A csalibemutató sorozat újabb része egy gyári ketyeréről szól, ami számomra az év gyári csalijává vált az előző nyár folyamán. Ez a felszíni szörnyeteg nem más, mint a Savage Gear Panic Prey. Sokak szerint ronda, sokan nem hiszik el, hogy halfogásra alkalmas egyáltalán, de szerintem egy különleges kialakítású, a sardine színben kifejezetten tetszetős extravagáns csaliról beszélünk.

Sardine elölről

Sardine hátulról

Hamar lett is két ragadványneve. Mindkettőt egy-egy jó barátom akasztotta rá, az egyik a gúnárnyak, a másig a háztáji elnevezés. Szerintem mindkettő helytálló.

Három méretben, és hat színben kapható, de a véleményem szerint – főleg az én vezetési stílusommal – a színeknek nullára redukálódik a jelentősége ennél a csalinál.

A reklámszöveg szerint:

“Kitűnő felszíni (topwater) műcsali, ami egy szardella részletein alapul! A nyitott száj szuper fröcskölő, vizet köpő akciót ad a kutyasétáltató (walk the dog) csalivezetésnél! A hosszú, nyílszerű dinamikával rendelkező test hihetetlen dobástávolságot és pontosságot biztosít – a hátsó Y-hármashorog a műcsali hátára simul és nagyon stabil repülést eredményez. A belső, lézeres papír szuper élethű villogást ad és nagyon könnyen előcsalható széles jobbra-balra sikló mozgás mindenféle felszíni horgászstílushoz nagyon fogóssá teszi ezt a csalit, édesvízen és tengeren egyaránt. A valaha volt legjobb pánikban levő táplálékhal-imitáció! Távdobó kivitel Széles sikló, fröcskölő mozgás Belső lézeres papír Zajos csörgő Szuper megakasztási arány Ultra hegyes Savage Gear hármashorgokkal”

Az első pánikoló őnöm

Őszintén megmondom, amikor először megláttam ezt a csalit a Balatonra nagynak gondoltam még a legkisebb 10,5 centiméteres változatot is. Úgy voltam vele, hogy ez egy tipikusan olyan feketesügér csali, amivel az én vizemen halat nem tudok majd fogni. Aztán valami gondolattól vezérelve mégis rendeltem belőle egy színt. Méghozzá az előző képem látható ezüstös csillogású green silver muletet. Május elején már próbálkoztam vele, de nemhogy ez a csalit, nagyjából semmilyen felszíni ketyerét nem tudtam még megetetni balinékkal. Aztán volt egy gázlós pecánk Szabolcs barátommal, amikor felfelé tartott bottal kellett vezetni a csalikat mellkasig vízben állva, és ekkor jöttem rá, hogy válhat ez a csali kulccsá, ami illik a balinokhoz vezető zárba!

Szabolcs ha jól emlékszem sírva röhögött, ahogy a felfelé tartott bottal rángattam a panic preyt. A csalinak kb. az egyharmada volt a víz alatt, és tényleg úgy tűnt, mintha pánikban lenne! 😀 A fiam pár héttel később azt mondta, amikor meglátta, hogy olyan, mintha meg akarna valaki fulladni a vízben.

Azon az estén még nem adott halat, viszont Szabi eredményes volt a 10 centis kutyájával este, majd hajnalban csónakból is, ezért úgy gondoltam a nagy csali nekem is bejöhet azon a hajnalon. Először csak egy kapásom volt a 10,5 centis gúnárnyakra, de aztán a kövezés mögött beindult a henger, és brutális kapásokkal sorozták – püfölték ezt a korábban balinhoz viszonyítottan nagynak ítélt rettenetet kedvenc őnjeim.

Valaki egy laza szivart?

Csak semmi pánik!

Keresztben

Ugyan “csak” négyet sikerült azon a reggelen elcsípnem ezzel a csalival, de ez a peca meghatározó volt az évben, hiszen később  a legtöbb esetben a gúnárnyakkal kezdtem. Nem mellékesen gyorsan rendeltem még két színt belőle. 🙂

Fogtam vele partról rablás nélkül

Rablásról

Küszíváson…

… küszíváson…

…és még mindig küszíváson…

… majd megint csónakból.

Háztájiak együtt

Igazság szerint az első kajakos pecámon az első balinomat (mindjárt második dobásra) is ezzel a csalival fogtam, de mivel az balatoni viszonylatban méret alattinak számított (45 cm a méret), ezért arról a halról fénykép sem készült.

