SteveOlureS

Az év nem horgászattal kezdődött, és nem úgy, ahogyan szerettem volna. Január elsején megkértem a feleségemet, hogy vágja le a hajamat, mert már igen csak nagy volt. Amikor a művelet felénél tartott a gép úgy döntött, hogy nem vág többet. Műszaki emberként nem szartam be és darabokra szedtem a vágó fejet, gondoltam csak eltömődött, kipucolom és mehet tovább a művelet. Hát nem így történt, a gép megmakacsolta magát, “ő” bizony elsején nem akart dolgozni!

Miközben ültem ott a széken félig megkopasztva…

…azon agyaltam, hogy a pék f@szába megyek be így másnap a munkahelyemre. Ekkor eszembe jutott, hogy Karácsonyra a szüleimtől kaptam, egy haj és szakállvágót. Rögtön kibontottuk, és az asszony nekiesett a maradék hajamnak. Hátul hármat tolt, a gép nagyon jól vágott, míg le nem állt.

A séróm egyre jobban nézett ki, és ez a gép sem akart dolgozni. Elő a leírással! B@szki akksis gép, hálózatról nem megy, első használat előtt 16 óra akkumulátor formázás szükséges!

Két és fél órát ültem a kisszéken alsógatyában tele hajjal, míg annyira feltöltődött, hogy a maradék hajamat is levitte. Nem baj legalább volt időm elmélkedni!

A fiam 3 napra rá Passauba utazott egy nemzetközi gyereklabdarúgó tornára, én fanatikus ökör, meg beszerveztem több szülőt, hogy menjünk ki mikrobusszal, és nézzük meg őket. Kölcsönöztem egy kisbuszt, hajnali egykor keltünk, mert 8-9 között ki kellett érnünk. Gyönyörű volt a csarnok, közvetlen a Duna mellett!

Viszont, ha előre közölték volna velünk, hogy a gyerekeink még kicsik, így alig kapnak lehetőséget, akkor nem mentünk volna ki egy ekkora túrára. Na mindegy majd jövőre nekik kell megmutatni, hogy mit tudnak!

Ezen a plakáton viszont megakadt a szemem:

Hasonló méretű város, mint Veszprém, de nálunk nincsenek ilyen kiállítások! Ebben is le vagyunk egy csöppet maradva!

A pénzem viszont elfogyott, elszámolni meg csak később tudtam a többiekkel, így másnap még nem tudtam megvenni az éves engedélyemet.

Ami késik nem múlik, így kedden már kezemben tartottam az engedélyt, csak az időjárás nem akart javulni. Sőt az egy hete tartó szeles időt a hétvégére még sarkköri eredetű viharos idő überelte!

Nekem szombaton akkor is mennem kellett.

Nem gyenge idő fogadott a parton:

Ennek ellenére nem adtam fel, és nem sokára rá is találtam egy sügércsapatra. Az első kettőt mér drótelőkével fogtam, de egy lemaradt csuka után (balra dobtam néhányat, míg pihentettem a sügéres pályát) hamar felkerült a fluorcarbon előke. Sajnos az oldal irányból fújó erőteljes szél miatt nem volt egyszerű a megfelelő helyre juttatni a csalit. Volt jó pár rontott dobásom, de öt igen szép sügéret azért, így is kikaptam a csapatból.

Mivel egy idő után nem érkezett több kapás, ezért megnéztem a múltkori sügéres szakaszokat, de most nem adtak halat, pedig volt köztük igencsak ígéretes hely.

Aztán eszembe jutott a fatuskónál az előző alkalommal megugrasztott hal. Csendben leereszkedtem a töltésen és a vízbe pöccintettem a csalit a nádnyiladék előtti szabad vízterületre. Kettőt emeltem a gumihalon, amikor egy árny mozdult ki a part mellől, hagytam süllyedni a csalit, amit azonmód le is vert a harcias kövér kiscsuka.

Mivel a többi hely sem adott halat, így visszatértem a sügérekhez. Első dobásra kapás volt, de lemaradt, a második azonban ült, így újabb szép sügérrel gazdagodott a fotógyűjteményem.

