… korábban indultam, gondoltam így süllőre még több esély. Amikor leparkoltam a móló mellett, akkor döbbentem rá, hogy bizony nyár van és szombat hajnal tehát buliznak az emberek.
A móló melletti szórakozóhely kapuja nyitva. Az emberek a mólón is hömbörögtek.

Így kétséges volt, hogy a süllő kiállt e, ezért először cucc nélkül néztem ki. A második rablás után mentem a cuccért is!

Nem volt egyszerű, mert az erős szél mellett a mögöttem, mellettem táncoló, ordibáló 20-25 fő 40 év körüli embert is ki kellett volna tudnom szűrni. Nem volt egyszerű. Volt hogy megálltam néha fújni egyet és átgondolni mi legyen. Mivel viharjelzés volt így kajakkal nem tudtam volna a pályára állni. Sajnos tán a zaj miatt tán a más irányú szél végett a nagyobb süllők a kőspiccen dolgoztak, ami elérhetetlen volt számomra.

Először ütöttem sajáttal egy 45-ös formát, de szákolás előtt meglépett. Aztán prey71-re jött egy kicsi.

Amikor a 20-25 bulizó teli torokból üvöltötte a Dirty Dancing betétdalából, hogy time of my life, ( mást nem tudtak a szövegből), akkor már röhögtem rendesen.

Mivel kockáztattam a nagy süllőkért az utolsó prey91em odaveszett. Lassan jött a hajnal és eltűntek a vendégek, majd a tulajok és csönd lett. A nagyok sajnos nem jöttek közelebb, de volt így is, hogy két dobásból kettőt fogtam saját wobblerrel. Összesen hat-hét süllő volt parton, ebből az egyiket tarkón szúrtam. Vérzett rendesen. És mivel szomorú tényként konstatáltam, hogy a móló mellett a hínármezőben hassal felfelé feküdt vélhetően az előző napi nagyobb süllőm ( pedig alig vérzett – de talán a meleg vízben nehezebben regenerálódnak) így eldöntöttem, hogy ha úgy látom nem éli túl, akkor azt innentől elviszem.

Egy barátom írta ezt a korábbi bejegyzéshez, amikor a süllőt el kellett vinnem:

“Így kell! A tisztességes pecás felismeri azt is, amikor nincs értelme visszaengedni a halat.”

Próbálom innentől ehhez tartani magamat! Fura egy év ez, hiszen ahogy mindjárt olvasni fogjátok, ezen a napon egy balinom is erre a sorsra jutott.

Ahogy jött a nap úgy indultak be végre a balinok! Sajátra még sötétben volt egy balinkapás, de nem akadt. Aztán a csenddel megjöttek a snecizabáló kacsák. Az egyik belerepült a zsinóromba. Nagyon keményen küzdött. Az ötödik szákolási kísérletnél akadt ki belőle a zsinór!

Innen a felszíni csalik kerültek előtérbe a hínáros pálya miatt.

Hat kapásom, ütésem, ráfordulásom volt, de egyedül savage popperre volt egy akasztásom, az is lépett.
Kipróbáltam már a világ faszát is, amikor elém került a hendméd popper – propper hibridem
Elsőre megette! Úgy leszívta, hogy neki is menni kellett a levesbe. Illetve panírba. 😦

Szemből nagyon csúnyán futott rá a proppra. A hasi horog a torkán volt és hiába a lenyomott szakáll bizony ez a balin tulajdonképpen fárasztás közben kivérzett. 😦

Nem értem mi van! Lenyomkodtam minden csalin a horgok szakállát és ha az előző napi  süllő volt ténylegesen az a tetem, akkor már négy halnál tartok, ami megfeszült idén. Tavaly nem volt ilyen egyetlen darab sem!

Lényeg a lényeg. Volt 15-20 felszíni akcióm, ebből a proppos és még öt saját WTD-s balin jött ki közte három lakkal felmaratott felületű aranykutyára.

A legjobb pecám volt idén az áldozatok ellenére is!