Bizonyára sok kedves olvasómnak feltűnt, hogy a blogom jobb oldalára pár hónapja kikerült egy logó, ami egy szlovák műcsaligyártó magyar nyelvű facebook oldalára mutat. Továbbra sem lettem sem szponzorált sem, elkötelezett egyetlen műcsali gyártó cég, vagy magánszemély irányába. Egyszerűen csak egy alternatívként szeretném nektek bemutatni a Maros Vagasky által gyártott gumicsalik közül az általam már 2013 óta tesztelt Dali, és Picasso nimfákat. Ezen csalik mellett továbbra is használok más cégek által készített gumikat, hiszen nem biztos, hogy minden esetben működni tud egy bizonyos csali.

Még 2013-as évben alternativa után kutatva találtam rá ezekre a csalikra, és az első csomagokhoz egy fórumtársam által sikerült hozzájutni. Kicsit más volt, mint az eddig általam használt kreaturák. Hosszabb nyúlósabb csápok, és nagyon puha anyag jellemezte. Először nem mertem (vagy akartam) több színt bevállalni, csak egyszerűen szerettem volna kipróbálni az általam leginkább preferált, sokszor fényes nappal vakító napsütésben is működő rikító zöld színt. Képen legalább is annak tűnt, élőben inkább volt olyan semlegesen zöld a színe.

Az első mozgáspróbák nagyon jól alakultak. Az én buzerapecámhoz maximálisan megfelelőnek tűnt ez a kis szörnyeteg. Arra viszont hamar rájöttem, hogy az anyaga nem túl tartós, akár kisebb sügérek is komoly károkat tettek benne, nem beszélve köves, és nemes rokonaikról.

Az már az első próbákon kiderült, hogy a sügérek, kősüllők kedvelni fogják a csalit, de ezen alkalmakkor még csak kisebb példányok akadtak a horgomra. Az első nagy meglepetés akkor ért, amikor kedvenc sügéres stégemen egy szebb, vélhetően  ívás után a sekélyben maradt kárász durrantotta le a csalimat.

Mivel sem előtte, sem azóta nem fogtam gumival kárászt (bár akcióm az volt), ezért ebből az esetből messzemenő következtetéseket azért nem vontam le! 😀

Pár nappal később viharos északi szél érkezett mifelénk, de hajtott a vérem, így munka előtt megint a parton voltam. Olyan szél fújt, hogy sokszor meg kellett kapaszkodnom, hogy ne vigyen be a szél a vízbe a móló kövéről. Nem volt egyszerű halat fogni ezekben a napokban, és nem igen találtam a megfelelő csalit, amit ilyen időben, zavaros hullámzó víznél levernének a halak. Persze számtalan csali után felkerült a vagasky Dali nimfája is, amit pár sügér, és kisebb süllő után, egy igazi szépség kapott el.

Itt már tudtam, hogy nagyon jól működik ez a csali a Balatonon is. Egy baj volt vele! Fogytán volt a készlet! 1-3 hal után használhatatlanok lettek a csalik. Vagy a test szakadt darabokra, vagy letépték róluk az összes csápot, szárnyat, farkat. Két héttel később sügérezés közben megfogtam első csukámat is, majd a mólón teljesen fenéken egy diszkosz méretű naphal is megkívánta kis zöld szörnyet.

Ekkor még nem tudtam, de akkor már csak két hét választott el attól, hogy ezzel a csalival megfogjam az eddigi legnagyobb sügéremet (31 centiméter farokkal együtt), több 25+os társaságában.

Ezek után a sügérek után már teljesen leamortizálódott a készletem, így újabb csomagokkal szereztem be a nyerő színből, és kipróbáltam belőle a rózsaszínt, ami néhány kősüllőt adott.  Az újabb csomag Dali nimfák mellé rendeltem a Picasso nimfákból is, amik már egy teljesen más, sokkal tartósabb anyagból készültek, ahogy azóta a Dali is. Ezek a kis Picassok sokkal inkább hasonlítanak valami valós vízi élőlény lárvájára, mint az eddig tesztelt csalik. Azok szerintem sokkal inkább a fantázia szülöttei. Ezekkel a kisebb, rövid lábú csalikkal tavaly nyáron rengeteg sügért sikerült becsapnom. Minden rendelt szín működött, de igazából csak a 15 centinél kisebb sügéreket érdekelte az általam rendelt méret. Lehet érdemes lenne a nagyobbat is kipróbálni.