Egy újabb rontott kapás után, már nem volt több jelentkező hiába variáltam a csalikat és a jigfej méreteket. Vagy ennyien voltak, vagy elijesztettem őket. Úgy döntöttem, hogy átmegyek a kikötőbe, de előtte még kimegyek az első kövezésre, hátha a nád, vagy a kő lába rejt némi meglepetést a számomra, de nem így volt.

A kikötőben halat nem sikerült fognom, hacsak a külső akadással fogott snecik nem számítanak bele. Akkora volt a kishalsűrűség, hogy a nagyobb jiggel szerelt nagyobb gumihalak sem tudtak a fenékre süllyedni, hanem megálltak a kishalcsapat tetején. Ahogy mozgott a csapat úgy rezgett az érzékeny spicc, olyan érzés volt. mintha feedereztem volna.

Két videót azért készítettem, hogy tovább szemléltessem az aznapi időjárást. A négy évszakból háromban biztos részem volt aznap. 5-10 percenként váltotta egymást a vízszintesen szakadó hóval jelentkező tél, a nyugodt csendes szellős ősz, és a verőfényes napsütéssel érkező kora tavaszi idő.

Nem értek az időjáráshoz, nem is akarok ezen elmélkedni, de egyből beugrott egy régi Magyar TV filmsorozat a 8 évszak betétdala:

Annak idején szerintem mindenki szinte kötelezően nézte a szüleivel, és egyik nap pont láttam valamelyik csatornán az ismétlését. Érdekes volt látni a ma már öregnek mondható, akkor még erejük teljében lévő fiatal színészeket, köztük a dagadó keblű Esztergályos Ceciliát:

Leszámítva az időjárást, azért nem volt ez rossz peca, így elsőre, ha nincs ez a nagy szél szerintem több halat is sikerült volna becsapnom, remélem nemsokára így is lesz!

Az összes halam ugyanarra a kopytora érkezett, ami egyébként a kedvenc színem. A képek egy része nem lett túl jó, valami maszat került a fényképezőgép lencséjére, de mentségem lehet, hogy az összevissza időben sokszor azt sem láttam, hogy mit is fényképezek.

Ma délig kimenőt kaptam, amit természetesen kedvenc időtöltésemre fordítottam. Újdonsült ismerősömmel, aki a héten megszabadított három minnow vibraxtól, fél kilenc felé már a kis öblöknél voltunk. Legnagyobb sajnálatunkra az éjszakai felhőmentes fagyos éjszaka vékony jéghártyát húzott a víz színére. más hely után kellett néznünk, így egy mólót választottunk. Sajnos ezt a helyet megúsztuk kapás nélkül, pedig a nádas sarkában jó csuka rabolt a nádszálak között. Próbálkoztam többféle gumival, és körforgóval is kicsalni a nád rejtekéből, de sajnos sikertelenül.

Továbbmentünk hát a kikötőmbe, ahol többen spiccbottal fogdosták a kisebb méretű vörösöket, és sügéreket. Először megpróbáltunk csukára dobálni a stégről, de eredménytelenül, így a sügéreket vettem üldözőbe, bár nem sok helyem volt, és a vizet is megbolygatták már elég rendesen. 8-10 kapásból 4 sügéret sikerült így is kivennem a rövid idő alatt míg ott voltunk.

Mivel kevés volt a hely, így megnéztük még egy másik kikötőt is, de sajnos ott is hártyajég volt a vízen, így hiába láttunk sügéreket, a jégtől nem lehetett hozzájuk férni.

Mivel nekem délig volt kimenőm, és már így is késésben voltunk, így lezárult az idei utolsó horgászatom!

Készítettem egy válogatást a 2011. évi balatoni fogásaimról:

Egyúttal Boldog Fogásokban Gazdag Új Esztendőt szeretnék kívánni minden Kedves Olvasómnak!

