Ahogy a cím is mondja ma otthon voltam, a Balatonon, de még is vendégségben, mivel egy csónakos pergetésre invitált egy ismerősöm, Balázs. Egyik nap kaptam tőle egy e-mailt, amiben felajánlott két doboznyi pulse shadot két méretben. Mivel úgyis szükségem volt rá, főleg a kisebb méretre, ezért a megvétel mellett döntöttem. Balázs átvételi lehetőségként egy közös horgászatot ajánlott. Én persze éltem a lehetőséggel, mivel még soha nem horgásztunk együtt, és úgy gondoltam egy két fortélyt el leshetek tőle, tapasztalt csónakos horgásztól. Reggel hatkor találkoztunk és húsz perc múlva már siklottunk is kifelé a kis kikötőből a nyílt víz felé. Gyönyörű volt a hajnal.

Csak két csónakos horgász előzött meg minket. Egyikből ketten horgásztak és boterdő eredt a nyílt víz és a nádas felé. Őket megkerülve a nádtól kis távolságban az áramlattal csorogva dobáltuk könnyű támolygókkal a nádas szélét. Nemsokára Balázs meg is akasztott egy 38-as kölyökcsukát, egy Ottó bácsi által készített támolygó kanállal. A következő öbölben aztán nekem kedvezett a szerencse egy 47-es körüli csuka képében. A csuka a kedvenc gipo siluro támolygómnak vert oda elég keményen.

A csorgást ezután tovább folytattuk. Hamar végig értünk a pályán és mivel nem jelentkeztek a balinok a nyílt vízen, ezért Balázs úgy döntött, hogy még egyszer végigcsorgunk a pályán további csukák reményében. Mivel a fényviszonyok megváltoztak, ahogy a nap megindult felfelé, társam javaslatára egy réz színű támolygót csatoltam fel, ami egy kisebb öbölben egy ezzel a csalival kevésbé várt gyönyörű sügéret eredményezett.

Mivel a sügérek továbbra is kopogtatták a támolygó kanalakat több helyen is, ezért a kis gumicsalikhoz folyamodtunk. Volt több koppintásunk, lemaradt sügérünk, de Balázs rutinjának és helyismeretének köszönhetően többet is akasztott kis fehér twisterrel. Talán ez volt közülük a legszebb.

A sügéreket keresve beálltunk a következő strand elé, de több hal már nem jelentkezett. Épp azon tanakodtunk, hogy mitévők legyünk, amikor balinrablásra – rablásokra figyeltünk fel a távolban. Balázs fel is tette a tesztelésre szánt kék jig-wobblert, amivel talán harmadik dobásra akasztott. A hal nagy erővel rohant a csónak felé, így leverte magát a csábítóan mozgó kis hibrid csaliról. Átfésültük még a közeli vitorláskikötő területét is, ami partról is jó halakat ad néha, de most nem volt eredmény, pedig a balinok itt gyakrabban mutatták magukat. Időnk lejártával és nyílt vízi balinok reményében elindultunk lassan visszafelé. A kikötő előtt aztán megjelent a csapat a távolban. Nem túl intenzíven, de ott voltak. Balázs óvatosan közelebb evezett és a jó csaliválasztásnak köszönhetően hamar akasztott egy jó másfeles példányt.

A fárasztás közben, mintha egy UFO jelent volna meg a távoli égbolton, de valójában ne kérdezzétek, hogy mi az, mert fogalmam sincsen.

Mivel a balinok elég messze voltak, és a pilker nem kellet nekik ma reggel, ezért én is az ASP mellett döntöttem. A kis méretűnek nekem sokszor felakad a csalitestre a horga, így volt ez most is. Feltettem hát egy nagyobb méretű kéket, dobtam, a felkapókart visszaváltottam és már tépte is a balin a beeső csalimat. Zene volt füleimnek, ahogy az orsó fékje felsírt, ami jobb halat sejtetett. A balin olyan sebességgel indult a csónak irányába, hogy kétszer is azt hittem elment. De nem! Amikor közel ért kétszer is betört a csónak alá, itt már mutatta is magát halam és látszott, hogy valóban komolyabb példányba akadtam.

Vékonyan akadt, csak egy horog fogta, de szerencsémre sikerült a csónakba emelnem néhány fotó erejéig.

Halam saccra 2-2.20-as lehetett és egyben horgászatunk utolsó halának bizonyult. Összességében egy nagyon jó pecán vagyunk túl, bár sok halat nem fogtunk a röpke három óra alatt, de mindketten fogtunk mindhárom fajból, amire ezen a szakaszon elsősorban számítani lehetett.

Köszönöm Balaton, hogy ismét bőkezűen bántál velem – velünk!