A balatoni hínárlakó balinokkal több éve folytatom a küzdelmet. Van egy jószág, ami négy éve a bolondját járatja velem. Ezen a vasárnapon nem azt a halat sikerült becsapnom, hanem egy olyat, ami idén költözött az egyik móló melletti nádas előtti hínármezőbe.

3-4 hete próbálok túljárni az eszén. Dobtam neki már mindent! Kacsát, patkányt, kígyót, békát, gőtét, tán még vakondot is!   Ezen a hajnalom a küszíváson minden hal átvert, így elhatároztam, hogy megfogom a hínármező urát.

1-2 rablással eddig mindig mutatta magát, akkor nem így volt. Leültem és figyeltem a vizet. Még kishalakat sem láttam, nemhogy rablást, de tudtam, hogy ott van őfelsége.

Öt perc után Zoltán Szabó barátomnak készített hat centiméteres blackpurple wtd-t tettem a kapocsba. Másodikat dobtam, a tőlem telhető legjobb mozgást próbáltam kihozni a csalimból, amikor 2-3 méterről jobbról tolóhullámos kapással elütötte a balin.

A kapás erejével lerántott pár métert, majd fejrázások közepette túrta magát a hínárba. Ráhúztam egy kicsit a fékre és magasra tartott bottal kikényszerítettem belőle. Amikor végre beszákoltam megőrült és kettétörte a csali hasi horgát. Brutális volt az egész küzdelem, annak ellenére, hogy ez még mindig nem az a hőn áhított 5-6 kilós hal, de nekem jelen pillanatban akkor is ő a “legnagyobb”, mert tudatosan becsaptam saját készítésű csalival. Annyira elfáradt, hogy legalább két percembe tellett, míg elúszott nagy méltósággal a revirje felé. Még mindig jobban járt, mint a zsinórgubancot magával hurcoló szerencsétlen csapósügér. 😦

Kell készítenem magamnak is egyet, mert a hasi karcolások ellenére, már új tulajdonosánál figyel Németországban. Remélem, ha hazajut végre, a Sajó halai is honorálják majd az igyekezetemet.

Egy darabig most békén hagyom a hínármező urát. Szerencsére nem könnyű becsapni és a hínár feletti 5-20 centis vízben nem lehet akármilyen csalit elhúzni. Dupla csattogós effzett biztosan nem lesz a végzete. Őszig semmiképpen!

A történetnek van egy érdekes része. Egy német – magyar vegyes házaspárral beszélgettem, ahol a hölgy a horgász, a férj a kisérő. Azon a reggelen éppen pergetett a hölgy és fogott is egy 50 centi körüli harcsát. 70 év körüliek lehetnek, ennek ellenére nem olyan begyöpösödöttek, mint a rakétásember, vagy a duplafalú vödrös bácsika. Ha jól emlékszem 40 éve jár vissza a Balatonra és azt mondta a rengeteg változás ellenére még mindig nagy szerelem. A nyarakat általában itt töltik a partján. Őt nem érdekli Korfu és Ibiza sem. 🙂

Rákérdezett, hogy a halakat mind elengedem e, mert legutóbb látta, hogy ezt tettem és a Balatonon más horgászoknál annyira ő ezt nem tapasztalja.

Mondtam, hogy általában csak az kerül haza, ami megsérül, meg 1-2 sütésre való téli keszeg.

Azt kérdezte: Akkor ez csak sport nekem?

A válaszom: Nem ez nem sport. Ez az ÉLETEM!