A Karácsonyt aktívan, horgászattal szerettem volna kipihenni. Keresztlányom moziba csábította kisfiamat és a feleségemet, így a szabadidő adott volt. Reggel hétkor már az ünnep előtt beújított 0,13-as sárga power pro fonottat tekertem az orsó dobjára. Nagyon szép lett a zsinórképe, sokat várok az új fonottól. Érdekes, hogy semmivel sem vastagabb, mint a 0,08-as stren zsinór volt. Elégedett voltam azzal is, csak kicsit megfogyatkozott az év során. Partról nem egyszerű az elakadt műcsalit kiszabadítani, sokszor ez a művelet nem sikerül, ilyenkor egy pár méter mindig a vízben marad.

A kicsit vastagabb, nagyobb szakítószilárdságú fonottal, talán nagyobb eséllyel szabadíthatom majd ki az ágakból-bogakból, víz alatti akadókból műcsalijaimat.

Ismerős volt a sofőr, aki horgász is, így megbeszéltem, ha nyitva a kikötő kapuja, akkor ott szállok le, ha nincs akkor kivisz a kőig. Szerencsére zárva volt a kapu, így kilenckor már dobtam is az elsőt az öböl vízébe. Nagyot koppant a kopyto! Akkor vetem csak észre, hogy az öböl jobb oldala befagyott, így a bal oldalra kellett átmennem, ahol a víz köszönhetően a szélnek, és a befolyónak folyamatosan mozgásban volt. Egy kis nádcsomó mellé dobtam az elsőt, aminek a rejteke sok szép csukával örvendeztetett már meg. Első dobásra egy fekete árny követte a csalimat, másodikra le is verte, de nem akadt, majdnem a partig követte azt a kristálytiszta vízben. Kisebb csalira váltottam, de elsőre nem érdekelte, visszaállt a helyére. Odadobtam neki a kis kopytot, amit második emelés után le is vert. Nem volt, nagy ellenfél, kicsit nagyobbnak gondoltam, de a víz picit felnagyította, a hevesen védekező egyenkrokit.

Túl nagy sérülést nem okoztam a szájszélbe akadt kis egyágú jighoroggal, így remélem pár év múlva félelmetes ragadozóként látom majd viszont.

A következő hely egy csónakbeálló volt, de sajnos az utolsó kő kimozdult a lábam alól, így két szép sügér rontott a nyílt víz felé a kő elől. A megfogásukra az esély igen csak lecsökkent! Egy ütést, semmi mást nem adott a hely.

Egy mélyebb öböl következett, ahol egy valamelyest az előzőnél hosszabb árnyék követte le a csalimat, de nem dőlt be a trükknek. A víz nagyon tiszta volt, így vagy engem látott meg, vagy a zsinórt. A következő helyen aztán több sügér rohamozta egyszerre a csalimat, egy meg is akadt, de ágba húztam így lelépett. Kedvenc öblöm következett, de megcsúsztam a lejtőn, így ezen a helyen egy csukát riasztottam el. Sajnos bármit dobáltam, esélyem sem volt!

A mélyebb részek következtek, de mivel a víz állt, így be voltak fagyva az öblök. A múltkori sügéres helyen azért dobtam párat. A jég mögött öt, előtte pedig három métert tudtam húzni a csalikat. Egy sügéret akasztottam a szélében, de az is lemaradt. Visszafelé vettem az irányt, közben feltettem a fluorcarbon előkét, aminek az előző sügéres helyen meg is lett az eredménye, egy igen mérges kis csíkos vitéz képében.

Sajnos társai nem voltak, így megpróbáltam a korábban látott csukát becsapni a fluoro előkével. Be is jött a terv! Második dobásra leverte! Keményen küzdött, bár ellenfél ő sem volt, rázta a fejét a víz alatt, és még két szaltóra is futotta az erejéből.

Ez a csuka már picit nagyobb volt, de természetesen hamar amnesztiát hirdettem az ő számára is.

Mivel nem volt több meghorgászható rész, így bementem a már nyitott kapun a kikötőbe. Sajnos ismét tapasztalnom kellett, hogy vannak emberek akik, a horgász engedélyüket, egyben halász engedélynek használják, és kishalfogó hálóval merik a vízből a szebbnél szebb keszegeket! Igaz a kikötőn csak a horgászni tilos felirat virít, az: Orvhalászni tilos! az nem.

