…olyan nem létezhet, olyankor a Balatonból minden élőlény kipusztul, szokta mondani Nagy Szabolcs barátom. 🙂 Amilyen marha vagyok megpróbáltam bebizonyítani ennek az ellenkezőjét. Ha úgy vesszük sikerült is! 😉  – Ez egy rendhagyó bejegyzés, hisz kimaradt még vagy öt, de most akkor is ez lesz a soron következő.

Szombaton már megszenvedtem a halért, vasárnap nem horgásztam, de ma a nem túl biztató előrejelzések ellenére sem bírtam otthon maradni.

Hajnalban aztán olvastam az egyik hozzám hasonló megveszekedett őrült bejegyzését, miszerint éjjel megjött a jósolt keleti szél és elrontotta a mókát. Én hülye mégis lementem. Sokáig úgy volt Szabinak lesz igaza, hisz a csendes mélyebb pályák nem adtak még kapást sem. Úgy döntöttem, hogy keresek küszívást. És napkelte előtt meg is találtam.

40 centis hullámokban, koszos vízben ívtak és ott volt a süllő. A hullámzás miatt nem tudtam kiállni a kőre, így a mögötte lévő részről amennyire csak lehetett nyújtott karral a 221 centis MPP-vel próbálkoztam. Több kedvenc csalim is kudarcot vallott, mert a hullámzás folyton a kövezésre dobta ezeket. De nem csak a csalit, hanem az óvatlan süllőket is. Amikor eltűnt a víz sokszor kilátszott a hátuk támadás közben, amikor jött a víz meg kitolta őket a sekélybe a kövek fölé. Szürreális volt az egész! – Melles csizma kellett volna, vagy egy 3 méteres pózna! 😀

Végre volt egy kapásom az új mélyre törő hosszú terelős gyári csalinkkal, de pont ment le a víz a kőről, így a süllő behibázta.  A nap legjobb hala lehetett volna. 45-50-esre saccoltam. Aztán feltettem Gombár Peti barátom csaliját. Három kapásom volt rá, abból egy nem túl acélos példány látott napvilágot. Csaliavató volt, így arcon fényképeztem.

Egy nem akadt, egy kisebb balin meg kereket oldott. Közben megérkezett a szél és az 50-60 centis hullámok pont az első hal akasztása közben telibevertek. Nem tudtam elugrani, így cipő be, nadrág meg átázott. 😀

Próbálkoztam tovább a süllőkkel, majd később a balinokkal (volt néhány rablás), de csak két hasonló gigászt csíptem rózsaszín manic preyyel. A szél a végén annyira felerősödött, hogy a méter magas betonfalon is elkapott néha egy – egy hullám, így feladtam, pedig még 7-kor is bátran dolgoztak a süllők a hullámzásban, de minden csalimat unták.

Megnéztem még egy mólót, de csak két apróság jött ki három kapásból. Pont a legígéretesebb erős ütés nem akadt meg. 😦

Szóval a foglakozás elérte célját. Bebizonyítottam, hogy keleti szélben is van élet a Balatonban! 😀