Pénteken tapasztaltam, hogy Keszthelyen is paraszt az átlagpecás. A feleségemmel kirándultunk, és délután a dög melegben volt 1,5 órám pecára. Egy naphal, néhány apró sügér jött, és egy farokkal tán 15 centis köves. A helyi erő közölte, hogy abból kéne vagy 20 darab! Miből? A kövesből! Mondom, de hát kicsi volt, másrészt hármat lehet elvinni. Dehogy volt kicsi! Nem olyan sok az a 22 centi! Simán meg volt akkora! Fogalma nem volt a három darabos korlátról, és a 25 centis mérethatárról, vagy ha volt is pont nem érdekelte a dolog.

Szombaton nagy reményekkel ültem csónakba, mivel úgy néz ki beindulnak végre a csukák. Persze nekem megint nem jött össze, vagy nem volt szerencsém, vagy egyszerűen csak a bánatos fa… tudja mi van már.

Azon gondolkodok, hogy elkeresztelem a csónakomat Elátkozottnak, hátha szerencsét hoz!

Azért egy csomagot fogtam a csónakból, amit egy igen jó fej igazi sporttárs hagyott nekem a nádban. A gondosan bekötött zacskóban volt sörösdoboz, kukoricásdoboz, kukoricacsutka, két üdítősüveg, és üres csontisdobozok.

Stégen pár apró sügér, egy szép kövér sügér, és egy giga naphal jött.

A hajnal azért elég viccesen indult, hisz találkoztam a magyar Balotellivel, egy totál KO srác személyében. Az egész buszpályaudvar, a sofőrökkel egyetemben rajta röhögött, hogy mit művel a trikójával.