Érdekes jelenség volt a legalább ötven darabot kitevő víztetőn vergődő dévérkeszeg! Nem tudom mitől, de haldokoltak, külsérelmi nyom nem látszott egyiken sem! Hogy ezeket merték e kifelé, vagy esetleg a küszrajok alatt tanyázókat azt nem tudom, mint, ahogy azt sem, hogy mi okozhatta a dévérek bódultságát. Ha megpiszkáltam őket megpróbáltak elúszni, aztán ismét a víz tetején kötöttek ki.

A kikötőben egy kis sügéret fogtam csak nimfával, nem találtam a nagyobb rajokat, ha voltak bent egyáltalán.

Az alábbi képen található víz felé bilincsre felakasztott hármas körüli rothadó süllő látványa viszont sokként ért! Még mindig nem értem a dolog miértjét! Tán valaki ott felejtette! Már a süllőnek sincsen semmi becsülete!

Döbbenten néztem az ott lógó egykor szebb napokat látott balatoni fogasra, aki nem is olyan régen, még a kishalak réme volt, most ott lógott kifehéredett szemekkel, az egykor otthonát adó víz felett! Egyszerűen nem értettem! Nem értem!

Hazamentem!

A múlt hétvégi cégnél bekövetkezett szerverhalál miatt, kaptam három nap csúszót, ha már az egész hétvégén bent rohadtam a cégnél.

Hétfőn vettem ki az egyik napot, amit kedvenc patakomon töltöttünk legyes barátommal. Nem volt túl adakozó. A horgászatból másfél órát telefonálással töltöttem, miért is ne pont most állt volna le az a rohadt internet a cégnél UPC miatt!

Hamar meg volt az első halam, és volt még egy sügérem, amit elrontottam, mert közben is csörgött a telefon.

Mivel nem igen jöttek a halak, se nekem, se Lacinak, se Petinek, ezért elköszöntünk, és egymástól függetlenül átmentünk az X csatornára.

Mi most jártunk ott először Lacival, hát igen hárdkór pályáról van szó!

Először inkább csak nézegettük, aztán egy két helyen bepróbálkoztunk. Alacsony volt a vízszint, így a mélyebbnek látszó helyekkel próbálkoztam, vagy a vizinövények közvetlen közelében.
Legnagyobb meglepetésemre egy halat is sikerült fognom, fluorcarbon előkévek kicsi kopytoval!
Nagyon örültem neki! Egy vízinővényekkel benőtt részen éreztem a bot által közvetített ütést, de semmi! Viszatettem, felkeveredett az iszap, ahogy a hal megmozdult. Megint visszatettem, és leverte a kis csalit. Először a nyurga testet meglátva domolykót hittem, de hamar kiderült, hogy egy kis csatornacsuka volt a tettes.

Ide csak fanatikus horgászok járhatnak!

Több halat nem sikerült fognunk a szűk óra alatt, de nagyon megfogott a kis víz varázsa! Benne láttuk lelki szemeinkkel a tavasszal az élővilággal együtt éledező domolykócsapatokat!
Nagyon-nagyon nehéz pálya, főleg legyezve, de abban egyetértettünk, hogy sok örömet fog még okozni nekünk!

Vannak szakaszok, ahol ha 3 méterre be lehet ejteni a csalit, az már jónak tűnik, de vannak nyiltabb részek is, ahol akár 5-15 métert lehet dobni, csak nagyon pontossan kell ezt megtenni!

Képek:

https://picasaweb.google.com/1045740397 … 6HfzazOrwE

Visszamentünk a patakra, de közben megnéztük az Y csatorna eme szakaszát, ami hivatalosan nincs senki kezelésében!

Hát gyönyörű ez a rész, nagyon nehéz volt megállni, hogy egy – egy náddal határolt részen, vízbelógó fánál, vagy  köves területen ne dobjunk néhányat.

Ami érdekes, hogy láthatóan horgásszák! Még tűzrakóhelyek is vannak! Ami a legnagyobb vicc, hogy az ellenőr pedig arra bíztat, hogy állami és a patakra szóló jeggyel nyugodtan horgásszunk a Z hídig legfeljebb a rendőr elküld! Ő is ezen a szakaszon horgászott hétfőn!