Nyár végén aztán nem igazán találtam kedvenc csíkosaimat. Fogtam azért belőlük, de nem azokból az igazán nagyokból. A csendet két őszi horgászat törte meg, de akkor teljesen más jellegű csalik működtek. Aztán októberben végre sikerült jó néhány 20+os halacskát elcsípnem, közte ezt a gyönyörűséget.

Az őszen ezen időszaka számomra sokkal inkább a csukákról szól, de az irodámban megjelenő lény nem engedte elterelni a figyelmemet a kis csíkos barátaimról, és a vagasky csalikról sem! 😀

A késő őszi, téli időszakban annyira le szokott tisztulni a Balaton vize, hogy ilyenkor egyszerűbb csalikkal próbálkozok sügérre, mert ezek a bogarat, lárvákat, meg ki tudja még mit utánzó csalik inkább taszítják, mint vonzzák a halakat ebben az időszakban. Ráadásul az enyhe tél miatt még decemberben, és januárban is a csukákat hajkurásztam főképpen csónakból. Azért egy újabb rendelés nem maradhatott el, újabb színeket akartam kipróbálni! 🙂

Februárban, ha rövid időre is de beköszöntött a tél, pedig akkor már tudtam, hogy az új szabályok miatt jó darabig nem kell sügérre vadásznom.

A tél szerencsére hamar enyhült, és mivel március első két napja hétvégére esett, lehetőség volt a tilalom előtt horgászni egy utolsót. Ezért tettem még egy, illetve két próbát, amikor az egyik új színnel életem talán legszebb (de nem a legnagyobb) sügerét sikerült becsapnom.

Ez volt az első év, hogy az általános rablóhalas tilalom mellé (ez a Balatonon van érvényben 2013-tól) bevezették a sügér fajlagos tilalmát is országosan, így nagyon hosszú böjti időszak következett.

Május elseje számomra idén nem csak a munka, hanem a felszabadulás ünnepe is volt (na nem abban az értelemben, mint régen 😀 ). A sügéreket azonban a szokott helyeken még nem találtam, vagy csak nagyon keveset, és nem túl nagyokat tudtam közülük elcsípni, néhány még tilalom alá eső kősüllő társaságában.

Egészen június elejéig kellett várnom egy jobb sügérre, és mellette jött egy meglepetés is. Egy 15 centi körüli iszonyat kövér sügérnek éppen a hasát szerettem volna lefényképezni, amikor egy élő béka mászott elő a szájából, torkából, gyomrából!

Elképesztő látvány volt! Ettől a naptól gondolom azt, hogy a microjigen lebegtetett táncoltatott soklábú kis micsodákat (gyártótol függetlenül) a sügér is, és persze bármelyik rablóhal békának nézheti.

Összefoglalásképpen annyit szeretnék mondani, hogy a már megszokott, és bevált csalik mellett mindig érdemes valami új után kutakodni, mert soha sem lehet tudni, hogy mi az ami éppen működni fog! Persze az sem árt, ha egy bizonyos csalihoz megtaláljuk a megfelelő technikát, és nem utolsó sorban bízni is kell benne!

Remélem a közeljövőben be tudok nektek számolni a nagyobb nimfák, gumihalak, twisterek, rákok működéséről is!

A teljes képgalériát itt tekinthetitek meg, bár az írásban és a galériában található képeket már mind láthattátok itt a blogon, vagy más egyéb portálokon:

https://plus.google.com/photos/102245286028597082458/albums/6026938577335466641?banner=pwa&authkey=CJuj7s3NpeDulgE