Azon a napon a süllőkkel nem igazán bírtam. Három halat sikerült kibányásznom a küszrengetegből, amik nem voltak még fénykép érettek. Éjszaka a balinok nem mutattak aktivitást, de napkeltével megélénkült a helyzet.

Sokáig úgy tűnt meglesz az első májusi betlim és kiismerték az összes csalimat, amivel az előző napokban fogtam.

Fel is adtam egy időre és megpróbáltam a helyi mólót nulla eseménnyel.

Elhatároztam, hogy visszamegyek és azért is fogok belőlük. Amikor lepakoltam abban a pillanatban két balin is csattant előttem. Ugyanott ahol korábban rendszeresen raboltak a kő előtt.

A következő két képen látható jerkminnow került a kapocsba. A tesztúszáson kívül ez volt az első bevetése. Tudom hihetetlenek ezek az első dobásos történetek, de bebombázta egy 2+os. Sajnos lemaradt. Kicsit szentségeltem ugyan, de már ejtettem is vissza a csalit tőlem jobbra, hátha a másik megkívánja. A második dobást leszedte.

Utána ezzel a csalival akasztottam még egyet nyílt vízen és volt rá még egy kapás pár méterre a parttól, de egyik sem akadt. Azóta le is cseréltem a horgokat hatos méretűre.

Balra tőlem is volt egy szívatós balin. Öt percenkét ugyanott csapódott be a küszök közé. Nem akarta megenni a jerkminnowt és más csalikat sem. Ekkor ugrott be a minijerkem, amiből már csak a  prototípus van nálam. Harmadik – negyedik dobás után pöcögtettem a kő előtt közvetlen. Kellett neki!

Nehéz nap volt, de végül mondhatni sikerrel jártam. Csalikat avattam. Nyálkás lett a kezem. Nem hiányzott már semmi sem!