Többi kép:
https://picasaweb.google.com/1045740397 … Kv6w5KbvwE

Érthetetlen, hogy egy ilyen vízen miért nem lehet a jogviszonyokat tisztázni, és miért nem lehet hivatalosan horgászni?

Ezután a patakon én már csak két finom kapásig jutottam, de Laci megfogta élete első és egyben első legyes sügérét:

Nagyon örült neki!

A képen látható szemetes háttér, pedig szimbólizálja a parton, vagy akár nagyban az országban található viszonyokat!

Jó híreket kaptam sekély vízen fogott balinokról, így pénteken tettem egy próbát! Csakhogy az időjárás közbeszólt, így két óra után feladtam a küzdelmet az elemekkel:

2011 november 4.-én Pupa a horgászó séf kiírt a horgásztársadalom számára eddig még ismeretlen díjat, ami nem volt más, mint 2011 horgászblog díja. A díjat mint sokan tudjátok nem más nyerte, mint Atyafi, akire nem kisebb feladat hárult, minthogy meg kellett neveznie még két magyar horgászblogot, akikkel a díjat meg kell osztania ebben az évben. A díj kiosztására a tegnapi igen nevezetes napot választotta, fel is hívott, hogy készüljek a nagy eseményre, vegyek szmokingot és cilindert a fejemre, mert este hatkor díjkiosztás lesz. Itt már sejtettem, hogy az egyik befutó én lehetek, és bár este hatra nem értem haza, és az említett öltözettel sem rendelkezem, tényleg én lettem az egyik nyertes. A másik nyertesről sem szeretnék megfeledkezni, aki illetve akik stílszerűen egy legyes blog megalkotói lettek A Jász-Nagykun-Szolnok legyes betyárjai!

Ebben az évben társbérletben mi őrizzük eme becses díjat, mely a következő évben átadásra kerül!

Ennek örömére, hogy részesülhettem a díjban , na meg napi vas és műanyag szükségletem pótlására el is fogyasztottam reggelire egy kanalat, egy rapalat és egy salmo stinget!

Mindenkinek jó étvágyat a reggelihez, abban az esetben, ha még nem fogyasztotta volna el!

Végül egy kérdés:

Szerintetek melyik az igazi?

Mivel a szombati nap a családé volt, ezért vasárnap eredtem kedvenc ragadozóim nyomába. Tervem az volt, hogy egy kövezéssel határolt partszakaszon kezdek, az alacsony vízállás ellenére a jó időben bíztam, hogy egy-két csuka, vagy sügér étvágyát meghozza. Sajnos a parton koránt sem volt olyan jó idő, mint Veszprémben, a köd nem igen akart felszállni. A víz kristálytiszta volt, kishalaknak nyomát sem láttam sokáig, nemhogy nagyobbaknak. A víz nagyon hiányzik a kövezéssel határolt medencékből is.

Két felszerelést vittem magammal, gondolván a sügérekre is.

Az egyik helyen, ahogy dobáltam bal oldalról locsogásra lettem figyelmes, ami többször megismétlődött. Sügérek voltak, nem is kicsik! Hajtották a víztetőn az aprónépet. Mivel a kis jigfejekkel nem tudtam elérni őket, így helyet váltottam. Sajnos itt is olyan távolságra raboltak, hogy a rablások felém eső széléig tudtam csak eldobni a kis csalikat. Nagyon bosszús voltam, mert igen szép példányok is akadtak közöttük. Egy fehér kopytot aztán a partig követett két sügér, a nagyobbik kétszer meg is csípte, de nem akadt. Észrevettem, hogy a közelben maradtak, így visszatettem nekik a kis gumit, rá is mozdult a nagyobbik, de csak a csali farkát kapta el. Mivel a rablások ritkulni kezdtek, így odébb álltam, de egyik hely sem hozott eredményt.

