Mióta megjöttünk Bajáról, egy jó pecám volt. Azóta többszörösen sikerült benulláznom, és volt néhány alakalom, amikor egy-két kisebb halat fogtam. Nem tudom mi lehet az oka a jelenségnek, a változékony idő, a sokáig tartó kánikula, az alacsony vízszint, az eltűnő kishalak? Vagy egyszerűen csak elpártolt tőlem  a szerencse? Vagy mindezek így együttesen? Nem tudom, de vagy új helyeket kell keresnem, vagy …szóval nem tudom!

Múlt héten szerdán délután átnéztem Csopakra a kikötőmbe, szakadó esőben kimertem a csónakot, a helyzet ott is elkeserítő. Az én csónakom alatt még van egy kis víz, de a kijáró szárazon van. Volt olyan csónak, (ami mellől tavaly a legszebb sügéreket fogtam) ami a levegőben lógott a két láncon, mert elfogyott alóla a víz. Sügéreztem egy kicsit. 10 apró jött. Küszök mozogtak a stég előtt, és egy balin folyamatosan rabolt az egyik sarokban, de megfoghatatlan volt.

Másnap barátommal már hajnali 3-kor úton voltunk a Balaton felé. Érdekesen indult a nap, mivel pont azt ecseteltem, hogy rókával, nyesttel, vagy őzekkel általában össze szoktam futni ezen a szakaszon, ha autóval megyek, amikor jobb oldalt egy kifejlett szarvastehén bukkant elő a semmiből a borjával. Először tétováztak, aztán visszamentek. Ahogy mentünk tovább megint rá kellett lépni a fékre, és a lámpa fényétől megrészegülve egy őzgida végül is az átkelés mellett döntött. Egymásra néztünk! Na ugye mondtam én! – szóltam. Alig indultunk tovább, amikor egy róka váltott ki elénk egy bokor mellől, miközben néztünk az előttünk átrohanó kis vöröst, a “bokor” egyszer csak megmozdult, és hatalmas vadkanná változott. Ezek együtt jöttek? Mi van itt állatkert, vagy erdei nagygyűlés? – villant át a gondolat az agyamon, miközben le nem vettem a szemem az agyaras jószágról. Olyan volt, mintha a disznó azon gondolkodna, hogy nekünk jöjjön e amiért megzavartuk a róka barátjával való csevegésében. De lehet, hogy azon agyalt, hogy mit keres az erdő közepén ez a hosszú kanyargó sötétszürke “kígyó”, hátán ezzel a világító szemű szörnyeteggel? Aztán sarkon fordult, és visszament a sűrűbe!

Az eset hatása alatt utaztunk a cél felé, de akkor még nem gondoltuk, hogy a nap ennél több jót nem igen tartogat számunkra. A helyen szokatlanul sok horgász volt. Még sötétben volt egy kapásom SSR-re, de nem akadt meg a süllő, viszont fél óra múlva az SSR megfogott egy követ, ami többé nem engedte. ):

Alsógatyában vízbe mászva sem tudtam megszabadítani a fogságból!

A balinok csak ritkán mutatták magukat, pedig a küsz még mindig ívott, igaz csak szórványosan. A kövesek eltűntek! Lefogták őket, a maradék meg elmehetett! Akkor reggel is 5-en mártogattak kishallal, és volt egy pergető “kolléga” rajtam kívül is, így a kismólón próbálkoztam sügérekkel.

Négy apró jött. Az idő letelni látszott amikor az egyik emelésénél egy 30+-os jószág vágott ki a móló lábától a másodperc tört része alatt. Tisztán láttam, ahogy az oldalára fordult, kitátotta a száját, vöröslöttek a kopoltyúi, és alávágott a csalinak! Abban a pillanatban kicsit összetörtem! Ez már vagy a hatodik kapitális sügér, amit idén elszalasztottam!

Annyi pozitívum azért volt még, hogy barátom megfogta első legyes balatoni halát egy szintén apró sügér képében.

Szombaton a front miatt mocskosul fájt a fejem, de vasárnapra új terveim voltak. Egy még ismeretlen hely felfedezése járt a fejemben. A vihar ami jött éjszaka keresztbe tett nekem, mivel ez a hely, nincs térkővel kirakva, így egy merő sártenger, a víz pedig koszos lehetett. Irányba vettem a mólót, amit kapás nélkül megúsztam, pedig ott volt a kishal, egy ott éjszakázó hajó alatt. Átmentem a sügéres stégre, de semmi akció nem volt. Egy öreg pecázott úszóssal, fogta egymás után a kisebb – nagyobb vörösöket. Amikor hazament megnéztem még egyszer azt a lyukat, ahol a nagy sügér megtépett. A tizedik emelésnél halam volt, egy 20+os sügér, de víztetőn leverte magát. Akkor kiszakadt belőlem, egy nem is olyan halk: Bassza meg! és hazamentem. Ma reggel a sikertelenség ellenére megint a mólón voltam. Balinok raboltak a külső kő előtt wobblerrel elérhetetlen távolságban, a pilker, ASP meg nem izgatta őket. UL-el is megúsztam kapás nélkül. Ezeken az eseteken kívül háromszor nulláztam a kövezésen, és kétszer a sügéres stégen.

Lehet, hogy úgy gondolja Balaton, hogy idén már túl sok szép halat adott? Nem tudom, de egyenlőre nagyon ez az érzésem!