Küszíváson történő wobbleres süllőzésnél valahogy nincs két egyforma nap, még akkor sem, ha látszólag minden körülmény megegyezik!

Ahogy a  rakétás történetben megírtam a terülj terülj asztalkámon nagy kínkeservvel tudtam két süllőt kiszenvedni. De volt egy peca nemrég, ahol egyet sem sikerült, pedig ott voltak. Egy másik srác is betlizett a pályán, aki egy úszóssal és egy pergetővel próbálkozott, ahogy említettem eredmény nélkül.

Azért nem maradtam hal nélkül azon a napon, bár nagyon nem azt fogtam, amivel számoltam! Történt ugyanis, hogy egy balin állt ki nappal a küszökre. Már mindent felkínáltam neki, amit lehetett, ennek ellenére nem tudtam becsapni. Aztán kitaláltam, hogy FT jerkkel hátha fel tudom ingerelni. Jött is a kapás a második rántó mozdulat után. Persze nem balin szedte le a csalit, hanem a küszök alatt lapuló sunyi jószág. Egy csuka!

Idén ilyen évem van. Csukázás közben nem fogok egyet sem. Amúgy meg megy a sorminta más hal horgászata közben. Egyet megfogok – egyet nem- egyet megfogok- egyet nem… Sajnos az “egyet nem” mindkét esetben komoly hal volt! 😦

De térjünk vissza a süllőkre. Azon a napon kicsit késve érkeztem. Már elmúlt három óra. Lassan már a halálomon voltam a heti 5 alkalom miatt, így nem bírtam előbb kimászni az ágyból. Ugyanott voltak a küszök, ugyanúgy rabolt a süllő és az első őt dobásból meg lett volna a kvóta, ha el akartam volna vinni.

Mi változott? Látszólag semmi! Tükör víz, holdvilág, millió küsz, süllők. Még a csali is ugyanaz volt, mint amivel máskor kezdeni szoktam.

Mindhárom hal balról jött szinte centire ugyanarról a helyről. Aztán jött pár üres dobás. Megpróbáltam jobbra is, de hínáron kívül semmi nem akadt. Jöttek a csalicserék. Kisebb gyári és saját wobblerek, de nagy volt a csend.

Itt jött el az új kedvenc gyári süllőcsalim a sandeel jerk minnow ideje. Ez egy 145 milliméteres lebegő ún. ceruzawobbler, amit a kő előtt csak folyamatos húzással tudok vezetni a kis vízben.

Első dobás balra. BAMMMM!

Második dobár üres. Harmadik szintén. Negyedik, na mi lesz már? BAMMMM!

Brutális kapás volt mind! Nem ez a megtolós, ráfekvős, ráevős kapás, hanem odabaszós.

Balra megint csend lett és jobb oldalt megint durván rabolt a sekélyben. Rommá dobtam előtte mindennel. De tényleg.

Csak 6-7 métert ejtettem a csalit és indítottam. Ahogy a rablás helyére ért bebombázta. De úgy, hogy a sekély vízből testét kivetve, mint egy balin menekült a nyílt víz irányába.

Ez már nem volt rossz hal, de utána vége lett. Kb 40 percig tartott a móka, és csak a nagyobb csalikat ették meg. Két kicsit tudtam még kapásra bírni a 11 centis titkos csalival, aztán jött a hajnal.

A hajnal pedig hozta az újabb miértet!

Az 1 milliárd küszre vajon miért csak két balin állt ki? Totál érthetetlen!

Aztán fogtam mégis egy furcsaságot. Egy sügért, amit nem én fogtam meg, de mégis. Érdekes, hogy a két küszívásos sügérpecán a minimál ívásra csapatban álltak ki a csíkosok, a sok küszös ívásokon pedig látszólag nem, vagy alig vannak jelen.

Szóval ez a sügér zabálta a küszöket. Volt egy gondolatom, hogy a kő előtt emelgetett liplessel becsapom. Ütötte is de furán jött. A hal a csalitól 15 centiméterre volt, de mégis akadt. Először nem értettem!

Aztán kiderült, hogy nem a sügérbe “akadtam bele”, hanem a 15-20 méternyi zsinórgombócba, amit koloncként magával cipelt, torkán, mit torkán, gyomrában a horoggal.

Micsoda túlélő ösztöne volt, hisz zabálta a küszöket és látszólag kövér volt és egészséges!

Sajnos a küzdelem során kicsit bevérzett, de gyorsan jó mélyen elvágtam a zsinórt (a horog nem is látszott) és elengedtem. Remélem ezt a találkozást is túlélte.

Emberünk meg aznap a kocsmában mesélhette, hogy mekkora süllő tépte meg! 😀

Visszatérve az eredeti gondolatmenetre, talán ha pár napra süllő lehetnék, utána meg tudnám mondani miért van az, hogy egyik nap eszik a műcsalit, másik nap ugyanolyan körülmények között meg nem!

Csak nehogy nekem is napokig gubancot kelljen magam után cipelnem! 😉 Végy még rosszabb esetben a duplafalú vödörben bevégeznem! 😉