…megfogni ilyenkor. Igen, mert megismétlődött. Igen az ami múltkor.  előtte már fogtam egyet az új kedvencemmel. Vele:

Aztán valahogy nagyon nem akartak enni. Illetve ettek, csak nem a műcsalit. Milliárd küsz, és friss ivadék között nehezen veszik le azt, amit a horgász kínál nekik, máskor meg igen. Ki tudja miért? Tán még ők sem!

Ahogy jött fel a nap fokozatosan távolodtak a balinok a mólótól. Poppert tettem a kapocsba, hogy felingereljek egy újabb őnt. Sikerült úgy mint legutóbb Tihanyban! Jött utána, pörgött alatta, kétszer felcsípett, de nem ütötte le. Olyan volt, mint aki tudja, hogy ott van, tudja, de mégsem! Persze most nem volt ott Zoli barátom, bár egy pillanatra hátranéztem, hogy nem e sunnyogott mögém, hogy újra levadássza az őnömet, de nem. Most nem! Azonnal wobblert tettem a kapocsba, egy friss, még szűz példányt, és már repült is kicsivel a hely mögé, ahol legutóbb felnyúlt a balin a poperre. Kettőt ha tekertem, és bár nem felszíni csali volt, mégis olyan rablással érkezett, mintha az lett volna. 🙂