Ezt a stéget azért szépen kivontatták a vízből télire:

Visszafelé megint megnéztem a sügéres helyet, de csak egy kikövetésig jutottam, így a “B” terv lépett életbe a helyi vitorláskikötő. Odafelé még fotózhattam egy gyönyörű nagy kócsagot, ahogy állt a szélvízben zsákmányra lesve.

A kikötőben milliárdnyi kishal állt a vízben 5-10 centis méretben. Csak úgy kopogott rajtuk a kis kopyto, ahogy engedtem le a fenékre. Két kapásszerűségem volt, de két “kabátba” fogott minibodorka és egy dévér után, már nem voltam biztos a kapások valódiságában sem.

Közben megjött szimpatikus úr a barátaival, hogy miért nem keszegezek, mert az elmúlt két napban fejenként fogtak egy-egy diszperzites vödör vöröskeszeget. Mivel ma nem ettek úgy a vörösszárnyúak, ezért az egyik pergetésbe kezdett. Illetve akkor még azt hittem, hogy ez a célja! Aztán a dobások után a jól ismert gereblyéző mozdulattokkal tépte maga felé az efzett kanalat. Szerencsére hamar megállapította, hogy nincs hal a vízben, így kisvártatva odébb, majd még odébb álltak. Érdekes volt látni, ahogy a víz tetején kisebb egyedekből álló ivadékcsapat mozgott, be be csaptak közéjük a mélyebb rétegekből fél kiló körüli vörösszárnyú keszegek. Mivel igencsak ment az idő én is helyet váltottam, aminek meg is lett az eredménye egy sügér képében.

Örültem, hogy végre meg van a csapat, csak arra nem gondoltam, hogy elsőre pont a bandanagyot csíptem el. Olyan pici sügérek voltak a pályán, hogy a mini twisterekkel, gumihalakkal sokszor 50 centit rohantak odébb, még sem akadtak meg, így tömérdek lemaradásom volt. Összesen 8 darabot sikerült megfognom, amiből talán a nyolcadik volt hasonló méretben, mint az első.

Nem zavarta őket a vékony fonott és a kapocs sem a tiszta vízben, hiszen folyamatosan rohamozták a csalikat, egyszerűen túl kicsik voltak. Aztán újabb két szimpatikus úr közeledett, akik a keszegfogási lehetőségekről érdeklődtek, mivel úgy hallották nagyon megy. Segítőkész akartam lenni, mutattam nekik merre fogták őket. Egyszer csak amikor arra néztem vettem észre, hogy nem bottal, hanem kishalfogó hálóval keszegeztek, szerencsére eredmény nélkül. Aztán a köd felszálltával, eljött az én időm is, fel kellett szállnom a veszprémi buszra, mivel a kölyöknek túrógombócot ígértem vacsorára, annak az elkészítése pedig az én feladatom. Ha előbb megtalálom a sügértanyát biztos többet fogtam volna belőlük, de legalább tudom, hogy legközelebb merre keressem őket, már, ha megint beengednek!

Jó hírek érkeztek kedvenc patakomról, megy a hal elég rendesen, csak tudni kell, mit mivel érdemes kergetni. Itt volt hát az ideje, hogy revansot vegyek a múltkori egy halas pecáért! Hétfőn szuper idő volt mifelénk, napközben plusz 12 fokkal, így a mai napon Lacival a patakot vettük célba. Reggel korán keltem, a 6:45-ös busz a találkozási pontra “repített”. Ködös hideg, reggelre ébredtem, Veszprémben – 5 fokkal, így be kellett öltözni rendesen. Inkább több, mint kevesebb ruha kell, hogy legyen az emberen, ebben a fagyos télies időben, ha melege van az embernek egyszerűen le tud venni egy – egy réteget, de, ha fázik és nincs több ruha nála az szar ügy. Szóval nyolckor már a napijegy a birtokomban volt, sokan nem voltak a patakon, tán a hideg riasztotta őket. A kapott információ alapján helyezkedtem el, Laci pedig felfelé indult a legyes bottal, kedvenc helyeit szerette volna vallatni csuka, sügér, vagy süllő reményében. Az első hal elég nehezen akart megjönni, ahhoz is kicsit odébb kellet húzódnom, de előbb végre személyesen találkozhattam, az egyik pecavilágos fórumtársammal “szennyeslelkű” Petivel. Dropshottal kezdte, de a kis víz miatt hamar apró twisterekre váltott, ami egy méret körüli és egy leakadt csukát eredményezett a számára. Szóval rövid beszélgetés után megfogtam az első halamat, mi mással, mint egy relax koytoval.

