Tavaly lekéstem a kikötői télikeszegekről, mert mire elhatároztam magam, hogy hagyom a sügéreket beállt a Balaton. Mire kiolvadt a keszegeknek nyomna sem volt.

Ma vittem a pergetőt is, de végül nem került ki a csomagtartóból. Elég sokan voltak a kikötőben mire leértem, így nem a legjobb helyek egyikén kezdtem meg a pecát. Csúszó úszós szereléket készítettem a távoli dobások miatt, de az ütköző cérnával csak nyűglődtem. Folyamatosan elcsúszott így rendszeresen elvesztettem a jó mélységet. Egészen addig amíg az egyik dobásnál a cérnaütközőnél elszakadt a zsinór, az úszó pedig a túloldalon csattant!

Ekkor feltettem egy fixúszós szereléket egy 10 grammos clarussoval. A pontos dobás ezzel a cuccal nehezebb volt, viszont a kapások száma jócskán megnőtt. Volt finomkodós, amikor csat 2-3 millimétert emelte és tartotta. Volt hirtelen lerántós, oldalazós, bukdácsolós, komótosan elhúzós és volt olyan is, hogy nem érzékeltem kapást mégis rajta volt a hal. Egy forgókapocs azért nem ártott volna a horog fölé, mert a halmentesen kihúzott szereléket a kukorica pörgette rendesen.

Egy rövid kitérő kivételével ugyanazt a bójaközt pecáztam meg. A csali az ilyenkor szokásos egy szem konzervkukorica volt.

Olyan 10-11 kiló keszeget foghattam, ebből 3 kilót elvittem. A nagyobbakat és a kisebbeket rilizeltem. A szákos képen található kisebbek is visszamentek. Nagyrészt vörösszárnyú keszegek jöttek, bodorkák, néhány karika és kisebb dévér.

2016 március óta először békéshalaztam. Gyakrabban kellene. Jó peca volt na!