Érkeztek a hírek többfelől, hogy nem csak balinokat, de csukákat is fogtak ezzel a csalival a Balatonon (is), de persze csukát nem az én elborult, gyors felfelé rángatós módszeremmel, hanem hagyományos vezetéssel, ahogy ebben a videóban is láthatjátok

A feketesügér nem veti meg a nagyobb verziót sem

A legnagyobb döbbenet az Szabó Zoli arcára ült ki, amikor az őszi horgászshow keretein belül a medencés bohózatnál  bemutattam neki, hogy miként megy ez a Balatonon.

Nem akarta elhinni, hogy ezt tényleg így csinálom és, hogy így lehet hala fogni! 😀 Azt mondta normális ember ezt, így nem! Persze bemutattam neki a hagyományos lefelé rángatós vezetési technikát is. A szűk 20 perc végeztével csak annyit kért, hogy a délutáni alkalmat ezzel kezdjem, hogy más is röhöghessen! 😀

Érdekes dolog ez egyébként mert hagyományos popperekkel nagyon régóta eredményesen balinozok, de a WTD csalik valahogy nem feküdtek nekem eddig. Eddig! Mert innentől minden WTD csalit evvel a technikával vezettem az 5 centis kézi készítésű csodától a 10,5 centis panic preyig, és nagyon sok balint fogtam velük. Volt olyan pecám, amikor 9 balin volt kézben kilenc különböző felszíni csalival, és mindegyiket evvel a felfelé pöcögtetős, rángatós technikával fogtam.

Az éven 20-25 darab környékén fogtam ezzel a csalival, de a legemlékezetesebb őnöm a következő két képen látható hal volt. Sajnos videó csak a fejemben van meg, de mindig elindul, amikor elém kerül ez a két kép!

Szeptember közepét írtuk már, amikor két kisebb sügér után egy kikötőtorokban próbáltam balint fogni. Rablás nem volt, és a kishalak is a középső vízrétegben mozogtak, ennek ellenére bíztam a szokásos savage popperben. Nem adta a halat, így különböző gyári, majd kézi készítésű felszíni csalikkal kísérleteztem, közte a háztáji rettenettel is. Mivel nem volt kapás, és fogytán volt az időm így elindultam egy másik pályára. Már leléptem a móló széléről, vagy 20 méterre voltam a víztől, amikor rablás csattant. Ilyenkor nagy a dilemma, hogy a fél óra alatt halat nem adó helyre szánjon e még időt, de akkor és ott úgy döntöttem, hogy igen!

Feltettem a kedvenc színemet, és ráküldtem a háztájit a rablásra. Rángattam a szokásos technikámmal, és mivel a víz 2 méterrel a móló szintje alatt volt, így ha lehet még kevesebb volt a víz alatt a csaliból. 8-10 méterre lehetett tőlem, amikor izomból elkezdtem húzni, hogy gyorsan dobjak még egyet, és ebben a pillanatban megjelent mögötte a kikötői járőr balin, és elkezdte püfölni, majd zsinórhosszig kiütötte a vízből. Tulajdonképpen a csali lendületét kihasználva visszacsaptam a csalit a fejére, és leverte! Ilyenkor van szükség a jó orsóra, jó fékbeállításra, és a fluoro előkére a fonott főzsinór elé! Az inspira tudta a dolgát, az előke nyúlott amennyit kell, és a balin azzal a lendülettel letépett a dobról vagy 10 métert! Ez a pár másodperc akkora adrenalin bomba volt, hogy ha rá gondolok még most is ki akar ugrani a szívem!

Szóval gúnárnyak az év során az első számú gyári felszíni csalimmá lépett elő. Elképesztő kapások, gyönyörű halak, és egy zseniális csali. Idén remélem megfogom azt a két nagy sügért is, amik egy küszívásos hajnalban rontottak neki, és ráveszem magam, hogy hagyományos vezetéssel a nád előtt is megpróbáljam vele a hínárban rejtőzködő csukákat megcsípni. Mert megéri!

A videókból kitűnik, hogy emellett a gyors felfelé rángatós technika mellett  a színeknek elég kevés lehet a jelentősége, hiszen a csaliból olyan kevés van a víz felszín alatt, és olyan gyors mozgással közeledik, hogy a balinnak nagyon nincs ideje nézegetni. Vagy nekimegy, vagy nem! Azért idén a white flash színt mindenképpen tesztelni akarom, mert az is nagyon tetszik. Remélem nem csak nekem! 😀