Ha valaki elolvassa a címet, és nem volt ott a baráti pergető találkozó helyszínén, az egyből arra gondol, hogy ez az ember már megint milyen agymenéssel áll elő itt az újév kezdetén! 😀 Az új halászati vezír, és turisztikai menedzsere hívására egy baráti pergető találkozón vettem részt Siófokon, egy kis baráti pergetőversennyel tarkítva a Sió csatornán. Egész héten kiváló idő volt, de péntekig nem tudtam víz közelébe jutni a munka az első alapon. 😉 Mivel a hétvégére jósolt szar idő pénteken meg is érkezett, ezért gondoltam “bemelegítek” szombatra, és egy nap szabadság terhére a kedvenc kis csíkos rablóim után vetettem magam. A srácok szerint már névről ismerem az északi part általam látogatott pályáinak összes sügerét, így az első színhelyen sorban meg is fogtam a sügéróvoda csopaki tagozatába járó Jani, Béla, Julcsa, Matyi, Tomi, Tünde, Gábor, és Bandi nevű apró sügérgyereket! 😀 A helyszín innentől kiürült, így vonatra ültem, hogy megközelítsem a reményeim szerint nagyobb sügérgyerekekkel, esetleg felnőtt sügerekkel, csukákkal kecsegtető kikötő helyszínére. Imádok az északi parton vonattal utazni! Csak állok a vagonban, és kémlelem a vizet, a nádasokat, nézem az állomásokon az embereket, és régmúlt gyerekkorom családi kirándulásai jutnak eszembe a mélyen elfekvő emlékek közül.

A második helyszín más jellegű pálya! Mélyebb a víz, nagyobbat kell dobni, és frissen beszerzett olcsó húst, egy kéz alól vásárolt vékony fonottat is tesztelni szerettem volna. Már a felcsévélés után rájöttem, hogy szart vettem, és ezerszer megfogadtam nem ugrok be többet semmi ilyen lehetőségnek, de megint ráfaragtam, mert a 0,8as fonottat, ha kézzel simán tépi az ember, és a kötéskor a szálak különválnak, az nem túl biztató! Hét igazán szép sügeret fogtam, melyből a következő kettő kiemelkedett.

Szombaton a találkozóra nyolc előtt egy kicsivel érkeztünk meg. A szakadó hó, és nagy szél jó pecával kecsegtetett! Még csak öten voltunk a helyszínen, de három féle pálinka, és konyak megkóstolása után hívtam Gábort, hogy hol van már, mert horgászni is szeretnénk. Először úgy éreztem a hangjából, hogy megkérdőjelezi az elmeállapotunkat, aztán kiderült, hogy nem régen került ágyba, így kissé nyúzott volt, és nem csak a hangja! 😀

Nemsokára gyűlt a nép, és a Sió részünkre lezárt szakaszán repültek a vízbe a különböző gumicsodák.

Egyszer csak kapásom volt! Nagy volt a tét, hisz a nyertes 2016os éves Sió jegyet tudhatott be magának, de a zsinórom elszakadt. Igen mert híg volt a leve! 😦 Miközben magamat szidtam a mellettem horgászó Józsinak kapása volt! Sikerült megakasztania ugyanazt a csukát, mint nekem! Itt derült, ki, hogy kabátba akasztottam szerencsétlen jószágot, és társam az én zsinóromba akadt bele, így az előke, és a csali újra a dobozomba került.

Bandi horgát egy vérkárász támadta be, de a horgon ragadt pikkely tanulsága szerint ő is testtel “kapott”.

Kisvártatva a csapat legfiatalabb tagja, kölcsönszereléssel, és a rajta fityegő apró DS gumival jó halat akasztott! Mi izgultunk, hogy ne fogja ki, mert nehogy már a legfiatalabb nyerje a versenyt, ő pedig azért rimánkodott, hogy a vékony előke kibírja. Persze merítőt senki sem hozott magával, így Peti halált megvető bátorsággal a rozzant kerítésbe kapaszkodva lemászott, hogy tarkón ragadja a verseny egyetlen szabályosan fogott nyertes halát.