Aztán hozott még egy szép sügéret ugyanaz a csali.

Mivel a továbbiakban csak ütésekig jutottam, ezért a csaliváltáson kezdtem gondolkodni, mikor a part mellett közvetlen ütésem volt, de nem akadt. Visszapöccintettem a kis gumihalat, és már le is verte egy elég sovány 42-es csuka a csalimat.

Nem sokkal később egy srác mellém állt be, de rendes volt, mert megkérdezte nem zavar e, és horgászat közben elég jót beszélgettünk. Szimpatikus arc volt, ilyennel is elég ritkán fut össze az ember. Akasztott egy süllőt, de lemaradt neki, ami miatt kicsit bosszús volt, de pár percre rá fogott egy az enyémhez hasonszőrű csukát, és engedte is vissza azon nyomban. Nekem még egy sügéret adott a hely, majd csaliváltások után, odébb álltam, mivel az egy helyben állás miatt eléggé átfáztam, és muszáj volt mozognom egy kicsit.

Ahogy felfelé bandukoltam a patakparton újra találkoztam Petivel, aki egy 56-os csukáról, egy sügérről, és egy süllőről számolt be nekem. Úgy nézett ki megindult a hal. A híd után aztán találkoztam egy helyi lakossal egy róka személyében, aki érdeklődve tekintgetett felém.

Egyik kedvenc helyemen, akasztottam egy csukát, de sajnos vékonyan fogta a horog, így hamar le is fordult. Feljebb nem volt kapásom, Laci is csak egy kis csukáig jutott, így elindultunk visszafelé, ahol újra összefutottam Petivel, aki a vízre panaszkodott. Túl sok hordalék indult meg lefelé a patakon, állítólag nádat vágtak a felső szakaszon a patak mellett. Véleménye szerint ez lehetett az oka, hogy megálltak a kapások. Itt volt több ütése is nagyobb gumira, vélhetően kisebb sügérek voltak a tettesek. Én is dobtam párat. A másodiknál elindult a zsinór a meder közepe felé folyásnak felfelé. Mire “utolértem” a halat és be tudtam vágni neki, már vágta is el a fonottat a csuka foga! Előke nélkül horgásztam, több esélyt adva a süllőfogásnak, így kockáztatva a halvesztést, ami itt be is következett. ezután dróttal dobáltam tovább, Petitől elköszönve visszatértem a reggel bevált helyre. Nem sokára mellettem állt Laci is, egy 40 csuka fogása után.

Váltogattam a csalikat, mígnem a zavaros víz miatt egy zöld berkley pulse shad mellett döntöttem, ami pár dobás után meghozta az első patakból fogott süllőmet, egy gyönyörű 38-as tüskéshátú képében.

Mivel nem igen jött több kapás ezért pihentettem fél órát a helyet és újabb csukák után néztem. A csukák erről nem igen vettek tudomást, így visszatértem a bevált helyhez, ami egy újabb süllőt eredményezett. Ez a csíkoshátú valamivel kisebb 34-es példány volt.

Mivel a karácsonyi halfelelős én vagyok a családban, így a két süllő elvitele mellett döntöttem, akik tepsis süllő képében fognak reinkarnálódni, kulináris örömöket okozva kis családom tagjainak.

Eljött az idő, indulnunk kellet. Ahogy mentünk kifelé az autóval a földúton még tanui lehettünk egy 5-ös dropshotos csuka fogásának.

A buszra várva még örömet okozhattam egy kivert kutyának, úgy habzsolta a májkrémes zsemlét, mintha a héten még nem evett volna.

Érdekes volt a napban, hogy csuka kapásom addig volt, amíg nem használtam drótot, a süllőket pedig drótelőkével fogtam.