Az év nem horgászattal kezdődött, és nem úgy, ahogyan szerettem volna. Január elsején megkértem a feleségemet, hogy vágja le a hajamat, mert már igen csak nagy volt. Amikor a művelet felénél tartott a gép úgy döntött, hogy nem vág többet. Műszaki emberként nem szartam be és darabokra szedtem a vágó fejet, gondoltam csak eltömődött, kipucolom és mehet tovább a művelet. Hát nem így történt, a gép megmakacsolta magát, “ő” bizony elsején nem akart dolgozni!

Miközben ültem ott a széken félig megkopasztva…

…azon agyaltam, hogy a pék f@szába megyek be így másnap a munkahelyemre. Ekkor eszembe jutott, hogy Karácsonyra a szüleimtől kaptam, egy haj és szakállvágót. Rögtön kibontottuk, és az asszony nekiesett a maradék hajamnak. Hátul hármat tolt, a gép nagyon jól vágott, míg le nem állt.

A séróm egyre jobban nézett ki, és ez a gép sem akart dolgozni. Elő a leírással! B@szki akksis gép, hálózatról nem megy, első használat előtt 16 óra akkumulátor formázás szükséges!

Két és fél órát ültem a kisszéken alsógatyában tele hajjal, míg annyira feltöltődött, hogy a maradék hajamat is levitte. Nem baj legalább volt időm elmélkedni!

A fiam 3 napra rá Passauba utazott egy nemzetközi gyereklabdarúgó tornára, én fanatikus ökör, meg beszerveztem több szülőt, hogy menjünk ki mikrobusszal, és nézzük meg őket. Kölcsönöztem egy kisbuszt, hajnali egykor keltünk, mert 8-9 között ki kellett érnünk. Gyönyörű volt a csarnok, közvetlen a Duna mellett!

Viszont, ha előre közölték volna velünk, hogy a gyerekeink még kicsik, így alig kapnak lehetőséget, akkor nem mentünk volna ki egy ekkora túrára. Na mindegy majd jövőre nekik kell megmutatni, hogy mit tudnak!

Ezen a plakáton viszont megakadt a szemem:

Hasonló méretű város, mint Veszprém, de nálunk nincsenek ilyen kiállítások! Ebben is le vagyunk egy csöppet maradva!

A pénzem viszont elfogyott, elszámolni meg csak később tudtam a többiekkel, így másnap még nem tudtam megvenni az éves engedélyemet.

Ami késik nem múlik, így kedden már kezemben tartottam az engedélyt, csak az időjárás nem akart javulni. Sőt az egy hete tartó szeles időt a hétvégére még sarkköri eredetű viharos idő überelte!

Nekem szombaton akkor is mennem kellett.

Nem gyenge idő fogadott a parton:

Ennek ellenére nem adtam fel, és nem sokára rá is találtam egy sügércsapatra. Az első kettőt mér drótelőkével fogtam, de egy lemaradt csuka után (balra dobtam néhányat, míg pihentettem a sügéres pályát) hamar felkerült a fluorcarbon előke. Sajnos az oldal irányból fújó erőteljes szél miatt nem volt egyszerű a megfelelő helyre juttatni a csalit. Volt jó pár rontott dobásom, de öt igen szép sügéret azért, így is kikaptam a csapatból.

Mivel egy idő után nem érkezett több kapás, ezért megnéztem a múltkori sügéres szakaszokat, de most nem adtak halat, pedig volt köztük igencsak ígéretes hely.

Aztán eszembe jutott a fatuskónál az előző alkalommal megugrasztott hal. Csendben leereszkedtem a töltésen és a vízbe pöccintettem a csalit a nádnyiladék előtti szabad vízterületre. Kettőt emeltem a gumihalon, amikor egy árny mozdult ki a part mellől, hagytam süllyedni a csalit, amit azonmód le is vert a harcias kövér kiscsuka.

Mivel a többi hely sem adott halat, így visszatértem a sügérekhez. Első dobásra kapás volt, de lemaradt, a második azonban ült, így újabb szép sügérrel gazdagodott a fotógyűjteményem.

Egy újabb rontott kapás után, már nem volt több jelentkező hiába variáltam a csalikat és a jigfej méreteket. Vagy ennyien voltak, vagy elijesztettem őket. Úgy döntöttem, hogy átmegyek a kikötőbe, de előtte még kimegyek az első kövezésre, hátha a nád, vagy a kő lába rejt némi meglepetést a számomra, de nem így volt.

A kikötőben halat nem sikerült fognom, hacsak a külső akadással fogott snecik nem számítanak bele. Akkora volt a kishalsűrűség, hogy a nagyobb jiggel szerelt nagyobb gumihalak sem tudtak a fenékre süllyedni, hanem megálltak a kishalcsapat tetején. Ahogy mozgott a csapat úgy rezgett az érzékeny spicc, olyan érzés volt. mintha feedereztem volna.

Két videót azért készítettem, hogy tovább szemléltessem az aznapi időjárást. A négy évszakból háromban biztos részem volt aznap. 5-10 percenként váltotta egymást a vízszintesen szakadó hóval jelentkező tél, a nyugodt csendes szellős ősz, és a verőfényes napsütéssel érkező kora tavaszi idő.

Nem értek az időjáráshoz, nem is akarok ezen elmélkedni, de egyből beugrott egy régi Magyar TV filmsorozat a 8 évszak betétdala:

Annak idején szerintem mindenki szinte kötelezően nézte a szüleivel, és egyik nap pont láttam valamelyik csatornán az ismétlését. Érdekes volt látni a ma már öregnek mondható, akkor még erejük teljében lévő fiatal színészeket, köztük a dagadó keblű Esztergályos Ceciliát:

Leszámítva az időjárást, azért nem volt ez rossz peca, így elsőre, ha nincs ez a nagy szél szerintem több halat is sikerült volna becsapnom, remélem nemsokára így is lesz!

Az összes halam ugyanarra a kopytora érkezett, ami egyébként a kedvenc színem. A képek egy része nem lett túl jó, valami maszat került a fényképezőgép lencséjére, de mentségem lehet, hogy az összevissza időben sokszor azt sem láttam, hogy mit is fényképezek.