Tegnap megejtettem az idei második domolykós túrámat. Szerettem volna egyedül pecázni és ez majdnem teljes mértékben össze is jött. Mióta autóm van sok dolog megváltozott így a peca menete is. Nem kell olyan korán kelni, vagy ha mégis, akkor korán le is érek. Sokkal mobilabb lett minden, de őszintén szólva kicsit hiányoznak a hajnali gondolkodós séták a buszpályaudvarra, vasútra.

Most nem hallom a rotweiler hörgését, a tavaszi madárfüttyöt, viszont a tömegközlekedő emberhalmaz így végre kimarad az életemből!

Szóval a hajnal ismét kedvenc kis folyóm partján talált. Méghozzá a legutóbb halakat adó pályán. A tavasz láthatóan beindult, ezt a zümmögő méhek mellett néhány szedés is mutatta. A zúgó sajnos megint nem adott halat, de egy hosszú szakasz azért elég bőkezűen bánt velem. Sok kapás nem akadt rendesen, de jöttek a halak sorban.

A már tőlem megszokott lárva mellet most a dípránner kövér csörgős csalit ették a legjobban.

Lárva

Dípránner

Hadsereg

Megint a mélyretörő

Nád mellett leúsztatva, a sodrásban megtartva pendülős kapással

Kicsike

Ahogy végigszórtam a pályát, és jött felfelé a nap úgy álltak le a halak. Szét is csaptam a pályát, és tiszta volt a víz is, így más helyeket kerestem.

Egy szűk nádnyiladékban jó halat sejtettem. Elsőre izmos, fékhúzós kapással jelentkezett, de nem akadt meg. Éreztem, hogy nagy hal volt, így gyorsan csalicserék közepette reménykedve dobáltam tovább. És pendülős kapással jelentkezett a sekély vízben! Először olyan volt, mintha elakadtam volna, majd amikor rájött, hogy valami nem stimmel rázta magát, tépte a féket, de nem engedhettem a szűk hely miatt. Tán 15-20 másodperc lehetett az egész, de sosem feledem!

Neki a kis vízben is vezethető rövid csőrű crank kellett végül

Sajnos délutánra elromlott az idő és a maradék 577 dobásból (csak vicc) négy kapásig, és egy halig jutottam, de így is meseszép volt minden és még telefonon sem kerestek.

Frontban az egyetlen

Dagadékok