A riliz sem volt egyszerű merítő nélkül, de a kép tanúsága szerint Bence ezt a kérdést már önállóan megoldotta! Van még hová fejlődni ebben is! 😛

Lassan a hideg idő hatására a társaság beszivárgott a jó meleg épületbe, ahol a vezír által megsütött pontypatkók elfogyasztása után megindult az eszmecsere, és a csalibörze. Sajnos a csalibörzét nem sokan vették komolyan, de azért az éves Sió jegy árát, és az útiköltséget bezsebeltem, és megszabadultam néhány számomra értéktelen kacattól.

Zsolt közben olyan halászlevet készített nekünk, amilyet én még életemben nem ettem! Nem nyalás, nem ámítás, de már ezért megérte elmenni! Sajnos sügérfilé nem került bele, mert bár megrendelték tőlem a srácok, sőt 5 kiló sügérfilé nélkül meg sem szabadott volna jelennem, de én galád módon nem tettem eleget a kérésüknek! 😛 Ami zrikát lenyeltem tegnap a sügérek miatt, azt életemben nem fogom zsebre tenni! 😀

A vezír és a nyertes:

Sajnos csoportképhez még nem jutottam, de ilyen amikor a fényképészt leképezik!

Délutánra az idő csendesedett, az átfagyott tagok átmelegedtek így néhányan újra belevágtunk. Imre kezdett egy bicska csukával. Hiába no Agárdon csak ilyen terem, az is lehet, hogy a 6 tonna felszerelés és három bot mellé magával hozott egyet egy befőttesüvegben! 😛

Délutánra a helyi erők is megjelentek, így a pálya végén a kerítés mellet foglaltam helyet. A vacak zsinórban itt már kevéssé bíztam, így nagyon laza fékkel folytattam a pecát. Jó fél óra után kapásom volt! Először nagyon jó halnak tűnt, majd amikor rövid fárasztás után megláttam egy újabb kabátos csukát nem akartam hinni a szememnek! Életemben nem fogtam még kabátba csukát, de innentől a sügérfilé helyett a következő szám lett a nap slágere:

Beszélgettünk ökörködtünk, majd egy csoporton kívüli horgász fogott egy szép süllőt. Hárman át is álltunk arra a részre, ahol a süllőkre nagy valószínűséggel pályázhattunk a szürkületben. Fél óra dobálás, és egy luftos bevágás után leakadtam. A zsinór meglehetősen nehezen akarta adni magát, amin nagyon csodálkoztam, de végül elszakadt. Nem nagyon volt már kedvem szerelni, így először direktben rá akarta kötni a főzsinórra jiget, amikor megláttam a dobozban a délelőtt visszafogott előkémet. Egy csíkos kopoyto került a kapocsba, és folytathattam a süllők keresését. A 7es fej hamar leért, a sodrás nehezebben kapott bele, viszont rizikós volt az elakadások miatt, de a végén bejött a dolog. Éppen mondtam Bandinak, hogy ideje lenne már valamit fogni rendesen is, amikor a part mellett tán két méterre erős kapásnak ütöttem be! A bot  úgy maradt, majd megindult a jó süllőnek vélt hal! A féken még egy leheletnyit engedtem, majd egy kölcsön merítővel Bence beszákolta nekem az időközben gyönyörű csukává változott viziszörnyet! 😀

Kicsit vonalkódos lett (Na nem a gatyám! 😀 ), de ez én lennék, és persze a csuka!

Lassan véget érte a móka, a népek elszállingóztak, felejthetetlen buli volt, jó társaságban. Ez volt az első, de nem az utolsó! Aki volt az úgyis tudja, aki nem az meg bánhatja! 😛