… avagy egy desedai betli utáni hét történései röviden.
Kedd hajnalban megpróbálkoztam a kősüllőkkel. Igazából vérmes reményeim nem voltak, mert a tilalom lejárta után nagyrészt elhagyják a parti zónát. Hogy miért, abba most ne menjünk bele. 😉
Szóval 1,5 óra kínlódás után feladtam, és balinok után néztem. Elég hosszú üres szakaszon voltam túl, amikor egy kócsagra lettem figyelmes. Ha kócsagot, sirályokat, cséreket talál valaki, akkor érdemes a helyet közelről is megszemlélni. Legtöbbször az ilyen esetek küszcsapatra utalnak, a küszcsapaton pedig ott vannak a balinok.
Mondhatnám, hogy bemákoltam, de a jeleket figyelni kell. Peca közben is. Szumma szummárum hat kapásból négyet sikerült megcsípnem, ráadásul mind a négyet popperrel. A sekély, hínáros vízben csak felszíni csalik jöttek el. Ez legyen a legnagyobb baj az életemben! 😉
A legdurvább példány a 30 centis vízben húzott poppert támadta be a nyílt víz felől, és tépte rángatta, rázta magát egy helyben, mint egy csuka. Igazi őrült példány volt!
Rá két napra ugyanott betliztem, viszont egy nádas rész mellet magányos őnre leltem, amit sikerült becsapnom. Illetve, csak majdnem! 😦
Vagy 100. dobásra a saját WTD csalimat verte le az egyre erősödő hullámzásban. Ahogy volt futott vele, vagy 15 métert. Alig bírtam a nádtól elhúzni. Majd balra futott vagy 30at, és lemaradt. Fogtam már néhány 3 feletti balint. Ez egy kicsit jobbnak tűnt. Nagyon ment!
Szombaton kapás nélküli orbitális betlit toltam. A pontyosoktól nem fértem oda az igéretes helyekhez, így vasárnapra más helyszínt kerestem.
25 méteren ívott a küsz. A helyiek szerint napok óta nem áll ki a balin. Azért megpróbáltam. Egy idő után észrevettem egy járőrt ami a küszök alatt forgott, és hét után produkált egy – egy támadást, ami egy társát is odavonzotta. Vagy 500. dobásra aztán a bobblernek nem tudott ellenállni!
Keményen megküzdöttem érte, de a random 50-60 méterre rabló egy-egy őnre vajmi kevés volt az esélyem. Jók az ilyen tanulságos pecák. Nem lehet mindig 10 darabokat fogni.
Hogy miért ez a cím az még nem derült ki. Szóval a négy balinos pecán a rosszabbik lábamon egyensúlyozva álltam egy kövön, miközben a nap kiégette az agysejtjeimet is. Van az az állapot, amikor lüktetni kezd a vér a füleimben, és ez vizes sapka után kiállt, ahogy akkor, ott is megtörtént velem. Szóval tanulságos volt a hét, és nem adta magát a Balaton túl könnyen.
Gratulálok Steve! Ismét egy izgalmas írás. Én is tapasztaltam, hogy a magányosan rabló őnt sokkal nehezebb becsapni, mint amikor többen próbálják egymás elöl elkapkodni a prédát. Neked már többször is sikerült az ilyeneket becserkészned. Csak így tovább!
Ez a kócsag dolog már nekem is feltűnt néhány alkalommal. Egyébként meg örülök neki, hogy egyre többet látni belőlük, hihetetlenül elegáns madarak.
Régen, ha jól emlékszem sokszor volt a videók alatt egy kis aláfestő zene. Nem tudom, hogyan választottad ki őket, de valahogy mindig rátettek egy lapáttal a fárasztás izgalmas perceire. Persze így csendesen sem rosszak ezek a képsorok. 🙂
Nehéz olyan zenét találni, amit a youtube egy idő után nem tilt le szerzői jogok miatt, és megfelel az ízlésemnek (már ha van olyan), meg azért illik valamennyire a videóhoz. Így nem mindig van kedvem keresgélni.
Sajnos van videóm, amit teljesen letiltott, és van olyan videó fent több ezres nézettséggel, ami néma lett, mert leszedte a hangsávot róla.
Nekem is jobban átjönnek amúgy zenével, csak tényleg nem mindig van idő, meg türelem, ismételgetni meg unalmas. Csináltam, tudom.