Leültél? Indulhatunk?

Mindjárt kint vagyunk! 😀

Szári Zsolt után szabadon: “…Jól van, tiszta a levegő. halőr sehol…” 😀

Megyünk már! Mindjárt ott is vagyunk! 🙂

Az első a vendégé, én csak kivettem.

Csukák birodalma.

Már megint a vendég! 😦 🙂

Én is! Én is! 😀

Hogyan is kéne megfogni?! 🙂

Így jó lesz!

Foga van ennek is!

De ez csíkos baszki! 😀

Kanállal a csukák közül!

Koma belőled most ebéd lenne, ha nem a gyerek meccsére kéne mennem! 😀

10 méterre a süllőtől jött.

Másnap hajnal ismét a parton talált minket egy rövidebb etapra.

Balinrablásról kanálra jött ez a bátor, fakó lovag.

Ahogy eleredt az eső Attilának három kapása volt szinte ugyanonnan. Egy kicsi, a képen látható, és egy nagy. Sajnos a puha féknek köszönhetően lefeküdt hamar a hínárba, és mire fölé eveztem kereket oldott.

Sokáig csak apróságok jöttek. Az időnk lejárt. Sőt már késésben voltunk. Túl eveztem a stégen jócskán. Attila már összerakta a szerelékét, és a tájat fényképezte. Megkérdeztem nem e zavarná, ha a bejárat előtti két öblöt még megdobnám. Persze mit is mondhatott volna? 😀

Az elsőben semmi, a következőben azonban a legjobb helyre ejtettem a kanalat. Egy sötét árny elvált a nádfaltól, és a gyönyörű csuka leszívta a kanalamat. Igazi közelharc volt! Húzott be a nádba, de megfordítottam, és diadalittasan emeltem ki a vízből a hétvége királynőjét (királyát) ! 😀

Köszönöm Attilának a vasárnapi fuvart, és a képeket, de legközelebb ha nem hozol drótelőkét, és megint te fogod az első halakat beledoblak a vízbe! 😛