik irányba a kis nádas elé. Brutális fékhúzós, igazi botbelenyaklós balinkapásnak töröltem oda, de nem akadt meg.

Boldog éppen nem voltam! Az ilyen pecákon egy jó hal még inkább felértékelődik és ez nem a szokásos kilós egyen balin volt.

Lassan ment le a nap és burványokat, rablásokat véltem felfedezni nem csak a kő előtt, hanem távolabb is. Egyre jobban fújt a szél, az asszony is egyre jobban fázott, amikor az amúgy sekély vízben szinte felszíni kapással vette le egy kisebb őn a szintén csörgős, jól verető crucian cranket.

Látszik is az elégedett mosoly a csúnya fejemen. 😀

Több balin nem akart jönni, így kockáztatva a csalivesztést egyre közelebb és közelebb próbáltam húzni az FT lipless cranket a kőhöz, amit egy parti viszonylatban nem rossz és iszonyat kövér süllő honorált! 🙂

Nem volt más választásom, mint hajnalban a tervezett gázlós peca és a B tervként felmerülő nagyobb déli parti kikötők helyett ezt a mini kövezést választottam. Hisz ott volt a hal!

Mivel autóval mentem, így több csalit és két botot vittem magammal. Szó mi szó a szél a jóslatokkal ellentétben még jobban fújt, de kapás az volt. Nem kevés. Már második dobásra, csak éppen nem akartak megakadni a halak. Egy kisebb süllő mellett aztán az FT fat vibes adott egy egész szépet míg a nyerő csali bent nem maradt a kőben.

Majd nappal a koszos, hullámzó vízből sikerült egy másik színnel két szép sügeret elkapnom. A második a  felszínen üldözte a csalit az utolsó méteren és amikor megállítottam le is törölte.

Ilyen koszos vízből szerintem még az éleben nem fogtam sügéreket!

Itt már a rossz cipő volt a lábamon, így amennyire lehetett beálltam a kőre, hogy minél jobb szögben tudjam a csalikat elhúzni. Volt több süllőkapásom is. Zöme kisebbektől, így nem is bánom, hogy nem akadtak. A balinok az orkánban hajnalban nem jelentkeztek.

Ahogy Hevesi Tamás énekelte este a helyi rendezvényen: “Ezt egy életen át kell játszani. Amíg feszül a húr. Ezt egy életen át kell játszani. És még azon is túl!”

Pecáztam, halat fogtam, játszottam. Játszok tovább. Egy életen át! 🙂