Az idei november – december megint úgy alakult, mint az előző kettő. Sajnos télre a hal pár nap kivételével eltűnt a nádból. 😦 Egy – egy csuka kapás, és három jónak mondható sügérpeca adatott meg a stégünkön, mert megint megjelent a fekete dögvész.

Gyönyörű, és okos madár, de nem szívlelem. Nem tehetek róla, de ez egy olyan állat, amit rühellek! Kihasználva az enyhe teleket nem repül délebbre, és a jégpáncél védettségét nélkülöző halakat tizedeli. Szomorú látvány, ahogy tele van fosva a stég, és minden bűzlik a guánotól!

Az utolsó idei csónakos “csukázásom” alkalmával a szokott jobbos öbölben kezdtem ezen a szomorú délutánon, bízva az előző két alakalommal csalit elvétő csukabán. Két perce dobáltam az öbölben, amikor könnyűbúvárként emelkedett ki előttem egy északról érkező halzabáló. Majd eszeveszett sebességgel menekült a nádba, mivel a nyílt víz irányában nem volt útja tőlem. Nagyon jó búvárok ezek a dögök! Legalább három perce a víz alatt lehetett. Mekkora területet pásztázhat végig vajon ennyi idő alatt?

Becsületből kint maradtam egy órát. Ennyi idő alatt 12-15 madarat ugrasztottam meg! Szinte minden öbölben volt egy, vagy két példány. Volt olyan madár, amelyik 2-300 méteren át vonszolta a dagadt testét mielőtt elemelkedett volna a víztől. Sajnos erős a gyanú, hogy az utóbbi pár évben emiatt nem marad a nádban a hal télre. Ami lefér a torkukon azt megeszik, ami majdnem lefér azt megsebzik, a nagyobbakat elzavarják, vagy a táplálékhiány miatt lelépnek. Hol van már az a durbincs, és kishalszőnyeg, a nádban folyamatosan mozgó keszegrajok, és az őket követő nagy sügérek, csukák hada, amiből pár éve még decemberben, januárban is sikerült csípni?

Valamit kéne tenni ez ellen a fekete halzabáló szörny ellen, ha védett, ha nem!

Egyedül hajnalban lehet eredményesnek lenni. Kb. 5 perc van sügéreket fogni, ha abban az 5 percben sikerül megtalálni őket. Aztán, ahogy jön fel a nap, úgy tűnnek el a sűrűben.

Szerencsém se sok volt az elmúlt időszakban. A nádban a csalinak melléverő csukák mellett maradt le nagy sügérem. Volt hogy szombat délelőtt mentem ki egy mólóra, ahol péntek délután zabált a hal, aztán volt hogy szerdán voltam, és csütörtökön jött be a balincsapat. De az ősz már csak ilyen, a tél meg még ilyenebb egy ideje. Azért fogtam egy nagyot is. Ez is egy olyan peca volt, ahol egy komoly kapásom volt, és semmi több.

Ha pedig úgy vesszük, hogy azért csak lejutottam, a vízen lehettem, horgászhattam, és néha még halat is sikerült fognom, akkor mégis azt mondhatom:

Szerencsés ember vagyok!